A név sosem egészen a miénk – Virág Zoltán és Losoncz Alpár beszélgetett a Grand Caféban

–Virág Zoltán érti ezt a nagyon bonyolult világot, amely innen délebbre fekszik, – mondta a Régiókon átívelő összetartozások című kötet szerzőjéről Losoncz Alpár – és ennek oka lehet, hogy bírja a történelem viharaiban már megsemmisült szerb-horvát nyelvet.

Virág Zoltán saját elmondása szerint nagy energiákat fektetett abba, hogy a térség képzőművészeti struktúráját, kultúráját, kortársi horizontját jól megismerje, miközben szimplán érdeklődő és nagyon elvetemült gyűjtői pozíciókat is felvett.

– Ezek a szövegek, a címnek megfelelően, bizonyos összefüggéseket próbálnak átfogni, nyilvánvalóakat és rejtetteket egyaránt –, akár úgy, hogy kortárs jelenségeket vesznek górcső alá, akár úgy, hogy régebben lekerekített eseménysorok újragondolásával próbálnak valamilyen álláspontot kialakítani – mondta a kötetben szereplő tanulmányokról Virág Zoltán.

Dr. Virág Zoltán. Fotó: Takács Borisz

A kötet, ahogy Losoncz fogalmazott, egy történelmi és földrajzi utazás. Szerinte összetartozások nem léteznek önmaguktól fogva, létre kell őket hozni. – Régiók vannak, mit csináljunk, ezt hozta a történelem, de hát hála istennek vannak összetartozások, és legyenek is, minél több – mondta. Kiemelte, hogy nemcsak az emberek, hanem a tanulmányok tárgyaként választott diszciplínák között is vannak összetartozások. A szövegekben Virág Zoltán ugyanis nemcsak irodalommal foglalkozik, hanem képzőművészettel és rockzenével is.

Virág Zoltán elmondta, sosem állt távol tőle ez a fajta megközelítés, hiszen mestereitől is ezt tanulta; szükségszerűen túl kellett, hogy nyúljon az irodalomértelmezés keretein.

A szerző az összetartozások kapcsán elmesélte, hogy Miroslav Krleža, a horvát és az összjugoszláv irodalom egyik legnagyobb mestere azt írta magáról, hogy azért lett költő, mert olvasta Petőfitől a Kutyák dala és a Farkasok dala című verseket; a magyar nyelv szeretete abban is megmutatkozott, hogy magyar vízállásjelentéseket hallgatott és Berek Katalin volt a kedvenc színésznője. Losoncz Alpár ezt alátámasztva elmondta, Krleža 1968 körül volt a Magyar Televízióban, és mindenkit lenyűgözött magyar nyelvtudásával és intelligenciájával. A szerző és beszélgetőpartnere egyetértett abban, hogy életük során sok mindenre csodálkoztak rá közösen, összetartozásokra, egymásba fordulásokra, az érdes Jugoszláv modernitás ellentmondásaira.

Dr. Losoncz Alpár. Fotó: Takács Borisz

Az ellentmondásokhoz lehet sorolni Petar Dobrović szerb festőművész helyzetét, aki minden erejével a szerbek és a magyarok közti összetartozás elősegítésén dolgozott, alakjáról mégis a nagy szerb nacionalizmus őrültjeként beszélnek, tévesen. Szintén ellentmondásos a Krleža-kép. Virág Zoltán szerint a költő szinte minden fotón erősen császári, különleges beállítású fejedelmi pózokban szerepel, azonban Dobrovićnak van róla egy festménye, melyen a tengerparton fekszik törölközőjét turbánként a fejére tekerve. Tolnai Ottó leírása szerint Krleža valamiért neheztelt az Adriára. Érdekes, hogy a festményen „ez a nagy bálvány egy törődött ember képét mutatja, aki a napszúrással és egyebekkel vesződve rémüldözik a tengerparton”.

Virág Zoltán kötetében szó van Böndör Árpád vadasági szerző Bender&Tsa című regényéről; Losoncz Alpár ennek kapcsán fejtette ki gondolatait a névről, illetve a fordítás nehézségeiről; Böndör nevét ugyanis a bürokratikus mechanizmus alaposan megcincálta. Így lett a Böndörből különféle bürokratikus cselek folytán például Bender, Binder és Bonder is. A bürokráciának és a nyelvnek különös a kapcsolata, jegyezte meg Losocz Alpár: „a bürokrácia számol a névvel. Ez egy tipikus vajdasági magyar történet. Nagyon is mintaszerű”. Az író ezzel játszadozott el szövegeiben, illetve ezt kritizálta szeretetteljesen. – A magyar nyelv súlyos egyediségekkel bír – így Losoncz Alpár. Emiatt van az, hogy Böndör nem fordítható át meghatározott nyelvekre, és ezt a más nyelven beszélők kétkedve figyelik.

– Névre azért van szükség, hogy valamiképpen egyedesítsük magunkat. Általa kimetsszük magunkat a többiek közül – gondolkodott a névről a filozófus. – Ugyanakkor a név sosem egészen a miénk. Minthogy az azonosságunk sem. Része egy hatalmas szövevénynek, ami tele van hatalommal, erőszakkal.

A bürokrácia kapcsán merült fel a beszélgetésben Várady Tibor, nemzetközi hírű jogász, aki prózát is ír. Virág Zoltán kötetében elemezte Az egérszürke szoba titka című könyvét, amely a bürokrácia és a nyelv viszonylatát taglalja; azt mutatja be, hogy a bürokratikus mechanizmusok során a nyelvi rétegek hogyan dologiasodnak el, hogyan önállósulnak, hogyan teremtenek ürességet és semmítik meg a jelentést.

Balog Helga

Fotó: Takács Borisz