Dokumentumokat fogadott örökbe a centenáriumára készülő Szegedi Egyetemi Énekkar

A fentebb idézett sor Mészárosné Sikeri Noémi Köszöntés a Szegedi Egyetemi Énekkar 100. születésnapjára című verséből származik, amit Diós Barnabás kórustag előadásában hallgathatott meg a közönség. Mindez történt azután, hogy a Szegedi Egyetemi Énekkar Kodály Zoltán Cohors generosa művével üdvözölte az egybegyűlteket. Ezzel a dallal már nem először kápráztatták el a hallgatóságot, hiszen Szeged városának és a Szegedi Tudományegyetemnek polgárai hallhatták idén áprilisában is felcsendülni, amikor a Nobel-díjas Karikó Katalin ellátogatott alma materébe, a Szegedi Tudományegyetemre.

Sikaláné Sánta Ildikó, a Somogyi-könyvtár igazgatója foglalta össze a kórus rövid történetét, melyet 1925. február 15-én alapított 15 egyetemi hallgató. Geyer Béla (1925–1926) vezetésével tizenkét nappal később alá is írták a szabályzatukat. A tanév második felében már Csomák Elemér vette át tőle a kórus irányítását, amiről a majd’ 30 kórustagot ábrázoló fotó tesz tanúbizonyságot.

Sikaláné Sánta Ildikó, Száz Krisztina és Kohlmann Péter a Somogyi-könyvtárban.

Kertész Lajos gazdag fotó- és iratanyagot hagyott a könyvtárra

Kertész Lajos 1935-ben került a Szegedi Egyetemi Énekkar élére, és kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1966-ig maradt ezen a poszton. Az énekkar az ő tevékenységének kezdeti szakaszában, 1938. április 6-án szerenáddal fogadta az előző évben orvosi Nobel-díjat nyert Dr. Szent-Györgyi Albert professzort. Másnap, április 7-én, a Dugonics téri rektori épület dísztermében a tudós átvehette díszdoktori címét, az ünnepségen a kórus dallal köszöntötte.

A Kertész Lajos által irányított kórus koncertkörutat tett Ausztriában és Lengyelországban. Az 1941-es vegyeskarrá alakulásuk után, 1947-ben már Svájcban eredményesen léptek fel. A Rákosi-korszak elején az énekkar az Egyetemi Népi Együttes részeként működhetett tovább, azonban 1954-ben ismét önállóvá vált. Ugyanebben az évben maga Kodály Zoltán látogatott el a kórushoz Szegedre, amelyről a korabeli sajtóban megjelent beszámolók szerint nagyon elismerően nyilatkozott. A Kertész Lajos karnagy által több évtizedes pályafutása alatt szorgalmasan gyűjtött, a Somogyi-könyvtárnak felajánlott, gazdag fotó- és iratanyagból fogadott szerdán örökbe öt dokumentumot a Szegedi Egyetemi Énekkar, amelyen díszvendégként Kertész István, az egykori karnagy unokája is részt vett családjával.

Azonban nemcsak a Kertész-leszármazottak tisztelték meg jelenlétükkel az ünnepséget, hanem Szécsi Éva, Szécsi József egykori kórusvezető lánya is. A Somogyi-könyvtár igazgatójától megtudhattuk, hogy Szécsi József 1968–1985 között állt a kórus élén. Az ő irányítása alatt az énekkar nemcsak Magyarországon, hanem a svájci Montreux-ban megrendezett Nemzetközi Kórusfesztiválon is kiemelkedő sikereket ért el. 1973. október 12-én pedig abban a megtiszteltetésben volt része az Énekkarral, hogy a Szegedi Orvostudományi Egyetem által díszdoktorrá avatott Szent-Györgyi Albert előtt léphettek fel.

A szegedi Somogyi-könyvtárban rendezett ünnepség díszvendégei.

A jelenlegi vezetők közül Kohlmann Péter Szécsi József idején, 1982-ben csatlakozott az énekkarhoz, Száz Krisztina pedig Gyüdi Sándor és Cser Miklós idején, kórustagként kezdte énekkari pályafutását. Az énekkar közösségéért és művészeti tevékenységéért érzett felelősség miatt fogadták el a két korábbi karnagy 1996-os leköszönésekor annak vezetését. Célkitűzésük a közösségi élmények mentén az énekkar egyetemistákból, végzett hallgatókból és civilekből álló tagjainak közösséggé kovácsolása, amit aktív, karitatív társadalmi szerepvállalással is összekötnek. Így került sor például múlt héten az Alsóvárosi Ferences Rendház konyháján arra, hogy vacsorát főztek és szolgáltak fel a rászorulóknak.

Múltbeli értékek, kordokumentumok az örökbefogadáson

A jövőre századik születésnapját ünneplő Szegedi Egyetemi Énekkar emellett kiemelkedően fontosnak tartja a múlt értékeinek megőrzését és hagyományainak ápolását is, ezért fogadták örökbe az alábbi öt, a történetükhöz szorosan kapcsolódó dokumentumot:

1, az 1925. február 27-én kelt Egyetemi Énekkar szabályzatának 6 pontból álló kivonatát, amin szerepel a 15 kórustag aláírása;

2, az 1926. május 22-én, a Rektori Épület előtt, a közel 30 tagot számláló férfikórus tagjait és Csomák Elemér karnagyot ábrázoló első énekkarról készült fényképet;

3, a Lugosi Döme által, 1929-ben megjelent, A zeneművelés Szegeden című könyvet, amelynek alapját a gróf Klebelsberg Kuno zenekultúra állapotát felmérő kérdőívről szóló jelentés képezte;

4, az 1930-ban ötödik évfordulóját ünneplő Énekkar Magyar Hiszekegy kottájának egyik példányát, melynek szövegét Papp-Váry Elemérné írta, és Szabados Béla zenésítette meg;

5, az 1938-ban díszdoktorrá avatott Szent-Györgyi Albert professzor és az Énekkar közös fotóját.

Száz Krisztina, a Szegedi Egyetemi Énekkar egyik vezetője aláírja az örökbefogadási anyakönyvet.

Az örökbefogadási anyakönyv aláírása és az erről szóló tanúsítvány átvétele után Száz Krisztina elmondta, hogy igyekeztek olyan anyagot kiválasztani, amely erősíti az énekkar centenáriumának múltat a jelennel összekötő szellemiségét, és átérezhetik az évforduló jelentőségét. Bejelentette, hogy az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság Kulturális Irodájával együttműködve dolgoznak azon, hogy a 2025-ben 100. évét ünneplő Szegedi Egyetemi Énekkar kiadjon egy kötetet. Kohlmann Péter pedig kiemelte, hogy az énekkar elválaszthatatlan része Szeged és az egyetem kulturális életének, amit az örökbefogadott dokumentumok mindegyike hűen tükröz.

Kohlmann Péter vezényletével énekel a kórus a Somogyiban.

A kórus Farkas Ferenc Hajnal-nóta (Francia trubadúr dallam) vegyeskarra íródott énekével zárta az eseményt.

SZTE NKI Kulturális Iroda/Szakolczai Laura