Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A tudomány szegedi épületei közül a legrégebbi a Tiszával párhuzamos Oskola és a folyóhoz vezető Somogyi (egykor: Köröszt) utca sarkán áll. Miről mesélnek a kövek? – kérdeztük a Szegedi Akadémiai Bizottság székházának több mint 150 éves falai között sétálva, a pincéjébe is leereszkedve, az MTA bicentenáriumának küszöbén.
Száz év nagy idő egy épület történetében. A Somogyi utca 7. és Oskola utca 20. szám alatti saroktelken álló klasszicista stílusú épület nevezetes helytörténeti és irodalmi emlékhely, napjainkban a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) székháza. A Magyar Tudományos Akadémia alapításának 2025-ben esedékes 200. jubileumára és a SZAB 2026-ban elérkező 65. születésnapjára készülve tettük nagyító alá a nevezetes szegedi épület történetének első száz évét.
A Palánk, Szeged mai Belvárosának korábbi neve. A név kifejezi, hogy a Tisza melletti földháton vagy szigeten a 18. században emelt királyi várat deszkakerítés, vagyis palánk védte. Ez a Palánknak nevezett városmag korán kereskedelmi központtá vált. Az urbanizálódással járó városrendezés az 1850-es években kezdődött. Az egyik legégetőbb feladat a vizes, mocsaras területek, a „csöpörkék" kiszárítása és feltöltése, valamint az útkövezés volt.
A szegedi SZAB-székház épületében a falak szigetelése sürgetővé vált. Az egész alagsort érintette a 2024-ben kezdődött és lezárult felújítás-sorozat. Ez adott alkalmat a kövek "megszólaltatáűsára". Fotó: Kovács-Jerney Ádám
A szegedi városképért felelősséget érző Szépítő Bizottmány 1861 táján kezdeményezte, hogy a Palánkban csak emeletes új házakat lehessen építeni. Tűzből született a sarokház, ugyanis az Oskola és a Tisza-parthoz vezető Köröszt, a mai Somogyi utca sarkán a Georgievits, a Vig és a Waczelli család háza leégett. A három összevont telekre Csiszár János, a tehetősnek számító hídbérlő és fakereskedő emeletes házat terveztetett.
Az elképzelt emeletes ház terveit 1866. április 30-án írta alá Arleth Ferenc építész. A klasszicista stílusú épület tervezőjének kilétéről eltér a szakma véleménye. Egyesek szerint Hild József (1789-1867) építész tervei alapján készült. Ellenben T. K. M. szerint: „Hild 1866-ban 78 éves, nehezen képzelhető el, hogy ilyen telekproblémás építkezést, ilyen rövid határidőkkel és ennyi változtatással elvállalt volna. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy az építkezést Arleth vezette.”
Különleges építészeti megoldások tették kivételessé a szegedi Palánk nevezetes saroktelkének új ékességét. Az épület homlokzatát mindkét oldalra egyformán alakították ki. A Somogyi utcai főhomlokzat jellemzője – szakkifejezésekkel és számokkal leírva – a „2+2+K+2+2” tagolás, „öttengelyes középrizalittal, az oldalhomlokzat 2+4+2 tengely középrizalittal”. Az épület homlokzatsíkjából kiemelkedő falszakasz, a rizalit, amely „két emeletet összefogó korinthoszi fejezetű falpillérek sora” – olvastuk a Csongrád-Csanád vármegye nevezetes épületeit bemutató kiadványban.
Az épületet bemutató februári „hirdetésében 60 bútorozott szoba, több terem, első emeleti étterem, reggeliző erkély, szoba távirda, zuhanyfürdő szerepelt” – vendégcsalogatónak.
A több mint 70 ezer lakosú Szegeden 1868. május 6-án nyílt meg „az eklektika első, klasszicista szakaszát képviselő”, kétemeletes, „52 szobából és földszinti kávéházból” álló épületben az első bérlőről, Wágner Józsefről elnevezett Wágner Szálló – olvastuk a „Csongrád megye építészeti emlékei” című kötetben. A szálló népszerűsítéseként azt is közölte a hirdető, hogy „a személyzet német, francia, angol, szerb és olasz nyelven beszél”.
Az Oskola utcai fronton május 10-én már kávéházi helyisége, a hónap végén földszinti étterme is megnyílt. Itt egyszerre akár háromszáz vendégeknek is muzsikálhatott a cigányzenész Erdélyi Kis Náci prímás.
„Szeged első nagyvárosi, egyben az Alföld első és legszebb” vendéglőjében” alakult meg 1868. június 1-jén a Szabadelvű Kör.
Az emeleten rendezkedett be július 2-től a Szegedi Híradó szerkesztősége.
A Wágner Szállóban 1869 tavaszán a kerthelyiséget is megnyitották.
A város életéről 1859 és 1917 között folyamatosan tudósító Szegedi Híradó című lap, szerkesztősége 1870. január 14-ig működött itt.
A társasági élet központjává vált a kávéhoz, Például az 1870. február 20-án megalakult „szegedi önkéntes tűzoltóegylet” közzétette a Szegedi Híradó című újság 1870. november 27-i lapszámában, hogy „az újonnan bejutni kívánó tagok” figyeljék a „Wagner J. kávéházi helyiségeiben kifüggesztett tudósító” táblát.
Wagnertől 1872 novemberében Eibel Károly vette át a szállodát.
Az épület egy része látható az 1872-i és az 1876-i Letzter-sorozat fényképein.
1878 nyarán a szállodát az új bérlők, Juranovits Ferenc és Sonnleitner Ferenc Hungária névvel nyitották meg. Szállodai része 38 szobával a Somogyi utcai fronton működött. Szeifman Mór kárpitos alig egy hónap alatt végezte el a helyiségek díszítőmunkáit.
Itt lakott szegedi újságíróskodása idején, 1878 és 1880 között Mikszáth Kálmán, aki a közeli Bába-házban berendezkedő a Szegedi Napló szerkesztőségében dolgozott.
A környék Szeged szellemi központjává vált.
Az épület a az 1879-es Nagy Szegedi Árvíz idején még özv. Csiszár Jánosné tulajdona. Túlélte az árvíz napjait a Hungária szálloda. A körülbelül 6 ezer épület közül 384 maradt állva – írta szemtanúként „Szeged pusztulása” című dolgozatában Mikszáth Kálmán. A víz három hónap múltán, a szivattyúzás hatására kezdett apadni.
A Szegedi Naplótól 1880 decemberében távozó Mikszáth Kálmán helyére a szerkesztő, Kulinyi Zsigmond Pósa Lajos költőt, pályakezdő újságírót, szerkesztőt hívta meg, „Szeged című tárcájával 1881. január 8-án mutatkozott be Pósa a szegedieknek”. Mint munkatárs és segédszerkesztő 1881 és 1889 között dolgozott a Szegedi Naplónál, de szinte minden napi és hetilapba, folyóiratba írt szövegeket.
„Főhadiszállásnak mégis a szerkesztőség mellett levő Hungária Szállót tettük meg. Ide verődött az az írói és művészi, valamint az érdeklődő emberekből álló csapat, amely Pósa Lajos vezérsége alatt állott. Volt is itt jókedv, gondtalanság, tréfa, kötődés, komoly vita elegyesen. Ide járt Herman Ottó, Szeged város képviselője...” – vélekedett Gyöngyösy László. Békefi Antal, a Szegedi Napló újságíró munkatársa véleménye a helyről az, hogy: „Ha valaha valaki írásba akarja venni Szeged irodalmi históriáját, ezt a Pósa-korszakot ismernie kell.” Gárdonyi Géza meg ezt írta: „A kávéházi terem egyik üveggel elválasztott részében volt a szegedi írók és íróbarátok törzsasztala.” Sz. Szigethy Vilmos szerint: „A Hungáriában biztosan meg lehetett találni azt, akit másfelé hiába kerestek.” – gyűjtötte össze az idézeteket Péter László irodalomtörténész a Tiszatáj 2000/4. számában megjelent tanulmányában.
Az újságíró híres Pósa-asztala a kávéház bal sarkában állott. Innen indította el 1882-ben a Jó Barát című képes ifjúsági hetilapját
„Kossuth Lajos névestjén”, 1883. augusztus 24-én itt találkozott Pósa Lajos Dankó Pistával. Móra Ferenc szerint: „Ettől fogva nem is vált el a két név egymástól [...] míg magyar nótát dalolnak a világon, addig mindig együtt emlegetik nevüket.” „A költő karjára vette a cigányt, és halálos holtáig el nem hagyta többet.” Lőrinczy György Pósa és Dankó Pista viszonyát így jellemezte: „Dankó előtt egyetlen egy igazi tekintély volt: Pósa.” Minderre a neves nótaszerző tíz év múltán úgy emlékezett: „Írt nekem vagy kétszáz nótát, szebbnél szebbet”; „az ő költészetének tüze mellett melegedtem fel, s írtam meg, ahogy tudtam” – olvastuk Péter Lászlótól a 2000 áprilisi Tiszatájban megjelent dolgozatában.
Az épület 1883-ban Ábrahám János és neje, valamint Luxeder György és neje tulajdona, ekkor a Somogyi utca felől boltajtó nyitását engedélyezték.
Szegedi újságíróként Gárdonyi Géza (képünkön) 1888-1891 között gyakran betért a sarki épületbe. „Gárdonyit 1888-ban Pósa ismertette össze Dankó Pistával. Gárdonyi írta: „Egy őszi délután benyitok a Hungária-kávéházba. Ott látom Dankót egy szögletben. Ceruzával írt a márványasztalra hangjegyeket.” Azután odament a cigányokhoz, ezek cincogtak a hegedűiken, egy-kettőre megtanulták az új nótát, s hamarosan be is mutatták a jelenlevőknek. „Másnap már az utcán énekelték. Egy hét múlva zongorázni hallottam...” – idézte Gárdonyi Gézát Péter László irodalomtörténész.
A gyermekversek országszerte ismert szerzőjétől, Pósa Lajostól Szeged úgy búcsúzott, hogy arany tollat és gyermekek arcképeivel egy albumot kapott. A város elitje búcsúünnepet rendezett a tiszteletére.
Itt párbajozott Újlaki Antallal Gárdonyi Géza, aki ezért a tettéért egy hónapot ült a vasas Szent Péter utcai államfogházban.
Bezárt a Hungária Szálló.1891. május 5-én
Itt kezdte meg működését az újonnan létesített királyi ítélőtábla 1894-ig, amikor a másodfokú ítélkező szervezet átköltözött a Dugonics tér 13. számú épületbe.
Különféle iskolák ideiglenes otthonává vált az épület.
Az 1898-ban alapított állami főgimnázium is itt kapott helyet, ideiglenesen. Miután szűknek bizonyult az épület, a főgimnázium – a mai Radnóti gimnázium elődje – elfoglalta a Baumgarten Sándor által 1898-1899-ben épített palotát” – tudósított Lugosi Dömötör újságíró.
Lakóház lett a „Régi Hungária Szálló” néven emlegetett épületből. A szomszédos Somogyi utcai házakról azt írta Lugosi Dömötör újságíró, hogy „ódon, piszkosfalu épületek” sorakoznak a görög-keleti szerb templom közelében.
Az 1919 táján készült fotón az épülő Fogadalmi templom mögött a Hubngéária Szállóból lett lakóház látható
Itt élt – többek között – Debbie Josefson dédanyja, innen, a „Mother Hungary” freskóval díszített házból vándorolt Amerikába az édesanyja.
A Palánk zegzugos utcái, legalább 60 háza helyén 1921, a száműzött kolozsvári egyetem szegedi befogadása után fölépült a Dóm tér és a klinikasor. Az akkori kultuszminiszter és szegedi országgyűlési képviselő, Klebelsberg Kuno döntése nyomán valósult meg a városrendezési terv. A közel 120 ezer lakosú város régi vágya teljesült az egyetem ide vonzásával. Klebelsberg 1926. márciusi látogatásán dőlt el, hogy a lehetséges helyszínek közül a Templom teret, a Fogadalmi templom környékét tartja alkalmasnak arra, hogy ott klinikasor és egyetemi campus alakuljon majd ki.
„A Dóm téri épületek és a klinikák a Víz előtti Szegedeltűnt utcáira épültek. Nyoma sem maradt a Szegfű utcának, amely a mai Somogyi Béla utcával párhuzamosan, a mostani klinikákért területén futott ki a Tiszára. Ebben az utcában, egyelőre közelebbről meghatározhatatlan szám alatti házban született BalázsBéla (1884— 1949), akkor még BauerHerbert, a későbbi költő és drámaíró, a világhírű filmtudós, a filmesztétika úttörője” – összegezte a palánki házak történetét Péter László irodalomtörténész a Délmagyarország 1973. február 17-én megjelent számában. Arra is emlékeztett, hogy a Szegfű utca 2.számú házban lakott egy időben GárdonyiGéza. Amikor a házat lebontották, a Hétfői Rendkívüli Újság1926. július 26-i számában ezt írta MagyarLászló: „Ma már kevesen tudják, hogy ebben a házban lakott valamikor Gárdonyi Géza, a fiatal, ragyogó tollú szegediújságíró, aki innen röppent bele a magyar irodalomtörténetbe. A palánki öregurak emlékeznek még rá, hogy az eltűnt öreg ház muskátlis ablakából elgondolkozva könyökölt ki a csendes utcára, és hatalmas tajtékpipájából fújta a füstfelhőket és az álmokat. Ennek a háznak a helye is megérdemelne majd valami szerény emléktáblát.”
„Az Ipar u. 10.alatt lakott Réti Ödön (1871— 1939) 1920 és 1926 között. A neves író ez időben Mórával és Juhásszal gyakran szerepelt együtt. MagyarLászló szerint az Ipar u. 3.alatt lakott DankóPista. E házakat — JuhászGyula szülőházával együtt — 1926-ban bontották le. Mindezek helyén a húszas években fölépült a Fogadalmi templom, a Dóm tér egyetemi és egyházi épületsora és a Tisza-parti klinikák együttese. A Dóm téri árkádok alatt létesült 1929—1930-ban a Panteon, a Nemzeti Emlékcsarnok.”
Az Oskola és Somogyi utca sarkán állkó ház 1930 táján
Szegedi egyetemistaként, 1930 és 1935 között többször megfordult az épületben Radnóti Miklós, „egyik diáktársa, Ligeti Magdának – Ligető Jenő szerkesztő lányának – avendégeként”.
Hungária néven nyitotta meg az új tulajdonos a mai Dózsa utca 1-3. szám alatt a Kass szállodát. Ezért kezdték a szegediek „egykori Hungária Szálló” vagy „Legrégebbi Hungária Szálló” névvel illetni az Oskola és a Somogyi utca sarkán álló lakóépületet.
Az Oskola utca 1968 táján
A Károly István és Tarnai István tervei alapján átalakított és felújított Hungária-épület „kettős élete 1967-ben kezdődött’ – írta Minker Emil: A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottságának története 1961-2006 című kötetében.
A Magyar Tudományos Akadémia ernyője alatt dolgozó kutatókat összefogó SZAB székházává lett épület történetében új fejezet kezdődött: a tudomány méltó helyet követelt magának és kapott.
Összeállította: Újszászi Ilona
Fotók: Kovács-Jerney Ádám
Forrás:
Péter László: Három Hungária Hotel – Délmagyarország, 1979. október 21.
Péter László: Pósa Lajos helye – Tiszatáj 2000/4. szám, Örökség című rovat
*
Korábban írtuk:
