Biró Sándor élete és a 19. századi Erdély - Prof. Dr. Zakar Péter új könyvét mutatják be az SZTE Klebelsberg Könyvtárban

Zakar Péter történész ezzel a kötettel sem tagadja meg vonzalmát a hittel és fordulatokkal teli 19. századi élettörténetek iránt. Könyvének fő alakja, Biró Sándor háromszéki református lelkész, aki a családi szegénységből 1838-ban az egyik legszegényebb háromszéki falu, Réty papja lett. Eközben radikális közéleti személyiségként cikkezett, vitázott a református egyház demokratizálásáért, faluról falura szervezte a háromszékiek támogatását a szabadságharc számára, és maga is részt vett a híres Nyerges-tetői ütközet harcaiban. A fegyverletétel után halálbüntetéssel körözték, miközben ő már Erdély egészen más táján egy magyar-román vegyes lakosságú faluban telepedett le. A Székelyföldön hangoztatott fiatalkori radikális nézetei után a dualizmus korára kormánytámogató nézeteket vallott, magyar iskolára gyűjtött a falujában, a Deák-párti oldalon részt vett a kor sajtóvitáiban, egyszóval a székelyföldi tömbmagyarság után átélte az erdélyi magyar közösségek másik tipikus élethelyzetét, a szórványt is.

Milyen jövő lebeghetett a fiatal Biró Sándor előtt, aki annyira szegény volt, hogy a székelyudvarhelyi kollégiumból nemhogy külföldre nem mehetett továbbtanulni, de még Nagyenyedre sem? Amikor első tisztségeként 22 évesen református lelkésznek választották Rétyen, egy Sepsiszentgyörgy közelében fekvő 500 lelkes háromszéki faluban, először is a koldulási jogot kellett megszereznie a falunak, hogy tíz évvel később kijavíthassa a templom tetőzetét. A nincstelenség ellenére a faluba érkezése után 1838-ban első dolga volt előfizetni a Brassóban megalapított magyar nyelvű újságra, az Erdélyi Hírlapra. Dr. Zakar Péter a sepsiszentgyörgyi levéltár és a rétyi református parókia iratai alapján vezeti be az olvasót az 1840-es évek rétyi lelkészének életébe, amelybe az is beletartozott, hogy Biró Sándornak foglalkoznia kellett a falusiak közegészségügyi ellátásával, 1838-ban például ő intézte a falu hímlő elleni beoltását.

Sajátos korfestő színt ad a történetnek ahogyan a korabeli erdélyi faluban a lelkész az erkölcsök felett őrködött - és e tekintetben Biró Sándor igen szigorú volt. A parókia jegyzőkönyveiben az 1840-es években a történész szerint évente 3-7 félrelépésnek maradt nyoma; a hagyományos szokás erre az esetre az volt, hogy a „paráználkodókat” kiállították az egész egyházközség elé, ott kellett bevallaniuk és megbánniuk, amit tettek. Dr. Zakar Péter emlékeztet, hogy ezt a szokást már Mária Terézia idejében betiltották, de nyomai még a 20. században is fennmaradtak. Biró Sándor idején már nem az egész közösség előtt, hanem csak az egyházközség két tagja, egy ülnök és a harangzó előtt kellett bűnbánatot tartaniuk. 1838. szeptember 3-ról például ez a bejegyzés maradt fenn a rétyi református parókia anyakönyvi kivonatai között: „Gergely Juliánna eklézsiát követett Maxai Józseffel paráznaság vétkiért teki[ntetes] Székely Miklós konzisztor úr és Szilágyi Miklós helybéli harangozó előtt”.

Biró Sándor kiváló stílusú író, szónok és a társadalmi reformok iránt elkötelezett lelkész, Wesselényi Miklós elkötelezett híve volt. Wesselényi hatására csatlakozott a kor pálinkaivás elleni küzdelméhez is. Dr. Zakar Péter rámutat, hogy a burgonya megjelenése és erdélyi elterjedése után az addig gabonából készült pálinkát olcsón kezdték főzni, kocsmai hálózatok épültek az olcsó szeszre, s ennek következtében egész falvak mentek tönkre. Wesselényi Miklós emiatt összezúzatta birtokának pálinkafőző gépeit, mondván, hogy nem akar mások tönkretételéből származó jövedelemre szert tenni. Az ő hatására lett Biró Sándor az erdélyi pálinkaivás elleni mozgalom szószólója, 1844-ben elsők között alapított mértékletességi egyesületet, Rétyen a templomban pedig megeskette híveit, hogy azontúl legfeljebb orvosi utasításra isznak majd pálinkát.

Prof. Dr. Zakar Péter Biró Sándorról tart előadást az SZTE Móra Ferenc Szakkollégiumban. Fotó: Zentai Péter

Biró Sándor az 1848-i átalakulás, majd a szabadságharc egyik kulcsfigurája volt Háromszéken. Rétyen akkora volt a hatása, hogy 1848 tavaszán a falu jobbágyaiból nemzetőrséget alakított, annak ellenére, hogy a székely falvak magánszerződéses jobbágyai - szemben a földhöz juttatott vármegyei jobbágyokkal - kárvallottjai voltak az 1848-as háromszéki átalakulásnak. A székelyek körében a katonai határőrszolgálat megszervezése miatt is elégedetlenség volt, ezért Budapestről úgy látszott, nem lelkesednek a változásokért. A történész professzor szerint Battyhány Lajos miniszterelnök Klapka Györgyöt és Gál Sándort küldte Háromszékbe, hogy megtudják, mi a vonakodás oka. Miután a küldötteket Sepsiszentgyörgyön az elöljáróságon kelletlenül fogadták, egy kocsmában találkoztak össze Biró Sándorral. A lelkész ezután faluról falura vitte őket, ahol szónoklatai következtében az emberek lelkes népgyűléseken fejezték ki támogatásukat.

A kötetben a református lelkészről írott tanulmánya mellett dr. Zakar Péter közli Biró Sándor „Életem történelme” című visszaemlékezéseit. Ebben többek között érzékletes leírás maradt fenn az 1848. október 16-18-i agyagfalvi székely nemzeti gyűlésről, amelyet az Erdélyben fellázadt és egyes vidékeken magyarokat gyilkoló románokkal szemben hívtak össze. Biró részletesen leírja, milyen hatással beszélt Berzenczey László, Kossuth székelyföldi kormánybiztosa a mintegy 60-70 ezres tömeghez, amely végül hűséget fogadott a felelős magyar minisztériumnak.

Biró Sándornak még 1849-es lánykérése is megragadóan 19. századi történet. Visszaemlékezéseiben így ír erről: ”Nyakig szerelmes voltam, az a kökényszemű, gömbölyű, piros arcú barna kislyány egészen meghódított volt. Még a csíki expedíció előtt megkérettem Székely Pista barátommal, s azt felelte: nem leszek papné, legyen Biró Sándor katona, leszek kapitányné, s íme egyszerre katona kapitány lettem, kvártélyom takaros 5 szobájú épület, dupla lélung 1200 ft pp. évi járulékkal, lehetetlennek hittem, hogy a kis barna kapitánynét nem ültethetem be rövid időn a nappaliba kötögetni kényelmesen”. A sors azonban úgy hozta, hogy a szabadságharchoz csatlakozott Biró Sándor éjszakáit mégsem a kökényszemű hölgy mellett töltötte; hanem a csíksomlyói klastromban egy őrmester segédírnoksága mellett szerkesztette és nyomtatta ki az első székelyföldi katonai szaklapot, Hadi Lapok címmel (nappal pedig a székely határvéd zászlóaljban a Gyimes-völgy védelme volt a feladata).

Biró Sándor 1849. augusztusában Gál Sándor csapataival Kolozsvárra, majd Zsibóra vonult vissza. A fegyverletétel után jelentkezett a debreceni kollégium hallgatói közé, ahol pár héten át teológiát tanult, majd Gergelyfi András álnéven 4 éven át a Szatmár megyei Vetésen, családi nevelőként húzta meg magát. Eközben Ludwig von Wohlgemuth tábornok, Erdély teljhatalmú császári kormányzója az akasztófára küldendők között kerestette; de míg Sepsiszentgyörgyön körözte őt az osztrák hatóság, ő tanítványaival több hetes alsó-ausztriai látogatásra utazott.

Dr. Zakar Péter tanulmánya követi a rejtőzködő lelkész életútját az abszolutista időszakban is: Biró Sándor a Dés környéki Csernafalván megnősült, később pedig a szórványvidéknek számító Magyarláposon vállalt újra társadalmi szerepet. Mivel az abszolutizmus kormányzata a falu magyar iskoláját román iskolává alakíttatta, Biró református gondnokként országos gyűjtést indított az új magyar iskola felépítéséért. Hamarosan új lakóhelyén olyan hírneve lett, hogy 1867-ben Désen polgármesterré választották, de a tisztséget nem fogadta el. A történész rámutat, hogy Biró Sándor a szórványvidéken székelyföldi radikalizmusával éppen ellentétes nézeteket vallott: lelkes Deák-párti lett, mivel tudta, hogy a szórványban a magyar közösség fenntartásához a kormány támogatására van szükség. Szónoki és vitázó ereje azonban a régi maradt, a Deák-párt fő helyi kortese lett, vitacikkeket írt, sőt, az egész erdélyi sajtó vitatta, amikor mésszel felírta az iskola falára a Deák-párt jelöltjének nevét.

Dr. Zakar Péter Biró Sándor alakjában a 19. századi erdélyi református lelkészi-értelmiségi réteg jellegzetes képviselőjét látja, akinek életútja két tipikus erdélyi élethelyzetet is bemutatott. – Míg a forradalom alatt radikális volt, idős korára mérsékelt Deák-párti lett, mégis vállalta korábbi nézeteit, eszébe sem jutott, hogy kimagyarázza politikai véleményét – vallja róla az SZTE történész professzora.

Panek Sándor

Borítókép: Prof. Dr. Zakar Péter Biró Sándorról tart előadást az SZTE Móra Ferenc Szakkollégiumban. Fotó: Zentai Péter