A „befelé élő kedélyvilágát kívülálló alig ismerhette”. Klebelsberg Kunóról így vélekedett felesége, Botka Sarolta, aki Életutunk címmel írta meg emlékeit.
A szegedi egyetemi bibliotékának adományozott és a SZTE Klebelsberg Könyvtár gyűjteményében nem oly rég fellelt és digitalizált memoárjából kiemeltünk néhány emlékképet. Így árnyaltuk a különböző cikkekből és kiadványokból elénk lépő „egyetemépítő miniszter” portréját.
Szegedtől 85 kilométerre, Magyarpécska, a mai romániai Arad megyéhez tartozó kisváros Klebelsberg Kuno szülőhelye. Másfél éves korában elhunyt az édesapja. Osztrák katonatiszt volt, akitől örökségként kapta a grófi címet. Mégis: középnemesi származású édesanyja családjának középosztálybeli körülményei között, Székesfehérvárott nőtt föl. Gyerekkoráról feleségének mesélt, aki továbbadta például, hogy a korán elhunyt kicsi nővére az öccsét „Csunyinak” nevezte.
A gróffióka „sakkozni oly remekül tudott”, hogy akár tábla nélkül, emlékezetből is partit nyert. A kártyához is volt tehetsége. 7 éves korától gyakorolta a céllövést. Szünidőben „sétált, teniszezett, de legnagyobb boldogsága mégis az volt, ha kis Krampusz nevű csónakján órákra beevezhetett a Balatonba”.
„Klebelsberg nem tartozott a mezei jogászok közé. Az Egyetemi Könyvtár épületében bérelt szobát, szorgalmasan és sokat tanult. Társai többségétől eltérően – mint ahogy halála előtt nem sokkal maga is hangsúlyozta – nem ’kutyálkodott’ vagy ’kávéházazott’, hanem ’moderáté’ élt” – emlékeztet Ujváry Gábor: Klebelsberg Kuno kulturális politikája és a felsőoktatás című tanulmányában arra, hogy a budapesti tudományegyetem joghallgatójaként a tartózkodó életmódot részesítette előnyben.
A külföldi egyetemjárás, vagyis a peregrináció jegyében az 1895/1896. tanévet a világ legkiválóbbnak tartott egyetemén, Berlinben töltötte. Akkoriban ott évente átlagosan 66 magyar egyetemista folytatott tanulmányokat.
Klebelsberg megtapasztalhatta, miként működik a humboldti elképzelések alapján szervezett európai felsőoktatási rendszer. A Wilhelm von Humboldt nevével fémjelzett egyetem jellemzője a kutatás és tanítás egysége, ami „az egyéniség méltóságára, önállóságára és szabadságára” épül. Fölmérte a népoktatás és az elitképzés fontosságát is.
-
4. RANGLÉTRÁN A KÖZIGAZGATÁSBAN
„A biztosnak tekintett, nyugdíjra jogosító állami hivatalt” választott a frissdiplomás Klebelsberg. A miniszterelnökség elnöki osztályán eltöltött 12 év alatt (1898-1910 között) lépegetett a ranglétrán: „fogalmazó segédből” lett fogalmazó, segédtitkár, titkár, végül miniszteri tanácsos. A horvát-szlavón és bosznia-hercegovinai magyarokat támogató Julián Egyesület ügyvezető igazgatójaként (1904-1914), közigazgatási bíróként (1913), a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium közigazgatási államtitkáraként (1914-1917) kezdett egyetempolitikával foglalkozni.
„Minden 5 percet felhasznált. Folyton olvasott, gyűjtött, ez megtermékenyítette, s a magból százszor annyi lett. Tárgyával alaposan foglalkozott, térképpel, ceruzával kezében felkutatott minden arra vonatkozó adatot, számot” – avatott be férje munkamódszerébe a feleség. – „Aláhúzta a fontos dolgokat. Minden témakörnek, szempontnak megvolt a maga színű ceruzája, sokszor jegyzetet is csinált. Külföldi lapokat olvasott.”
-
5. PÉLDAKÉPBEN AZ ÖNARCKÉP
Fő támogatója és példaképe Tisza István. Az államférfiről a Tisza István Társaskörben 1929. október 31-én Klebelsberg azt mondta: „…Mint minden nagy férfinak, azonképpen az ő működése is két csoportra oszlik. Az egyik rész annyira beleszövődött a korba, amelyben élt, hogy azzal együtt hatásában el is múlt s így már egészében történetté vált. Ide tartozik küzdelme a dualizmusért és a parlamentarizmusért. Működésének másik része messze túlhat az ő saját korán, erőteljes befolyással van a nemzet mai életére is. Ebbe a második csoportba különösen két nagy mozzanat tartozik, az, hogy ellenezte a háborút, és hogy amikor eljött a nagy összeomlás ideje, nagyszerűen helytállt és meghalt, mint hős és mártír…”
„…A történelem kétféle nagy embert ismer. Az objektív nagy ember egész élete művek és alkotások, vagyis külső dolgok létrehozásában merül ki, vasutakat, hidakat, csatornákat épít és majdnem közömbös, hogy mikor és hol született, milyen volt magánélete, hogyan halt meg, nem életének emléke marad fenn, hanem életének eredménye. A szubjektív nagy ember az erkölcs fanatikusa, rendesen etikus energiákat sugároz széjjel. Ebbe a csoportba tartozik Tisza István is…” – jellemezte példaképét az a Klebelsberg, aki ezzel egyetempolitikusi önarcképét is fölvázolta.
Klebelsberg az első politikus, aki Magyarországon tudománypolitikai koncepciót dolgozott ki. A tudományos intézmények 4 típusa: az Akadémia, a kutatások elsőszámú bázisát jelentő tudományegyetemek, a közgyűjtemények, az önálló kutatóintézetek. Ezek közül a legfontosabbnak a felsőoktatást tekintette. A Magyar Történelmi Társulat elnökeként és országgyűlési képviselőként (1917-től) a felsőoktatási intézményeket stratégiai szerepüknek megfelelően védte (például a karcsúsítási törekvésektől) és fejlesztette (például az infrastruktúrájukat).
Specializációjukat szorgalmazva, például a kolozsvári magyar tudományegyetemnek azt javasolta, hogy kiemelten foglalkozzon az erdélyi fejedelemség történetével. Az intézmény szegedi befogadását követően azt szorgalmazta, hogy „specializálnunk kell, hiszen Poroszországban például a természettudományokban nem Berlin, hanem Göttingen a vezető egyetem. Ugyanígy Szegeden a természettudományokat (…) kellene behatóan művelni…” Létrehozta a Konstantinápolyi Tudományos Intézetet és – ennek mintájára – a posztgraduális képzést nyújtó külföldi magyar intézetek hálózatát (1916-1927). Konferenciákat szervezett. Megalapította a természettudományi kutatásokat finanszírozó társadalmi egyesületet, a Széchenyi Tudományos Társaságot (1927-től).
A Tanácsköztársaság idején vidéken bujkált, a letartóztatástól tartott. Sopron országgyűlési képviselőjének (1920) választották. A Bethlen-kormány (1921-1931) belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi minisztereként a tárcavezetők közül a leghosszabb ideig Klebelsberg maradt a miniszterelnök mellett. Kimondta: „Nekünk dolgozni kell, és ne feledjük, hogy a magyar hazát ma elsősorban nem kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá…” Az állami költségvetésből több mint 10 százalékot kapott (1927) a kultusztárca. E büdzsé 26 százaléka (beruházási költségeinek 81%-a) a felsőoktatásé az 1922/1923. tanévben, amikor 14-17 ezer hallgató tanult az egyetemeken.
„Bántotta, hogy idegen nevét sokszor fölemlítették – emlékezett felesége. – Akkor kérdezte egyik könyve előszavában: ’Mi a kötelessége az idegen nevű magyarnak? Az hogy hazáját jobban szeresse és többet dolgozzon érte’.”
A budapesti – 1921-től – Pázmány Péter Tudományegyetemen közjogot, közigazgatási jogot oktatott. Politikusként kifejtette (1926): „a kultúra területén folyó versenyben egy egyetem egy dreadnought-hoz”, azaz nagy csatahajóhoz „hasonlatos, s nekünk nem lehetett és nem volt szabad ilyen nagy egységet, tényezőket elveszteni. (…) Magas bíróságok és állami hivatalok, középiskolák és kórházak önként adták át épületeiket, vidéki városok nagy anyagi áldozatot hoztak, magánosok nagy adományokkal járultak hozzá, hogy a menekült egyetemek új, habár szerény otthonhoz jussanak”.
Klebelsberget több hazai és európai felsőoktatási intézmény is kitüntette, többek között a szegedi Ferenc József Tudományegyetem díszdoktorává választotta (1926) a „valóságos belső titkos tanácsost, vallás- és közoktatásügyi minisztert”.
-
9. A „KULTÚRGEOGRÁFIA” HASZNA
Egyetempolitikusként már kezdetben megmutatkozott a „vidéket helyzetbe hozó” decentralizációra való törekvése. Kultúrgeográfiának nevezte, hogy „négyfajta, négyfokú közművelődési gócpont alakul Magyarországon: Budapest, az egész országot összefogó központ, az egyetemi városok, mint a magas kultúrának az ország területén tervszerűen szétosztott központjai; a törvényhatósági városok és megyei székhelyek, mint középiskolai városok, és végül a járási székhelyek, ahol mindenütt polgári iskolák lesznek”. Ennek köszönhetően változott meg Szeged és Hódmezővásárhely korábbi pozíciója. A máramarosszigeti református jogakadémia 1921 júliusában Hódmezővásárhelyre tette át székhelyét. A kolozsvári magyar tudományegyetem 1921 októberétől Szegeden folytatta működését. „Különös gondot kell majd fordítanunk három intézményre és ügyágra. Az egyik az orvosképzés. (…) A második nagy feladat a műszaki képzés, a harmadik a közgazdasági műveltség emelése” – hangsúlyozta 1922. június 19-én.
Nagyhatású, Szeged és az egyetem történetéből kihagyhatatlan kultúrpolitikus Klebelsberg Kuno. A nevével fémjelezhető időszak Szeged fejlődésének legattraktívabb korszaka.
A gyermekklinika 1926. október 5-i alapkőletételével kezdődtek az egyetemi építkezések. Támogatásával épültek föl 1929-ig a Tisza-parti klinikák. A Dóm tér a tudományok, a katolikus egyház és a város kapcsolatát építészetileg is kifejezi. A különböző kutatóhelyek, intézetek és laboratóriumok fölötti zenélő óra az Erdélyből az Alföldre menekült egyetem szimbóluma. Az egyetemi hallgatókat jelképező bábfigurák jeles tudósokra és irodalmárokra utalnak, a rektor alakjában Klebelsbergre ismerhetünk. A szegedi bölcsészkar Auditorium Maximuma is építészeti eredményei közé tartozik.
Az „egyetem záróköve” a Dóm tér keleti oldalán, az árkádok alatt, az SZTE Élettani Intézetének bejáratától balra található. Ezt a felirat nélküli, pekkelt, vagyis fogas vésővel vésett mészkő lapot Horthy Miklós 1930. október 24-én azért érintette meg egy díszkalapáccsal, hogy kifejezze: a szegedi egyetemi építkezések véget értek.
A Dóm téren 1931 májusában „az egyetemépítő miniszter” munkásságát megörökítő domborművet is fölavatták. Közelében a Klebelsberg család címerét ábrázoló emléktábla, melynek felirata: „Te saxa loquuntur”, azaz „Rólad beszélnek a kövek”.
„Idegen hangzású grófi név, dicső magyar hagyománnyal. Mégis ’self made man’ a szó legigazibb értelmében” – írta a földrajztudós Kogutowicz Károly, a szegedi egyetem professzora és kétszeres rektora Klebelsbergről..
Támaszkodott minisztériumi munkatársai javaslataira, tanácsadói gondolataira. Például a felsőoktatást érintő kérdésekben Magyary Zoltánra. A közgyűjteményi kérdésekben bizalmas tanácsadója Hóman Bálint, akit utódjának szánt, s aki az 1932-1942 közötti időszakban kultuszminiszterként dolgozott. Klebelsberg „hívta haza” Szent-Györgyi Albertet, aki jórészt a szegedi egyetemen végezte a később Nobel-díjjal is elismert kutatásait, majd Hóman Bálint idején lett a „Tisza-parti Göttinga” rektora.
Politikusként átvette mások ötleteit és hiúnak mutatkozott. Mindezért ellenszenv alakult ki vele szemben. A történész Ujváry Gábor értékelése szerint Klebelsberg Kuno nem volt eredeti gondolkodó. Ám államférfiként az adoptált eszméket jól alkalmazta az adott politikai helyzetre – kulturális és tudományos menedzserként.
1926-1931 között Szeged város országgyűlési képviselőjeként együttműködött Glattfelder Gyula megyéspüspökkel és Somogyi Szilveszter polgármesterrel. Számos kitüntetése közül érdekességként kiemelhető, hogy 1930. október 24-én Szeged díszpolgárának választották; majd 1933. november 27-én Kiskundorozsmától posztumusz díszpolgári címet kapott, amelyet özvegye vett át.
A pesthidegkúti kúria a Klebelsberg házaspár otthona az 1920-as évektől. „A fekete kutyám, meg én mindig vártuk, s milyen öröm is volt, mikor megsimogatva mondta: ’milyen jó is nekem, hogy mindig itthon talállak, s nem kell üres házba hazajönnöm’. Sokat szenvedett fejfájástól… Esténként, ha elfáradt, vagy hogy figyelmét másra terelje, elővette kedves költőit – hogy ’ki ne száradjon a lelke’” – árulta el emlékiratában a feleség.
Klebelsberg Kunóné Botka Sarolta szerint: „Lénye, modora, egyenletesen derűs volt, megértő és elnéző. Mindig barátságos, udvarias. Skálájából teljesen hiányzott a kicsinyesség, a rosszkedv, az unalom, a pesszimizmus, s a hipokondria húrja. Tőle soha, de soha indulatos, haragos, kellemetlen szót nem hallottam. Ez igy volt az együtt töltött 33 év végéig. Soha sem tépte szét az illúziókat, s kedvességével, jóságával újra és újra meghódított mindennap. Zárkózott volt és tartózkodó, benső barátot nem keresett, talán csak én láttam lelke mélyébe. Hivatását és otthonát szerette. Életünk szakadatlan ünnepe lett a harmóniának.”
„Ha kedves rostélyosa keményebb volt, mint máskor s én menteni akartam, egyszerűen válaszolta: ’Istenem, hát jobban megrágjuk’ – idézte férjét a feleség. – Adódtak nálunk is nehézségek – múló fellegek –, mint mindenütt, de ezek az egyetértést, szeretetet soha sem zavarták.”
-
13. NYUGVÓVÁROSÁBAN AZ ÖZVEGYE IS
Klebelsberg halálát követően, a Délmagyarország 1932. október 15-i számában megjelent nekrológban Kogutowicz professzor azt írta róla: „Szívvel, lélekkel kultúrpolitikus, akinek gondolkodása elér a tanyavilág legrejtettebb zugáig és a tudomány legmagasabb csarnokáig. Mint kultuszminiszter a magyar tudományosság külügyminisztere. Egyéniség. Nagy ember. Gazdag lélek. Minden értékét odateszi a nemzet lába elé. (…) Szegednek nem újjáépitőie, nem felsegítője, hanem naggyá növelője kívánt lenni…”
Nyugvóvárosának választotta Szegedet Klebelsberg Kuno. Temetését 1932. október 15-én tartották. A Dóm altemplomában található (1935. április 11-én felavatott) síremléke.
A halált követően özvegye viszontagságos éveket élt. 1949-ben megvonták tőle azt a nyugdíját, amit a Klebelsberg által korábban támogatott szerzetesrendek adtak össze. Kilakoltatták a pesthidegkúti családi villájukból. 1951. július 15-én kitelepítették a Békés megyei Okány melletti tanyára. 1954-ben az Akadémia sem adott neki segélyt. 1956 nyarán a szegedi tanács szegénységi bizonyítványt állított ki a nevére. Végül 9 éven át a Dóm téri püspöki palotában élt, Hamvas Endre püspök jóindulatából. Klebelsberg Kunoné Botka Sarolta 86 évesen, 1964-ben hunyt el. Férje mellett nyugszik, a Dóm altemplomában.
-
13+1.: EMLÉKEZETE A SZEGEDI EGYETEMEN
A 2021. november 11-i Egyetem Napja programja részeként az SZTE vezetői megkoszorúzták Klebelsberg Kuno síremlékét és a 95 évvel ezelőtt kezdődő szegedi építkezések támogatóit bemutató „Egyetemalapítók” domborművet. Mert – megírtuk az SZTE Hírportálján –: „A nagy elődök előtt tisztelgett az SZTE a centenáriumi Egyetem Napja ünnepségen”.
Tisztelői időről időre – legutóbb az Egyetem Napján – megtekintik Klebelsberg szegedi emlékhelyeit. A Szeged egykori országgyűlési képviselőjéhez kötődő jeles helyszínek közül 20 állomást mutat be a Somogyi-könyvtár honlapjáról is elérhető virtuális Klebelsberg Kuno séta.
A Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kunó-díjat hozott létre, amelyet azok kaphatnak meg, akik az egyetemen vagy az intézményhez kapcsolódóan jelentőset alkottak, és a tudományos eredmények, kulturális értékek nemzetközi megismertetéséhez nagymértékben hozzájárultak.
Az egyetemi bibliotéka a tíz évvel ezelőtti november 11-i névadó ünnepségére is emlékeztetve elkészítette a Klebelsberg Kuno élete és munkássága című digitális oktatóanyagot.
*
A Klebelsberg fotók forrása az SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka repozitórium. E fényképek közül többet láthatunk az Ujváry Gábor – Vertel Beatrix: Kultúra nélkül nincs Magyarország címmel 2014-ben megjelent tanulmánykötetben, amelyet az SZTE Hírportálján is bemutattunk.
SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona
Fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár
Korábban írtuk Klebelsberg Kunóról:
Klebelsberg élete rendhagyó módon követhető az SZTE bibliotéka digitális kurzusán
A Cimeliától a TikTokig – A Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtár kincsei
Klebelsberg útja a szegedi nagytájtól a dómig
Klebelsberg Kunó és műve előtt tisztelgett a szegedi egyetem
Szent-Györgyi Nobel-díjával "világmárkává vált Klebelsberg szegedi egyeteme"
