„El kell dönteni, hogy az SZTE Szeged nemzetközi rangú tudományegyeteme akar lenni vagy egy hazai város vidéki felsőoktatási intézménye! Én az első cél megvalósítására szavazok, ezért vállaltam el az SZTE tudományos és innovációs rektorhelyettesi posztját – fogalmazott Prof. Dr. Kónya Zoltán, akitől abból az alkalomból kértünk interjút, hogy 2018. novemberében elnyerte az MTA Szabadalmi Nívódíjat, a december 13-i parlamenti ünnepségen pedig átvette a Gábor Dénes-díjat.

Találmányok a használható tudományért

– Az „iparjogvédelmi tudatossággal gondozott, számos szabadalomban testet öltött, nanotechnológiai és a környezettechnikai témájú találmányainak elismeréseként, példaadó multidiszciplináris munkásságáért” kapta meg 2018. november 6-án az MTA Szabadalmi Nívódíjat. A Gábor Dénes-díjat átadó 2018. december 13-i ünnepségen az hangzott el, hogy „a nanoszerkezetű anyagok, elsősorban nanocsövek- és nanokompozitok előállításáért és azok ipari alkalmazása területén elért nemzetközileg elismert munkásságáért, továbbá a nonoszerkezetű anyagok biokompatibilitása és toxicitása terén végzett, széles körben elismert kutatói tevékenységéért” kapta az elismerést. Mindez mit jelentenek önnek?

– Megerősítenek engem abban a munkában, amelynek célja, hogy a tudományt az innováció irányába vigyük. A Gábor Dénes-díj a legnagyobb kitüntetés, amire nagyon-nagyon büszke vagyok, mert azt gondolom, ha valaki elnyeri a Gábor Dénes-díjat, akkor már nem élt hiába. A díjat a parlamenti ünnepségen Szabó Gábor prorektor úr, mint a Magyar Innovációs Szövetség elnöke adta át nekem. Egyébként ő is Gábor Dénes-díjas ugyanúgy, mint az ünnepségen ugyancsak megjelent akadémikus társa, Dékány Imre professzor, aki egy korábbi vezetői ciklusban az SZTE tudományos és innovációs rektorhelyetteseként dolgozott. Ezek a friss elismeréseim talán a Szegedi Tudományegyetem rektorát is megerősítik abbéli döntésének helyességében, hogy ez év elején fölkért tudományos és innovációs rektorhelyettesének.

– Milyen ok miatt lett ön az első, akit rektorhelyetteseként megnevezett az SZTE új rektora, Prof. Dr. Rovó László?

– Az ezen a területen végzett munka folyamatát átlátom: nekem magamnak is több mint tíz szabadalmam van, benne vagyok e rendszer vérkeringésében, évek óta tagja vagyok az SZTE Innovációs Bizottságának. Támogatom annak az elvnek az érvényesülését, hogy az egyetemen az alapkutatáson kívül olyan tudást kell létrehozni, ami az emberek mindennapjaiban is hasznosul.

– A 13 szabadalma közül melyik az a három, amelyikre a legbüszkébb, mert leginkább kifejezi az alkalmazott tudomány hasznát?

– Néhány szabadalmunk lefedi az első kutatási témát, amivel hozzájárultunk ahhoz, hogy a nanorészecskékből nagyobb mennyiséget lehessen előállítani. Tényleg büszke vagyok arra, hogy néhány szabadalmamat a mai napig használják nemzetközi cégek például a különböző szén-nanocsövek előállítására. Kiricsi Imre professzortól „örököltem” azt a filozófiát, hogy vizsgáljuk meg, mire lehet felhasználni az általunk előállított anyagokat. Így kezdtünk környezettudománnyal foglalkozni, és később is ez vezérelt, amikor az SZTE Környezettudományi Doktori iskola vezetője lettem. Az egyik ilyen tudásunk az egyik partner céggel kifejlesztett „nanovas”, ami kármentesítésre használható. A harmadik példa a kedvencem: a vízhálózat tisztítására alkalmazott gélt, ezt az egyszerű ötletre alapozó technológiát jelenleg is alkalmazzák. Ezt a szabadalmunkat az egyik algyői olajipari céggel dolgoztuk ki, és az egyszerűségében látom a szépségét.

Mi a dolga az Interdiszciplináris Kiválósági Központnak?

– A tudás transzfer a Szegedi Tudományegyetem szinte minden karát érinti, az interdiszciplináris kutatások „leltárát” többféle módon is közzétették. Az SZTE Szenátusa már az előző rektori vezetés időszakában létrehozta az IKK-t, az Interdiszciplináris Kiválósági Központot. Mindez milyen új feladatokat ad az SZTE új tudományos és innovációs rektorhelyettesének?

– Meg kell határoznunk, és kontúrosabbá kell tennünk az SZTE kutatási arculatát, új tartalommal kell feltöltenünk a meglévő formát. E munkának lendületet adott az SZTE számos EFOP és GINOP pályázata ugyanúgy, mint Innovációs és Technológiai Minisztérium új pályázati konstrukciója, amely a kiválóság alapján támogatja a felsőoktatási intézményeket a nagy volumenű pályázatok közötti időszakban is.

– Rektorhelyettesként szakmai felügyeletet gyakorol az IKK fölött, ugyanakkor – a stratégiai rektorhelyettessel együtt – az Új Nemzeti Kiválósági Program biztosította pénzforrás felhasználásáért is felel, miközben az IKK egyik kutatóintézete, az anyagtudománnyal és nanotechnológiával foglalkozó intézet vezetője. Melyek az SZTE kutatási erősségei?

– Az ELI-ALPS lézeres kutatóközpont ugyanúgy meghatározza az SZTE kutatási arculatát, mint például a klinikai kutatások, az ERC pályázatok révén végzett nemzetközi színvonalú eredményeket produkáló munkák, vagy a hazai forrásból támogatott OTKA-témák. Az SZTE nemzetközi kutatási térben is látható jellegzetes vonásait hivatott megmutatni az IKK, amelynek jelenleg része a Gyógyszertudományi, a Transzlációs Medicina, a Smart Rendszerek, a Fotonika-lézer, illetve az Anyagtudományi Kutatóintézet. Ám az IKK dinamikus rendszer. Az IKK jelenlegi kutatóintézetei vállalásainak a megvalósításában most is érintettek a társadalomtudományok. Például az anyagtudományi kutatásokhoz kötődik az SZTE Gazdaságtudományi Kar coaching tevékenységével. Ám kiemelt feladatom, hogy a műszaki, élet- és természettudományi területek erősítése mellett a humán tudományokat is becsatlakoztassuk az SZTE kiválósági programjába, hiszen nem kérdés, hogy ezeken a területeken is számos kiemelkedő kutatócsoportunk dolgozik. E rendszerben újabb pénzforráshoz jutnak az SZTE és az MTA közös kutatócsoportjai is.

– Jó pozíciókat ér el a Szegedi Tudományegyetem a nemzetközi ranglistákon. E szerep megőrzése vagy az eredmény javítása miként érhető el?

– Szép lassan emelkedik az SZTE teljesítménye, azonban mellettünk egyre többen és gyorsabban törekednek felfelé e ranglistákon. Így összességében az a benyomás alakul ki, mintha az SZTE lefelé csúszna. E trend megállítása és megfordítása a célunk. Ebből adódó feladatom, hogy az egyes kutatók szintjéig lebontsuk: a szegedi egyetemen ki mit csinál. Az SZTE rektorával együtt abban hiszek, hogy a jó teljesítményt honorálni kell. Nemcsak pénzzel és fizetésemeléssel, hanem minden egyébbel. Például azzal is, hogy láthatóvá tesszük a jól teljesítők munkáját és annak eredményeit, mondjuk a megújított egyetemi honlapon. Vagy: nemzetköziesítjük az egyetemi kiadványok nagyobb körét. Vagy: apróbb-nagyobb szerkezeti átalakításokkal képzéseinket hatékonyabbá formáljuk, igazodunk a nemzetközi trendekhez. Tehát kész a tervünk arra, hogy folyamatosan növeljük az itteni oktató- és kutatómunka, a gyógyító tevékenység, illetve az itteni munkafeltételek minőségét, teljesítsük a negyedik missziónkat. Ezáltal a ranglistákon is előrébb juthatunk.

– Mindehhez miként járul hozzá az, hogy az SZTE részt vett például az Egyetemi Technológiai- és Tudástranszfer Fórum megalakításában, vagy annak hogy tagja a Mesterséges Intelligencia Koalíciónak? Mi a szerepük ezeknek az új alakulatoknak az SZTE életében?

– Olyan entitás az SZTE, hogy ezekből a szervezetekből, működő rendszerekből nem maradhat ki. Azt is mondhatjuk, hogy ezek az új alakulatok megjelenítik azt a teret, amelyet az ITM létrehozása generált. Az említett fórum például tanácsadó testülete lehet az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak, mondjuk azzal kapcsolatban, hogy milyen új pályázatokat írjanak ki, szinkronban maradva az európai fejlesztésekkel. Az ITM kifejezetten érzékeny arra, hogy az innováció irányába menjenek el a vállalkozások és az egyetemek is. A koalíciónak több mint száz alapítója közül az egyik az SZTE, ahol fölhalmozódott az a tudás, ami megnyilvánul a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokban az informatikai tanszékeinktől kezdve a földtudományi intézetünkön át a robotikával foglalkozó csoportjainkig.

Élvezhető a kutatás?

– Ezeknek az új típusú szervezeteknek az életre kelése egybe esik a rektorhelyettesi időszaka indulásával. Köztudott önről, hogy nem törekszik funkciókra. Mégis vállalta a rekrorhelyettességet. Miért?

– Igaz, hogy nem törekszem vezető szerepre, de hajlamos vagyok mindig elmondani a véleményemet. Mikor Rovó László professzor úr megkeresett és elmondta rektori elképzeléseit, kiderült, nagyon sok mindenben egyetértünk. Mikor fölkért arra, hogy valósítsam meg az ő elképzeléseivel egybeeső javaslataimat, már nem gondolkodtam sokat, elvállaltam a rektorhelyettességet. Rektor úr szabad kezet adott a változtatások végig vitelében.

– Hozzájárult a döntéséhez, hogy tudományos karrierjét annak a Kiricsi Imre professzornak a tanítványaként kezdte, aki 2007-ben váltást hozott a szegedi egyetem életében azzal, hogy a kutatásfejlesztést és innovációt irányította rektorhelyettesként, így mestere erőfeszítéseit közelről láthatta és most folytathatja?

– Valóban Kiricsi Imre indított el azon az úton, amelyen haladok. Az volt a tudományról alkotott közös filozófiánk, hogy ha elérünk valamilyen új eredményt, azt igyekezzünk hasznosítani is. Nem az anyagiak miatt, és nem azért, mert szó lett volna akkoriban a „vállalkozó egyetem” misszióról. A fölkérésemkor valóban eszembe jutott, hogy Kiricsi Imre kutatótársaként beleláttam a rektorhelyettesi munkájába is… De nem ezért vállaltam el a rektorhelyettességet, hanem azért, mert az újonnan megválasztott rektori vezetés tagjaival együtt előre szeretnénk vinni a szegedi egyetemet.

– Feladatának tekinti a tudománynépszerűsítést, az ismeretterjesztést is. Legutóbb az SZTE Szabadegyetemen A (határ)felület érdekességei az anyagtudományban és a nanotechnológiában címmel tartott előadást.

– Iszonyatos a tanárok felelőssége ma, amikor az internet révén a 8-10 éves gyerekek is gyorsan és óriási információmennyiséghez juthatnak, ám a diákokat segíteni kell a jó és a rossz információk közötti szelektálásban. A tanulási folyamat átalakult: például korábbi életkorra koncentrálódik, és változtak a módszerei. Hozzánk, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar különböző intézeteibe rendszeresen ellátogatnak általános iskolások is. Az SZTE TTIK Kémiai Intézetében, vagy az általam vezetett Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszéken megmutatjuk a labort, például a diákok a saját kezükkel használhatják az elektronmikroszkópot, ahol az általuk hozott dolgokról, mondjuk egy légyről vagy darázsról tudnak elektronmikroszkópos képeket készíteni. A PhD hallgatóink a CSI-sorozathoz hasonlóan helyszínelőket játszanak a 10-16 éves diákokkal. Az ismeretterjesztéssel indul a tehetséggondozás. Azt szoktam mondani a diákoknak, amit a saját – 12, 14 és 16 éves – gyerekeimnek: „Mindegy, mit csinálsz, de azt jól csináld és élvezd!”

„Amivel kutatunk, azt tanítsuk!”

– Az ön által művelt anyagtudomány önállósodása, majd a társtudományokkal való egybefonódása kifejezi a kutatómunka dinamikus változását?

– Az ó- és középkorban a tudósok mindenhez értettek. A tudományágak – matematika, fizika, kémia és így tovább – szétválása a XIX. és XX. századot jellemzi. A XXI. században a tudományágak újra közelednek egymáshoz, mert rájöttek a kutatók, hogy egy jelenséget vagy felfedezést nem lehet csak a fizika vagy a kémia vagy a biológia alapján megmagyarázni. Együtt kell dolgozniuk a kutatónak. A XXI. században nincsenek polihisztorok. Tudományos eredményeim technológiává váltak, illetve a nanotechnológia toxikológiai és biológiai vizsgálatainak jelentőségét is kiemelte a laudáció. Nyilvánvaló, hogy minden új találmány magával hoz egy sor olyan effektust, amit vizsgálni kell. Például egy új gyógyszermolekulának meg kell nézni a mellékhatásait, de az általunk művelt nanotechnológia kutatások is újabb és újabb kérdéseket vetnek fel. A kutatócsoportunkban előállított kis részecskéknek nagyon sok érdekes, új, és jellemzően pozitív tulajdonsága van, de egy sor olyan is lehet, amit még nem ismerünk, ezért ezeknek például a biológiai hatását tovább kell vizsgálni.

– Dicsérték a díjátadón 13 szabadalmát. E szám is kifejezi, hogy többféle irányban végez kutatómunkát?

– Eklektikusnak is nevezhető a kutatói palettám. Mindig azt vizsgálom, olyan témán dolgozom, ami érdekel. Nem azért, mert polihisztor vagyok, hanem mert szeretek együtt dolgozni egy fizikussal, egy mérnökkel vagy éppen egy biológussal. Addig dolgozom egy témán, amíg szórakoztat. Nem korlátoz az, hogy valamihez éppen nem értek, mert nekiállok megtanulni és megkeresem azokat a kutatókat, akiktől tanulhatok, és akikkel együtt dolgozhatok.

– Mennyire kiterjedt a kutatói kapcsolathálója?

– Nagyon nyitott vagyok és aktívan dolgozom a kapcsolataim kiterjesztésén és működtetésén. Sok évet dolgoztam külföldön, például 3 esztendőt Belgiumban, ahol PhD hallgatónak is vezettem témát, aztán az University of California Berkeley-n is együtt dolgoztam – az amerikai kutatókon kívül – indiai kínai, svéd, orosz és egyéb nemzetiségű munkatársakkal. Szeretem a tudomány sokszínűségét ebben az értelemben is.

– A tudományos eredményekben fordulatot hozhat az is, hogy milyen eszközök álnak rendelkezésre a munkához. E szempontból mennyire felkészült az SZTE?

– Kutatói szemszögből mindig lehet jobbat és többet kérni. Ám látni kell: a GINOP-pályázatok infrastruktúrában és HR-szinten is ugrásszerű fejlődést hoznak a szegedi egyetemen is. Például a Komplex Anyagtudományi Felületvizsgáló Központunk felszereltsége új távlatokat nyit: közelebb hozhatjuk az oktatást a kutatáshoz. A tanszékünkön régi elvünk, hogy amit éppen kutatunk, azt (is) tanítsuk. Változást hozhat az is, hogy elindult az együttműködés a hazai kutatóhelyek között a műszerbeszerzések tekintetében. Külföldön természetes, hogy egy műszerrel akár 3 műszakban is mérnek a kutatók. Itthon is arra kell törekednünk, hogy a műszerparkok kapacitásait minél jobban kihasználjuk. Több inkubátorházra is szükségünk van. Ezek közül például a bőrgyógyászati klinikai elkészült, de az ELI körüli Science Parkba kerülő inkubátorházak terve is kész. Az új IKK virtuálisan létezik, de kész a terv arra, hogy egy valós épületben működő kiválósági centrumunk legyen, ahol új egyetemi műszerközpontokat is ki lehet majd alakítani. Bízom abban, hogy a rektorhelyettesi ciklusom végére mindez már láthatóvá válik. A szegedi egyetem vezetése sokat kíván tenni azért, hogy az épületek is XXI. századi színvonalúak legyenek. Hiszem, hogy a következő 4-5 év nagy változást fog hozni az SZTE összképében ilyen területen is.

– Említette: Kiricsi Imre a mestere. Ön kiknek lett a mestere?

– A tudományos utánpótlással mindig foglalkozni kell. Szerencsésnek tartom magam, mert nincs bennem irigység. Ha egy nálam jobb kutatót sikerül kinevelni a környezetemben, akkor már letettem valamit az asztalra. Ezért cserébe azt szeretem látni, ha a tanítványom elkezd egy olyan témával foglalkozni, ami más, mint az általam művelt terület. Büszke vagyok – többek között – arra, hogy Kukovecz Ákos a minap megvédte a nagydoktoriját. Jól kiegészítjük egymást, egymásba kapaszkodva, egymást segítve dolgozunk. Eddig több mint 20 PhD hallgatót segítettem a dolgozata megvédéséhez. A végzett doktoranduszok közül többen az iparban dolgoznak, néhányan az egyetemünket erősítik. Büszke vagyok Sápi Andrásra is, aki egykor témavezetésemmel írta a PhD-ját, és most a habilitációján dolgozik. Nemzetközi a csapatunk: szerbiai, belga és indiai PhD-hallgatóimmal máig tartom a kapcsolatot. Az SZTE alap- és mesterképzései, doktori iskolái erősek. Mégis meggyőződésem, hogy jót tesz, ha kívülről érkező szakembereket is beveszünk a különböző kutatócsoportokba. Rektor úrral közös célunk, hogy az IKK belül legalább 20-25 így megerősített kutatócsoporttal nemzetközi szinten is láthatóbbá tegyük a Szegedi Tudományegyetemet.

Újszászi Ilona

Fotók: NOVOFER Alapítvány, Bobkó Anna

*

30. alkalommal adták át a NOVOFER Alapítvány által 1989-ben létrehozott GÁBOR DÉNES-díjat 2018. december 13-án. A civil szféra legnevesebb műszaki alkotói elismerésében napjainkig 229-en részesültek, köztük immár Dr. Kónya Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Kémiai Intézet Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, az SZTE tudományos és innovációs rektorhelyettese is.

A 2018-ban díjazottak között elismert Prof. Dr. Kónya Zoltán „Budapesten született 1971-ben. Okleveles vegyész (JATE, 1994), PhD (JATE, 1997), az MTA doktora (2011). Egyetemi tanár, az SZTE Környezettudományi Doktori Iskolájának vezetője, az SZTE Tudományos és Innovációs rektorhelyettese.

Nemzetközileg elismert kutató a nanoszerkezetű anyagok kémiája területén; az elmúlt években jellemzően egydimenziós nanoszerkezetek (szén és titanát nanocsövek) szintézisével, jellemzésével és felhasználásával foglalkozott. Szakterülete a nanoszerkezetek környezeti kémiája. Kutatásainak célja, hogy munkatársaival olyan új anyagokat állítsanak elő és minősítsenek, melyekkel a nanotechnológia és a környezettechnika területén érhető el áttörés a magas szellemi hozzáadott értéket tartalmazó termékek előállításában.

Több mint 300 nemzetközi publikáció társszerzője (IF >900), független hivatkozásainak száma ~6200, Hirsch-indexe 44; 13 szabadalomban társfeltaláló. Számos szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja, társszerkesztője, nemzetközi kutatási alapok szakbírálója, zsűritagja.

Rendszeresen oktat minden felsőoktatási képzési szinten; témavezetésével 18 PhD disszertáció született, 5 van írás alatt; jelenleg 6 doktorandusz hallgatója van.

Elismerései: MKE Nívódíj (1994), MTA Polányi Mihály Díj (2003), OTDT Mestertanár Aranyérem (2015), MTA Pungor Ernő Díj (2015), GDCh George Hevesy Award (2017), MTA Szabadalmi Nívódíj (2018).”

Az SZTE kiemelkedő kutatójának a Gábor Dénes-díjat – többek között – Prof. Dr. Szabó Gábor akadémikus, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke, az SZTE prorektora nyújtotta át.

"A Gábor Dénes-díj megalapítóinak szándéka egyben a technológiai innováció, a műszaki/mérnöki kutatómunka, az ember által teremtett gépek és létrehozott anyagi konstrukciók iránti társadalmi figyelem és elismerés felkeltése és megerősítése volt. A tudományos és szellemi teljesítményekre épülő világunkban vissza kell állítani, meg kell erősíteni az anyaggal történő bánás, a technológiai képességek, a műszaki alkotások és alkotók iránti méltó társadalmi elismerést is. A Gábor Dénes-díj és annak 30 éves története alapvetően erről szól. Az évente kiosztott díjak jól lefedik az egyes ipari ágazatokat: IT-távközlés; gépipar; energetika; vegyészet-gyógyszeripar; orvosi technológia/műszergyártás; mezőgazdaság-biotechnológia; „egyéb” (üzleti menedzsment, kiemelkedő oktatási teljesítmény)” – olvasható a civil szervezet közleményében.

A NOVOFER Alapítványnak a Gábor Dénes-díjról és a 30. díjátadó ünnepségről, a 2018. december 13-i parlamenti rendezvényről kiadott sajtóközleménye itt elérhető.

SZTEinfo