Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Van egy különleges anyag, amely több mint 5000 éves történelmi múltra tekint vissza, s a mai napig a luxus, kifinomultság és elegancia megtestesült szimbóluma. Melynek szépségével, finomságával nem vetekedhet semmi, s mely készítésének titkát évezredeken keresztül szigorúan őrizték Kínában. Ez a titokzatos kelme nem más, mint a selyem, ami a Selyemút ősi kereskedelmi útvonalának szövevényes hálózatán keresztül jutott el Eurázsia számos pontjára és vált híressé, uralkodók és nemesek legnagyobb becsben tartott kincsévé.
A selyem legendás történetéről, és arról, hogy a Selyemúton folytatott kereskedelem hogyan játszott meghatározó szerepet olyan nagy civilizációk fejlődésében, mint Kína, Perzsia, Arábia, India, Róma és Bizánc, Dr. Felföldi Szabolcs történész-régész, az SZTE BTK Régészeti Tanszék egyetemi adjunktusa, a Határtalan Régészet című folyóirat főszerkesztője beszélt a Random Science ismeretterjesztő előadássorozat januári előadása alkalmával.
A Random Science ismeretterjesztő előadássorozat különlegességét az adja, hogy az érdeklődők nem tudhatják előre, hogy ki és milyen témában fog előadni. A Motiváció Műhely, a Mondolo Egyesület, valamint az Elephant in the Room nevű szervezetek szervezésében megvalósuló estek előadói egyetemi oktatók, tudósok és évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberek, akik változatos tudományterületekről készülnek külön előadással egy-egy alkalomra. A sokszínű tudomány egy újabb izgalmas szeletét boncolgatták az érdeklődők január 14-én, a rendezvény soron következő előadásán, ahol ezúttal Dr. Felföldi Szabolcs történész-régész a selyem és a Selyemút összefonódó, több évezreden átívelő történetébe avatta be közönségét.
Dr. Felföldi Szabolcs. Fotó: Vass Gergő
A selyem, mint a kínai kultúra egyik alapköve, évezredek óta meghatározó szerepet játszik az ország történelmében, gazdasági és kulturális fejlődésében. Kínában a selyemgyártás technikáját már a Krisztus előtti 3000–2800 körüli időszakban is ismerték. A mítoszok szerint a selyem felfedezése Hszi Ling-si (Xi Ling Shi), másnéven Lej-cu (Leizu) nevéhez fűződik. Őt tartják a selyem kínai istennőjének, ugyanakkor ő volt a kínai civilizáció egyik atyjának tartott Sárga Császár, Huang-ti (Huangdi) felesége. A legenda úgy tartja, egyszer, amikor Lej-cu az eperfa alatt üldögélve a teáját kortyolgatta, a fáról egy gubó pottyant forró italába. Amikor megpróbálta a pálcikájával kiemelni, felfedezte, hogy a hőtől meglágyult gubó finom, hosszú szálakra bomlik szét. Elkezdett kísérletezni ezekkel a szálakkal, s rájött, a rendkívül erős és fényes anyag a selyemhernyók gubóiból nyerhető ki. Lej-cu nevéhez nem csupán a selyem felfedezése kötődik, de a legenda szerint ő dolgozta ki a selyemszövés technikáját is, majd ő tanította meg a selyem előállításának művészetét népének. A kínaiak szemében ezért ő lett a „selyem anyja”. Kultúrájukban ez olyan jelentős helyet foglal el, hogy Lej-cut ma is istennőként tisztelik.
De mitől is olyan különleges ez a finom, puha anyag, mi teszi teljesen unikálissá a selymet, s emeli a legáhítatottabb luxuscikkek közé? Mint Dr. Felföldi Szabolcs elmondta, hogy a selyemszálnak egészen elképesztő fizikai tulajdonságai vannak. Egy megfelelő módon tartott hernyó gubójából akár 2-3 kilométer hosszú selyemszál is lefejthető. A selyemszálak rendkívül erősek és tartósak, természetes hőmérséklet szabályozó képességgel bírnak, vagyis télen megtartják a hőt, míg nyáron hűvös érzést keltenek viselőjükben. Természetes anyag, ezért nagyon könnyen színezhető, festhető, fonható, szőhető, tehát a legkülönfélébb módon feldolgozható, így nem meglepő, hogy az ókortól egészen napjainkig elmondható, hogy a legcsodálatosabb kelmék mind selyemből készülnek.
Még egy nagy praktikus tulajdonsággal rendelkezik ez az anyag: a selyemszálak rendkívül sima szerkezete megnehezíti az atkák, bolhák, tetvek és más paraziták számára, hogy megkapaszkodjanak rajta. Ez pedig kétségkívül még előnyősebbé és vonzóbbá tette e finom kelméket egy olyan időszakban, (az ókorban, illetve a középkorban) amikor a személyes testhigiénia nem volt éppen a csúcson, sem Kínában, sem Közép-Ázsiában, sem pedig Európában.
Dr. Felföldi Szabolcs kiemelte, a selyemből nem csak ruhákat készítettek, nagyon sokféle felhasználási módja ismert. Készítettek belőle ágytakarókat, zászlókat, terítőket, de hangszerek selyemhúrjaihoz, valamint az íjak húrjaihoz is felhasználták. Sőt, a Han-dinasztia korában, körülbelül a Krisztus születése körüli időszakban már képesek voltak annyira sűrű szövésű selymet előállítani, mely a víz szállítására is alkalmasnak bizonyult.
A hallgatóságnak teával kedveskedtek a szervezők. Fotó: Vass Gergő
A 13. század egyik leghíresebb velencei kereskedője Marco Polo volt. Útjairól szóló beszámolóját a Csodák könyve című írásában örökítette meg, mely jelentős hatást gyakorolt Európa földrajzi és kulturális ismereteire. Ebben a műben fogalmazta meg azt a híressé vált mondatot, miszerint „a kínaiak olyan gazdagok, hogy még a parasztok is selyemben járnak”, miközben Európában olyan szintű luxuscikknek számított ez a finom anyag, amelyet csak a leggazdagabbak, az arisztokraták vagy a királyok engedhettek meg maguknak.
De hogyan is alakulhatott ez ki? Ahogy Dr. Felföldi Szabolcs magyarázta, Kína és a selyemgyártás kapcsolata egy szimbiotikus, évezredek óta működő rendszert alkotott. A selymet családi manufaktúrákban, kizárólag női munkások készítették. Ezek a műhelyek az előállított selymeket azonban nem adhatták-vehették, hanem a központi császári raktárakba szállították el. Az uralkodó árupénzként használta ezeket a kelméket, hogy a közigazgatás és a katonák bérét ennek segítségével rendezze, akik ezt követően fizetőeszközként használták a selymet. Ennek a funkciónak köszönhetően alakulhatott az ki, hogy a 13. századra már a parasztok is selyemben jártak Kínában, ami természetes módon igencsak meglepte a nyugati utazókat, köztük Marco Polót is.
A selyem előállítása tehát császári monopólium volt, ennek megfelelően igyekeztek hétpecsétes titokként kezelni készítésének módját. Ez évezredeken keresztül rendkívül jól is sikerült. A rómaiak például éltek-haltak a selyemért, ‒ mondta el az előadó ‒, ugyanakkor a Római Birodalom fennállásának időszakában hiába vizsgálták a római tudósok, nem tudták megállapítani, hogy pontosan miből készül a selyem. Olyan elképesztő ötletek láttak napvilágot, minthogy valamiféle tengeri pók hálójából állították elő, vagy egy másik elmélet szerint a fákról szedték le nagy fésűkkel.
Végül a selyemgyártás titka valamikor a Krisztus után 2-3. század környékén került ki Kína területéről. Először Belső-Ázsiába, majd Irán, Perzsia, végül Bizánc területére jutott el. A legenda szerint egy császári hercegnőt diplomáciai okok miatt egy barbár, nyugati fejedelemhez adtak feleségül. A hercegnő nagyon szomorú volt, hogy el kell hagynia hazáját, ezért csodás fejdíszébe rejtve selyemhernyókat csempészett ki Kína területéről. Így, ennek a dacos hercegnőnek köszönhetően került ki a selyemgyártás titka Kínából, mesélte el Dr. Felföldi Szabolcs. A nyugati írott források alapján az is tudható, hogy a 6. században már Bizáncban is képesek voltak a selyem előállítására. Az előadó ugyanakkor kiemelte, hiába tudtak Európában és a mediterrán térségekben selymet előállítani, az egészen a 18. századig hiánycikk maradt. Így a selyemnek sikerült megőriznie eleganciáját és luxusmivoltát, ami a mai napig hozzájárul az őt övező misztikumhoz.
Igaz, a selyem előállításának módját sokáig titok övezte, maga az anyag a Selyemút révén világszerte híressé vált. De miért is állt a kínaiak érdekében a selyemkereskedelem? A Selyemút története a Kr. e. 2. században, a Han-dinasztia idején kezdődött, amikor a kínai császár megkezdte a Kína és a nyugati világ közötti kereskedelmi kapcsolatok kiépítését. A Selyemút nem csupán egy útvonalat takar, hanem egy szerteágazó, komplex kereskedelmi hálózatot jelent, ahol az egyik legfontosabb exportált árucikk a selyem volt, de ezen a közel 10 ezer kilométeres úton más termékek ‒ így porcelán, tea, fűszerek és papír ‒ is eljutottak a nyugati világba.
A program sok érdeklődőt vonzott. Fotó: Vass Gergő
A Selyemút Hszianból (Xi'an), Kína egyik legrégebbi és történelmileg legfontosabb városából indult és különböző leágazásokon keresztül jutott el a Mediterráneum, vagyis a Földközi-tenger térségébe. Sokszor más ősi kereskedelmi utak keresztezték útját, melyek hozzájárultak nem csupán az árucikkek, hanem a különböző kultúrák, vallások és technológiák globális áramlásához. Ilyen út volt például a Selyemút mellett a Fűszerút (Egyiptom-India), a Tömjénút (Fönícia/Egyiptom-Dél-Arábia) és a Borostyánkőút (Aquileia-Baltikum). A Selyemút egy állandóan változó, folyamatosan módosuló, lüktető úthálózat volt évezredeken keresztül. Nagyságának tudható be az is, hogy hatalmas múltjának ellenére viszonylag későn, csak a 19. században született meg a Selyemút kifejezés: az elnevezést először Ferdinand von Richthofen, német geográfus használta 1877-ben.
„Amikor a Selyemút megnyílt, egy nagyon érdekes helyzet állt elő, mégpedig, hogy a két végponton két nagyon jelentős birodalom épült ki. Az egyik a Han-dinasztia által irányított Kínai Birodalom, a másik pedig a Római Birodalom. Ez egy nagyon érdekes helyzetet teremtett, hogy a két végponton egy-egy szikrázóan gazdag, meglehetősen nagyhatalmú birodalom ült, de ezzel gyakorlatilag a szinkronitások sorát be is fejezhetjük. A Selyemút későbbi történetében hasonló helyzet nem fordult elő, túlnyomórészt az aszinkronitások időszakai jellemezték” – mondta el a szakember. Hozzátette, a Selyemúton virágzó kereskedelem nagy hatást gyakorolt egy-egy birodalom sorsának alakulására. Közvetett módon ugyan, de a Selyemút hozzájárult például a Római Birodalom bukásához. A római kultúrában ugyanis olyan mélyen benne élt a selyem utáni vágy, hogy szinte elképzelhetetlen összegeket képesek voltak érte megfizetni. Ez akkora mennyiségű nemesfém kiáramlását eredményezte, amely elmélyítette a gazdasági válságot Rómában, ilyen értelemben pedig a selyemkereskedelem, illetve a Selyemút hozzájárult a Római Birodalom kései válságához.
Összességében elmondható, hogy 2000 évnyi virágzás jellemezte a Selyemutat, melynek fénykora kétségkívül a Mongol Birodalom időszakához köthető. De vajon hol ért véget e végeláthatatlan, rendkívül összetett úthálózat aranykora, mi hozta el a hanyatlását? Mint Dr. Felföldi Szabolcs magyarázta, a Selyemút története a mongol Jüan (Yuan)-dinasztia bukása után ért véget, amikor a nagy földrajzi felfedezések korszaka elkezdődött. A portugál hajósok az Atlanti-óceán szigetei és Afrika partvidéke felé fordultak, miközben a spanyolok az iszlám seregeket szorították ki saját területükről. A tengeri kereskedelem fejlődése és az új útvonalak felfedezése miatt a Selyemút hagyományos struktúrái összeomlottak, helyüket a spanyol, portugál, majd később a holland és angol tengeri kereskedelmi rendszerek vették át.
Random Science előadás. Fotó: Vass Gergő
„Lényegében kisebb elzárt és elmaradott térségeket összekötő hálózatelemekre bomlott szét a Selyemút. Az a fajta tündöklés és csillogás, amely korábban jellemezte ezt a térséget Belső-Ázsiától, Közép-Ázsiától kezdve egészen Kínáig egész egyszerűen megszűnt, és egyre kevesebb külső szereplő jutott el ezekbe a régiókba” – mondta el az előadó. A helyzet azonban a 19. század eleje környékén megváltozott. A nagy gyarmatbirodalmak ekkoriban kezdték el rávetni szemeiket az egykori Selyemút belső-ázsiai szakaszaira. Alapvetően két európai nagyhatalom járt ebben az élen: az Orosz és a Brit Birodalom. Míg Oroszország északnyugati irányból igyekezett a Selyemút térségébe behatolni, és ott pozíciókat elfoglalni, addig a britek Indiából kiindulva igyekeztek minél nagyobb területeket a befolyásuk alá vonni. Ezzel indult meg az úgynevezett Great Game, vagyis a „Nagy Játszma”. Mindkét nagyhatalom célja az volt, hogy valamilyen módon a saját befolyásuk alá vonják ezeket a területeket.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, e periódus érdekessége, hogy gyakran a befolyást szerezni kívánó európai nagyhatalmak nem katonai erővel jelentek meg ezekben a térségekben, hanem tudományos expedíciókat indítottak. Ennek köszönhetően elkezdődött egy nagyon érdekes folyamat: a tudományos versenyfutás az ősi Selyemút kincseinek feltárásáért. Ennek jegyében a franciák, a németek, az oroszok és az angolok is igyekeztek kiterjeszteni tudományos vizsgálódásaikat ezekre a régiókra. Ezekben a felfedezésekben pedig a magyarok is az élen jártak. Az egyik fontos szereplő a földrajztudós Lóczy Lajos volt, aki részt vett egy a Kína belső területeit feltérképező expedíción, de a szakember kiemelte Vámbéry Ármin turkológus és Stein Aurél, világhírű magyar régész és keletkutató munkásságát is. Az ásatások során elképesztő mennyiségű régészeti leletanyag került elő, melyek napjainkban a British Múzeum, a Louvre és sok más európai múzeum kincseit gazdagítják. Az előadó kiemelte, a Selyemút mentén napjainkban is számos jelentős régészeti feltárás zajlik, amelyek újabb ismeretekkel gazdagítják történelmünket.
A Selyemút kutatása és jelentősége az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapott. A ’70-es évektől kezdve modern tudományos programok indultak a Selyemút történetének, kulturális és gazdasági szerepének feltárására. Az UNESCO a Selyemút örökségének megőrzésére külön programokat indított, köztük a Silk Roads Programot, mely célja a Selyemút helyszíneinek világörökségi státuszba emelése és összehangolt kezelése. A modernizációra törekvő reformok révén a Selyemút stratégiai jelentősége megerősödött. A 2010-es évektől elindított „Új Selyemút” (Belt and Road Initiative) kezdeményezés célja is arra irányul, hogy Kína visszaszerezze a korábbi gazdasági és kulturális vezető pozícióját, zárta gondolatait Dr. Felföldi Szabolcs.
Fülöp Tímea
Borítóképen: Dr. Felföldi Szabolcs előadása a Random Science ismeretterjesztő előadássorozat keretében. Fotó: Vass Gergő
