"Nagyon jól tudunk együtt dolgozni" - interjú december hónap Alma Mater tagjaival, Botházy Katával és Szombathelyi Nórával

Milyen fontos dolgokat emelnétek ki magatokkal kapcsolatban?

Botházy Kata: Közgazdásznak készültem, a Kőrösybe jártam, és ezt a vonalat folytattam tovább: pénzügyi főiskolára mentem. Azonban történt egy fordulat az életemben és rájöttem, hogy ez mégsem az én utam. Egyáltalán nem vonzott ez a pálya, így végig kellett gondolnom, hogy valójában mi érdekel. Nagyon nehéz helyzetben találtam magam – és szerintem sok fiatal is így van ezzel – hiszen 16-18 évesen kell döntenünk arról, hogy mit akarunk kezdeni az életünkkel. Én még a főiskolán sem tudtam biztosan, ezért elkezdtem átgondolni, mi az, amiben jó vagyok, és amit eddig sikeresen csináltam. Így esett a választásom a német nyelvre.

Ekkor kezdtem el tanulni a Szegedi Tudományegyetem tanárképző karán, német szakirányon. Három évig jártam ide, és nagyon szerettem, elsősorban a társaság és a tanáraim miatt. Tényleg kiváló tanárok tanítottak, és ami különösen értékes számomra, hogy a mai napig jó kapcsolatot ápolunk többükkel. Például 2021-ben jelent meg a könyvem a Mozaik Kiadó gondozásában, és a tanárképzős oktatóim lektorként segítették a munkámat. Ezen kívül különösen nagy hatással volt rám a pszichológia tanárom, aki azóta is követi a pályafutásomat, és mára a mentorommá vált. Szoros kapcsolatban vagyunk, és a támogatása a mai napig sokat jelent számomra.

Szombathelyi Nóra: Én tömörkényes diák voltam, humán szakon tanultam, ahol kötelező tantárgy volt a latin nyelv. A szüleim, és úgy általában a köztudat, nagyon óvtak ettől a tantárgytól, hiszen a latinról az a vélekedés járja, hogy "holt nyelv", és hogy mit kezd vele az ember a 21. században. Ennek ellenére nagyon megszerettem a latint, nemcsak a tanáromnak, hanem az antik kultúra és mitológia varázsának köszönhetően. Olyan erőssé vált ez a szerelem, hogy klasszika-filológiára mentem (vagyis ide, az egyetemre). Ugyanakkor, hogy eleget tegyek a kor elvárásainak, második szaknak egy időtálló területet választottam: a kommunikáció- és médiatudományt.

Sokan csodálkoztak azon, hogy két ennyire különböző területet tanulok egyszerre, de mindkettőnek rengeteget köszönhetek. Végül latin szakos tanárként végeztem, és a kommunikáció szakon médiamenedzseri képesítést szereztem. Az élet pedig úgy alakította, hogy mindkét területen dolgozhattam. Pályakezdőként latin szakos tanárként helyezkedtem el Makón, a Szent István Egyházi Gimnáziumban, később pedig egy szegedi kereskedelmi televízió stúdióvezetője lettem. Mindkét szak tudását kamatoztattam a munkáim során.

Mindemellett egész életemben fontos szerepet játszott a sport, amely mindig is a hobbim volt, és végigkísérte az életemet. Már a munkám mellett elvégeztem Budapesten egy ehhez kapcsolódó iskolát, majd megalapítottam a saját vállalkozásomat, amelyet immár 12 éve vezetek. Azóta személyi edzőként dolgozom, és mozgásterápiával foglalkozom. Jelenleg éppen a jógaoktatói képzésen veszek részt.

Valahogy az egész életem három fő vonala – a latin nyelv, a média világa és a sport – most összeér. Mindazt, amit a tanáraimtól tanultam, vagy amit pályafutásom során megtapasztaltam, egy egésszé formálódott bennem. Például a médiában tanultakat személyi edzőként is hasznosítom: saját honlapomat és videóimat teljesen önállóan készítem, nincs szükségem külön stábra. Mindezt azoknak az éveknek köszönhetem, amelyeket az egyetemen töltöttem diákként, illetve azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a különböző területeken szereztem.

Szombathelyi Nóra és Botházy Kata

Botházy Kata: Én is a közoktatásban kezdtem el dolgozni annak idején, és nagyon szerettem. Az Alsóvárosi Általános Iskolában tanítottam hét évig, majd ezt követően elvesztettem ezt a munkát, de a pedagógiát nem adtam fel. A Szeged-Honvéd téri Református Egyházközség alapított egy családi bölcsődét, a Mustármagot, és azt vezettem majdnem tíz évig. Egészen picikéktől, bölcsisektől kezdve, az általános iskolai és középiskolai korosztályon át, később az egyetemistákat is tanítottam. Most pedig magántanárként dolgozom, és itt is van egy párhuzam: nagyjából egy év különbséggel lettünk mindketten vállalkozók. Jelenleg már csak magántanítással foglalkozom. A legidősebb tanítványom, akit tanítok, már 60 éves. Ha jól csinálja valaki a munkáját, azt értéknek tartom, bár sokan ezt talán már 'boomer' felfogásnak tekintik, a tudás és a belefektetett energia még mindig fontos.

Mesélnétek bővebben, hogy visszagondolva milyen emlékek jutnak eszetekbe a tanulmányaitokról vagy az egyetemi időszakon kívüli élményekről?

Botházy Kata: Nekem boldogság visszagondolni arra a három évre, nagyon szerettem. Ez egy rövid időszak volt, mert egyszakos nyelvtanárként mi voltunk az utolsók, akik egy szakon tanulhattak. Úgy gondolom, hogy szakmailag tényleg a legjobb tanárok tanítottak minket. Az a csapat, akikkel együtt végeztem, a mai napig tartja a kapcsolatot. Egy nagyon jó társaság alakult ki. Szegednek egyébként is pezsgő egyetemi élete van, és az SZTE-n tanulni nem csak a tanulmányokról szól. A tanárképzőn belül is volt egy külön, összetartó klikk, legalábbis annak idején. Nem tudom, hogy most milyenek a tanárképzősök közösségei, de mi nemcsak az órákon és a szemináriumokon találkoztunk, hanem azon kívül is. Ideértve például sporteseményeket, bulikat, közös kirándulásokat vagy bortúrákat. Nagyon klassz időszak volt.

Szombathelyi Nóra: Hasonló a tapasztalatom, főleg a klasszika-filológiával kapcsolatban, mert ott pontosan emlékszem, hogy 12 fős volt az a szak, amivel mi indultunk, nagyon-nagyon összetartó kis csapat volt. Rendszeresen tanulmányi kirándulásokat is szerveztek az oktatóink. Nekem is maradt meg kapcsolat, főleg Dr. Nagyillés Jánossal. Nála írtam a szakdolgozatomat, és azóta is jóban vagyunk, járt hozzám spininngelni.

Valahogy ez olyan szépen ki is rajzolódik, mert az antik értékek között szerepel az úgynevezett kalokagathia értéke, vagyis az ép testben ép lélek, és nagyon jó, hogy klasszika-filológusként valójában nem csak a lelkünket, hanem tényleg a testünket is tudjuk ápolni. Ez már akkor az oktatásban is jelen volt. A kommunikáció szakon viszont 150-en voltunk, tehát ott nem tudott ilyen közösség kialakulni, de arról is vannak kedves emlékeim. Mi még tanultunk Havas Henrik tanár úrtól, csupa jó tapasztalatom van vele kapcsolatban, sokat tanultam tőle. Emlékszem arra, hogy az első órára egy Hemingway kötetet hozott be, és abból olvasott fel, számomra ő nem a rettegett tanár kategória volt. Amit még fontosnak tartok megemlíteni, hogy az egyik legjobb barátnőm is szintén klasszika-filológia és kommunikáció szakos volt, akivel már gimnáziumban is osztálytársak voltunk, de igazából az egyetem alatt lett szoros a kapcsolatunk.

Ti vagytok az egyik legjobb példa arra, hogy a diploma megszerzése után sem feltétlenül kell elszakadni az egyetemtől. Hogyan tudtok kapcsolódni az SZTE-hez?

Szombathelyi Nóra: Nagyon hálás vagyok azért, hogy időről időre tudok valamilyen módon kapcsolódni az egyetem programjaihoz. Például az Őszi Kulturális Fesztivál, vagy az Egyetemi Tavasz kapcsán. Előfordult már, amikor verset mondhattam a Vers délben keretei között. Továbbá nagy örömömre szolgál az, hogy az Alumi Uni-Tudásműhelyben is rendszeresen lehetőséget kapok arra, hogy beszélgetéseket moderáljak.

Botházy Kata: Dolgoztunk együtt Nórival a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégiumban, németet tanítottam roma egyetemistáknak. Ez egy fontos mérföldkő volt az életemben. Jó volt látni, hogy lehetőséget kaptak a továbbtanulásra.

Külső szemlélőként azt látom, hogy irigylésre méltóan jó a kapcsolat közöttetek, kölcsönösen támogatjátok egymást, ráadásul van egy közös szerelemprojektetek is. Mindig ilyen jó volt a kapcsolatotok vagy ez az idők során alakult ki?

Botházy Kata: Mindig ilyen jó volt, azt hiszem, hogy egyetlen egy pontot sem tudok mondani, amikor egyáltalán konfliktus lett volna közöttünk. Talán egy kicsit magasztosan hangzik, de ez tényleg így van. Majdnem öt év köztünk a korkülönbség, én vagyok az idősebb. Már nagyon vártam Nóri születését, és onnantól kezdve, egész kicsi korunk óta jó kapcsolatban vagyunk. Kamaszkorban értünk össze, és onnantól kezdve gyakorlatilag két ember, de totálisan egy szív, ami azt jelenti, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni, tudjuk egymás gondolatait, illetve lelkileg is mindig támogatjuk egymást. De ezt otthonról hozzuk, tehát azon szerencsések közé tartozunk, akiknek a családi mintája is ilyen.

Szombathelyi Nóra: Erre most ismét egy antik fogalmat tudok hozni. Van egy gyönyörű kifejezés a latinban, úgy hangzik, hogy „unus animus”, ez azt jelenti, hogy egy lélek. És ez a fogalom Vergilius Aeneisében szerepel, egy testvérpárra vonatkozóan, Dido és Anna Soror kapcsolatára vonatkozik. Kicsit hasonló a miénk is, hogy elmondhatjuk, hogy tényleg olyan, mintha egy lenne a lelkünk, csak kettő testben vagyunk.

Idén 14 gyűjtőponttal és 2 kapcsolódó programmal indult a Szívkalács Adománygyűjtő Akció Szegeden. A november 17. és december 15. között lezajlott jótékonysági megmozdulás ötletgazdái vagytok, mi hozta létre ezt a kezdeményezést?

Botházy Kata: 2019-ben szerveztük meg először a Szívkalács Akciót. Ez egy civil kezdeményezés, abszolút kettőnk ötlete és gondolata volt. Személyes indíttatásból született meg, mert nekem van egy kisfiam, akit 6 hónapos korában egy nagyon súlyos szívbetegséggel diagnosztizáltak. Ő szerencsére meggyógyult. Viszont azt láttuk, hogy mennyi nehézséggel, feláldozással jár, hogy egy kisgyerek a gyógyulás útján elindulhasson. Tehát nagyon sok időt töltöttünk a szegedi Gyermekklinikán, és itt láttuk az orvosoknak, a dolgozóknak és a kis hősöknek a mindennapos, megfeszített küzdelmét az életben maradásért, vagy éppen a gyógyulásért. Úgy gondoltuk, hogy valamilyen módon szeretnénk támogatni másokat is ebben, az ott dolgozók munkáját segíteni, ezért a Szegedi Gyermekszívek Gyógyulásáért Alapítványnak gyűjtünk pénzbeli támogatást. Az alapítvány kuratóriumi elnöke Dr. Katona Márta professzornő, így az ő neve fémjelezi azt, hogy az összegyűlt adomány a legjobb helyre kerül. Mindig valamilyen műszer vagy diagnosztikus eszköz vásárlására szokták fordítani a Szívkalácsból befolyt összeget is. A gyakorlatban úgy néz ki, hogy házi készítésű mézeskalács-szíveket készítünk. Ezt mi ketten kezdtük el Nórival, tehát ténylegesen a mi kezünk munkája. Ezeket gyűjtőpontokon helyezzük el.

Szívkalács gyűjtőpont a Szegedi Gyermekszívek Gyógyulásáért Alapítvány javára.

Szombathelyi Nóra: Jellemzően olyan gyűjtőpontok csatlakoztak hozzánk, amelyek a személyes történetet ismerték. Amikor megszületett az ötlet, akkor ez a néhány gyűjtőpont a barátaink köre volt, akik szerettek volna segíteni.

Botházy Kata: Mára nagyon szépen kibővült ez a kör, de ha Nóri itt a személyességet említi, azt szeretnénk továbbra is megtartani. Tehát nem keresünk nagy cégeket vagy multinacionális vállalatokat, akik eleve nem is tudják, hogy miről szól ez az egész. Mindenképpen fontosnak tartjuk ezt a kapcsolódást, vagyis aki gyűjtőpontnak jelentkezik hozzánk, annak ugyanúgy a szívügye legyen, mint ahogy a miénk. Idén 14 állandó gyűjtőpontunk van, és két kapcsolódó esemény. A gyűjtőpontokon elhelyezzük az általunk készített mézeskalácsokat, egy perselyt és egy adományozási felhívást, és jelenleg 1000 forint per darab áron készpénzes adományokat gyűjtünk. A végén ezeket összesítjük, és a teljes összeget – ezt nagyon fontosnak tartom – a Szegedi Gyermekszívek Gyógyulásáért Alapítvány számlájára fizetjük be.

Szombathelyi Nóra: 2019-ben 250 000 forint jött össze, a következő évben 400 000 forint. A Covid miatt kimaradt egy év. Folyamatosan emelkednek a számok, tavaly már 1 410 000 forint volt. Nagy bennünk a várakozás az idei számok kapcsán. A teljes összeget felajánljuk, vagyis nem csak a perselyben nézzük a teljes összeget, hanem valóban nem veszünk ki sem alapanyagra, semmilyen egyéb nyomdai anyagra az adományokból pénzt. Az összes háttérfinanszírozás a miénk.

Botházy Kata: Kb. 600 adag mézeskalácsot sütöttünk, októbertől kezdve szépen sütögetjük. Fontos megemlíteni, hogy már vannak segítőink is, „bérsütők”!

Szombathelyi Nóra: Dr. Szepesi-Bencsik Dóra élelmiszermérnök, aki a Mérnöki Kar kemencéinek használatát biztosította és mézeskalácsok sütésével járult hozzá az akciónkhoz, ez is egy egyetemi kapcsolódási pont.

SZTE Alma Mater