„Ha egyszer hozzáértő írja majd meg egyetemünk történetét, akkor ezt a pillanatról-pillanatra változó, testet-lelket megőrlő, fordulatokban gazdag kort a férfias küzdelem, a kötelességtudás, kötelességteljesítés, a helytállás legszebb, legragyogóbb példáiként fogja az olvasó elé vetíteni” – fogalmazott Purjesz Béla rektor 1946. május 30-án, az egyetem Szegedre helyezésének 25. évfordulójáról megemlékező ünnepségen.
Az „elmúlt negyedszázad alatt speciálisan szegedivé lett” az ide költöző kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem. „Az alföldi nagyvárosban fejlődésnek indult a magasabbrendű új energiákkal gazdagodott tudomány élete, így szélesedett ki a szegedi egyetem hatásköre annyira, hogy némely viszonylatban az ország legelső tudományos intézményeként emlegették” – köszöntötte a 25 éves jubileumára készülő Szegedi Tudományegyetemet a Délmagyarország.
A SAJTÓ MÉRLEGÉN A PROFESSZORI KAR
„Nemcsak a Nobel-díj fénye ragyogta be a szegedi egyetemet, egész tudósdinasztiákat nevelt ez az egyetem.” A Napjaink rovat cikkírója a professzorok közül kiemelte az orvosi kar kiválóságait.
„A szegedi, illetve a kolozsvári egyetem orvoskarához fűződik például a két Purjesz orvostanár neve. Az egyik Purjesz Zsigmond hírneves diagnoszta és belgyógyász volt, a másik: Purjesz Béla ugyancsak országos hírű orvosprofesszor, a szegedi egyetem orvoskarának ma is lelke és irányító szelleme.
A szegedi, illetve a kolozsvári egyetemnek hozott dicsőséget a két Jancsó professzor is: apa és fia. Mindkettő Jancsó Miklós. Az apa belgyógyász professzor volt; apa és fia a modern chemotherapia megalapítói. Gyógyszer. és szérum-felfedezéseik révén a Jancsó nevet – s ezzel kapcsolatosan a szegedi egyetemét is –, a világ minden részében ismerik.
Ragyogó név még a szegedi egyetem orvosgárdájában Rusznyák István belgyógyász professzoré, Szent-Györgyi Alberttel együtt folytatott kísérletei (…) rendkívül nagy jelentőségűek.
De itt van még Baló József bakteriológus, Vidakovich Kamilló, a kiváló sebész, Tomosik József, a bőregészségtan professzora, Rávnay Tamás és mások, akiknek neve összeforrt a szegedi egyetemével” – sorolta a napilap.
TÁBORTŰZ A DIÁKOTTHON UDVARÁN
A Boldogasszony sugárút 2. számú épületben 1946. május 28-án adta át az egyetemi hallgatóság új otthonát a rektor.
„Este az egyetemi és főiskolai ifjúság az aznap megnyílt” diákotthonba vonult. „Az Otthont dr. Purjesz Béla rektor nyitotta meg, majd Péter László, a szervezet elnöke vette át az ifjúság nevében és egyben megnyitotta a találkozót. Rövid megbeszélés után az állami kollégium udvarán az ifjúság és a vendégek hangulatos tábortűzön vettek részt” – írta a Délmagyarország.
Szeged belvárosában lobogó tűz körül ülőket a „Főiskolai Kamarakórus énekelt kórusfeldolgozásokat dr. Szeghy Endre professzor sikeres betanításában” – részletezte a Szegedi Egyetemi Élet című kiadvány.
„Nem olyan ragyogó berendezésű, mint 1941-ben a SzEI-é volt, de egy megélt háború után elégséges arra, hogy a szegedi diákság otthona legyen – mondott véleményt a Szegedi Egyetemi Élet cikkírója. – Bútorzata kicsit hiányos (Tóth rektor úr vette tervbe, hogy Szent-Györgyi példáját követve segítségünkre siet), de összejövetelekre, olvasgatásra, játékra megfelel. Pompás könyvtárunk van, a szegedi és pesti lapok naponta olvashatók. Valószínű, hogy rövidesen megnyílik a falatozónk is. Látogassátok rendszeresen az Otthont: legyen valóban a szegedi egyetemi és főiskolai ifjúság találkozó-, szórakozó- és önképző-helye, valamennyiünk Otthona.”
3 SZOBA A D.M.K.E. ÉPÜLETÉBEN
Címlapon szerepelt két nappal később, hogy „Molnár Erik elvtárs és Keresztury kultuszminiszter az egyetemista vezetők szegedi találkozóján”. Ugyanis – a Szegedi Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szabad Szakszervezetének meghívására – kétnapos országos diákvezetői értekezletre „érkezett a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségének küldöttsége”.
„A Szegedi Találkozó megbeszélései igen nagy jelentőségűek voltak minden egyetemi és főiskolai hallgató számára és számos országos kérdést sikerült tisztázni, de ezenkívül még egy gyakorlati eredménye is volt” – a Szegedi Egyetemi Élet szerint. – Ajándékképpen „a Boldogasszony-sugárút 2. szám alatti volt D. M. K. E. épületében” 3 szobából álló helyiséget kaptak a szervezők.
1500 egyetemi és főiskolai hallgató vett részt a Szegedi Találkozón. Az egyetemi ifjúság legégetőbb kérdéseivel foglalkoztak az előadások. „Demokrácia az egyetemen” címmel Vatai László miniszteri tanácsos; „Az értelmiségi ifjúság szerepe a demokráciában” címmel Molnár Erik népjóléti miniszter ismertette álláspontját.
Keresztury Dezső kultuszminiszter az Ady téri egyetemi épületben rendezett nagygyűlésen azt hangsúlyozta, hogy a magyar köznevelés minél előbbi szociális szempontból való megreformálására van szükség.
A miniszter a rektorral és „az ifjúság képviselőivel” a női klinika ebédelt, miután megtekintette a menzát.
PLAKETT HELYETT OKLEVÉL
Nagygyűlésük után a Szegedi Találkozó résztvevői és a kultuszminiszter is részt vett – 76 évvel ezelőtt – „délelőtt fél 12 órakor az egyetem dísztermében” tartott jubileumi ünnepségen.
Hálazsoltárt – Rossa Ernő művét énekelte, Händel: Ünnepi zsoltárát zenekari kísérettel adta elő az Egyetemi énekkar.
„A Szegedi Tudományegyetem alapításának 25. évfordulója alkalmából” rendezett „ünnepi közgyűlésen”. Dr. Purjesz Béla Rector Magnificus tart ünnepi beszédet.
„Megelégedéssel állapította meg, hogy a második világháborúval bekövetkezett gazdasági és másirányú nehézségek ellenére is, a tudományos és oktatótevékenység egy pillanatra sem lankadt el” – összegzett a Szegedi Egyetemi Élet.
„Értékes adatokkal szolgáló előadása végén felolvasta azoknak nevét, akiket az egyetemi tanács dicsérő elismerésben részesít az egyetem megmentése, illetve újjáépítése érdekében kifejtett munkájáért” – árulta el a tudósító.
74 soproni és szegedi egyetemi dolgozónak, köszönetképpen, a dr. Nagy Zoltánné Kovács Mária szobrász által készített emlékplakettet a jubileumi ünnepségen nyújtotta át a rektor – jelképesen. A gesztust emléklap igazolja, mert a kitüntető plakett bronz kivitelezése – az egyetem súlyos anyagi gondjaira hivatkozva – elmaradt.
„..MINT A HERAKLEITOSI FOLYÓVÍZ”
Emlékezetessé tette a 25. évfordulót, hogy a díszebéden a kultuszminiszter Keresztury Dezső és a polgármester Dénes Leó mellett felszólalt Péter László, a szegedi egyetemi és főiskolai ifjúság elnöke (a későbbi irodalomtörténész professzor).
„Az egyetem: universitas; nemcsak a tudományok egyetemességét jelenti, hanem azt is, hogy benne a diákság és a tanárok egyetemben dolgoznak, együttesen; e kettő teszi az egyetemet” –fogalmazott a diákvezér.
„Az egyetem is olyan, mint a herakleitosi folyóvíz: ő maga állandó, medre, anyaga változatlan, de részecskéi, ifjúsága folyton változik” – idézte vezetőjét a Szegedi Egyetemi Élet. – „A mi elődeink, a Szegedi Fiatalok és a tanyai agrársettlement olyan medret vájtak az utánuk zúduló víztömegeknek, amely meghatározza fejlődési irányunkat; a szegedi egyetem ifjúságának olyan hagyományai vannak, amelyek köteleznek bennünket.”
Összeállította: Ú. I.
Fotók: Klebelsberg Könyvtár, SZTE Képtár és Médiatéka
