Bezár

Az Egyetemről

Kiemelt_vers_egyetemi_elet_001_pdf

11 vers a szegedi egyetem egykori és mai polgáraitól az április 11-i költészet napi ünnepen

11 vers a szegedi egyetem egykori és mai polgáraitól az április 11-i költészet napi ünnepen

2020. április 11.
8 perc

Közel 100 éve helyet adnak az ifjú költőpalánták zsengéinek a Szegedi Tudományegyetem diáklapjai, folyóiratai, internetes felületei. A 2020. április 11-i magyar költészet napja alkalmából 11 szegedi egyetemi polgárból lett szerző 11 versét ajánljuk az irodalomkedvelők figyelmébe.

Alumnusa a szegedi egyetemnek a magyar irodalom két klasszikusa, József Attila és Radnóti Miklós. Ám előttük és utánuk is voltak és vannak költőpalánták, akik zsengéiket a szegedi egyetemisták és főiskolások újságjaiban publikálták, publikálják. „Belelapoztunk” – az SZTE Klebelsberg Könyvtár digitalizálási programjának eredményét mutató Contenta rendszeren belüli SZTE Egyetemi Kiadványok, illetve az UnivHistória repozitóriumban összegyűjtött – egyetemi újságokba, folyóiratokba. Íme: 11 vers, amelyet véletlenszerűen kiemeltünk a Szegedi Tudományegyetemről induló költők itt publikált művei közül 2020. április 11-én, a magyar költészet ünnepe alkalmából.

 

 

Csanády György: Gyérek a lángok

 

Mennyi, mennyi sok éjszaka van / Az egyiktől a másik fényig. / Szerelemtől a szeretésig.

 

Milyen, milyen nagy távolság van / Az egyiktől a másik nőig. / Temetéstől a temetőig.

 

Egyik csóktól a másik csókig / Mennyi, mennyi vágyunk elvásik. / Milyen, milyen sok könnyünk hull el / Zokogástól a kacagásig.

 

Forrás: Új Élet, 1922. szeptember 15.!

 

*

Jozsef_Attila_A_szamokrol_egyetemi_elet_001_001_pdf

József Attila : A számokról

 

Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is,

Mintha sok 1-es volna az irkában.

Hanem ezek maguk számolódnak

És csudálkozik módfölött az irka,

Hogy mindegyik csak magára gondol,

Különb akar lenni a többinél

S oktalanul külön hatványozódik,

Pedig csinálhatja a végtelenségig,

Az 1 ilyformán mindig 1 marad

És nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon

És legelőször is

A legegyszerűbb dologhoz lássatok –

Adódjatok össze,

Hogy roppant módon felnövekedvén,

Az Istent is, aki végtelenség,

Valahogyan megközelítsétek.

(1924 első fele)

 

Forrás: Egyetemi Élet, 1946/1.

 

*


Radnoti_sze_1954_021_001_pdf1

Radnóti Miklós: Télre leső dal

Nyár volt; a templomok tornyaiért

árnyékuk misézett a napban s

a gazdagok hattyas tavain újra

fehér madarak úsztak csak és az ég !

s rozsdás földjeink csodás gyermekei
tovább fürödtek a Tisza felé

hajoló, halas patakokban !

 

Nyár volt pedig; de szegény menyasszony és

vőlegény előtt most sem nyílott ki

életük rózsafája! kék májusunk

vörös orgonát dobált fiatal

díszül kalapunkra; .már hóba bukó

esők tarka színeink nyomorítják s

takarót vár a fészkes vetés .”

 

(1930)

 

Forrás: Szegedi Egyetem, 1954. november 9-i szám

 

*


Veress_Miklos_sze_1966_001_pdf

Veress Miklós: Időtlen csillogás

 

Mert nem voltál velem kézenfogott a kékség / Duzzadó dombtetőkre vezetett nesztelen / Hogy érezzem a fények fuldokló szívverését / S ne maradjak magam míg nem voltál velem

 

Pitypangok puha pelyhet fújtam szét tenyeremből / Hogy átszállják nyugodt nyaraink távolát / De meglebbent az ég haján a könnyű kendő / Megrázták nyugtalan sörényüket a fák

 

A halmok hajlatába hökkenő házak gyűltek / Nyomukban búza és bólongó rozs szaladt / Libahad gágogott a rossztetejű csűrbe / Szoknyájukat sikongva kapkodták az utak

 

Fészket villám rakott a tornyok tetejére / Tócsák perselyébe ezüstös csepp gurult / Izzadtra gyűrődött ösvények csipkeszegélye /Az eső meg elállt mint jött váratlanul

 

Hazám hivalkodó hűséggel meg se látott / Búval bujálkodó esővel rejtező / Szemérmetlen szerelmed és boldog vajúdásod /Titkával záporos a dünnyögő mező

 

Mintha török tatár német egy se lett volna / Kifestett árulás széttárt combú hitek / Fakadó esőkkel növeszted szabadnak újra / Rádkullancsult tanyáid s fürtös erdőidet

 

Unszoló útjaid vittek mindig világgá / Porzó perceimen zápor zakatolt / S boldogan csaholva adta kezembe ágát / Gyáva gyereknek az esőszagú bokor

 

Ez is ez a nyarat párolgó puha dombság / Melyből az ámulat szememnek mind kevés / Megőrzött mint éggé oldott otthontalanság / A hempergőző út és tócsafröccsenés

 

S hogy hálákodó zöldjét a szem igaznak mondja / Hajolt fürdött a fű s az üt szélére állt / Fölöttünk esti felhők gótikusívű tornya / Őmiatta hűvösen arany harangszavát

 

Mert nem voltál velem rikoltottak a rétek / Fürdőző füzesek futottak fénytelen / Alattunk málnások meleg máglyája égett / S füstje szemembe fúlt míg nem voltál velem

 

Időtlen csillogássá gyulladt ki minden erdő / Kék pára remegett mint hattyútáncú láng / Szikráit hallgatag fújtam szét tenyeremből / Hogy átszállják a lét nyugtalan távolát

 

Forrás: Szegedi Egyetem 1966. január 10-i szám

 

*

Geczi_Babona_sze_1977_011_pdf2

Géczi János : Babona

 

ne menj a rétre elveszel

ne menj a fűbe szétesel

ne menj a hóba elveszel

ne menj messzire elveszel

 

maradj itt itt Itt csendesen

míg rád talál a félelem

szempillák rácsa örök zárka – csendesen ülj

az idő márványba merevül

 

órák eszik a perceket

zálogul veszem véredet

 

szavanként fogy a szerelem

lélegzeteddel fogy testem

 

ne menj oda mert elvisznek

ne menj oda mert elfeledsz

ne menj oda mert elfeledlek

ne menj oda mert engem is

visznek

 

Forrás: Szegedi Egyetem 1977. szeptember 23-i számában

 

*

Zalan_Tiborsze_1977_011_pdf1

 

Zalán Tibor: Csoda-kert fájdalmunkból

 

Barátom kisfiának, akit

sohasem láthattunk meg

 

lám az út a csoda-kertbe

csillagokkal van kiverve.

Madár ha száll: ezüstlepke,

deres ágra telepedne

 

It a szánkó — égig .szánkázz,

szabadítsd föl a szivárványt!

Ha felülnél a lovamra:

tán a föld is meghasadna.

 

Lányok lobbanó szoknyája

hogyha piroslana táncba,

szomorú-szép arcocskádra

szerelemharmatot rázna.

 

Hogy vártuk, hogy megszülessél,

első sírással nevessél,

te csak mentél csoda-kertbe,

szívünk fölött énelkelve.

 

Kisfiú, kl elhagy mindent:

rádterítem legszebb ingem,

érted iszom legjobb borom —

vasalt árnyú hajnalokon.

 

Forrás: Szegedi Egyetem 1977. szeptember 23-i számában

 

*

 

Herbszt Zoltán: Kimondatlanul

 

A lány csók-bokor tövén / feléről lekerült a párta, / elpihent térde mozdulattalan / virágzó csönd a lánca.

 

Mozdul. Szempillája rebben. / Sírna talán de boldog. / Cigaretta a fiú kezében, / voltunk-e ily bolondok?

 

Leszünk. Csak kedvesünk karja / legyen gyümölcsteli ág. / szeretjük őt síránsunkig / szánkban elrágcsált virág.

 

Forrás: Szegedi Egyetem, 1980. szeptember 27.

 

*

 

Podmaniczky Szilárd: kamikaze

 

kivel fürkészi át hajnalán

a borús rezignált tartózkodás

nedves fürtjeit válla hajlatán

kivel távozik majd barokk lován

 

az éj az elgyöngült kardok

bonyolult suhogásától kísérve

elhullva évek zengő rangok

során a belső hangok színében

 

ázó súlyos hajnalon át

kivel sebzi meg tiszta vonalát

mikor a zuhanó testben

madárként ejti el magát

 

Forrás: Harmadkor, 1987/8

 

*

 

Darvasi László: Ausztrália

 

Míg Ausztráliában a birodalom

fennállásának 200. évfordulóját

ünnepelték, indián ősi akó szállt

partra Angliában, és népe

tulajdonának nyilvánította az

egykori anyaország földjét.

Ennyit hősiességről,

iróniáról,

földről.

 

Drága föld. Szőcs a napokban találkozik Suttinggal. / Elővigyázatosságból, s talán most, mert utuk / messzebb vezet, kerülik a fegyver, felkelés, vér, / forradalom, ellenség, ...'kifejezések magyar használatát'. / És ez a vágy már majdnem remény. / A világi ragyogás tollhegye ámde törékeny ékszer. / Tisztessége mondat? Stíluskényszer? / Sib, peniszes szó? Szó? Szavak? / Pompeji?

 

Ismerősek nekünk minden helyek. / Van szél, ami csak tátogó madarakat hoz, / felhőket soha. Amikor a költészet úgy döntött, / kiutazik Ausztráliából, már lemérte a két férfi, / mondatnyival mindig kevesebbet kell akarni / a biztos tudásnál, hogy a törékeny szív hangjai is / átdoboghassanak ezen a szűk résen, akár egy ismeretlen / földrész ismerős munkahangjai, / fák és földek íze, / fák és földek íze, / fák és földek íze...

 

Ha Szőcs és Sutting ott állnának, egymás mellett, / nyakukon kötéllel, az akasztófák erdejében, / néznék a másik arcát, nem szólnának. / Szemükben se félelem, se fájdalom. / S ahogy a hóhérok kiütnék a csapóajtókat, / lenne bármilyen gyors a halál, / már csak a két férfi szóüres helyét találná.

 

A megszálló birodalom kivégzésekért felelős tisztje / másnap reggel feladó nélküli, kézzel írt magyar / levelet szótározna.

 

„Pompeji egyik lávával betemetett lakásában / a még élő Úrnőt kutyája marcangolta. Tudja meg / tehát: ilyen hely kell a szerelemhez! / Az Ön kutyája is az idő. / A hatalom pedig hiábavalóságok gyönyörű sorozata, / melyben az uralkodás természetét apró vérkövekként / ékesít fel egy-egy eltitkolt vagy keresett szó, / talán épp a mi nevünk. / A költészet(vers) epikus kellé

 

Forrás: Harmadkor 1989/10

 

*

 

Lázár Bence András: Törje ketté

 

Medina Carmennek, egy fénykép alá

Kinyílt aztán az utolsó ablak is.

Ez legalább is, ahogy egy megcserélt

beszédhang a hallójárataimban,

nem marad magában egyszerű tény.

Semmit sem követeltem,

így aztán nem kaptam semmit.

A kezdetektől ez volt a terv.

Egy délelőtt kettétörése

szavakkal vagy éppen azok nélkül.

Csak a hajadban vagyok

egészen biztos ma is,

fekete, mint egy kémény szája.

Felkötve jobban áll.

A telefonkagyló túlsó végéről

tényleg csak

a beszédhang, a te hangod.

Könnyebb, mint egy kora nyári este.

Nincsen benne lopás.

Tisztább, mint egy tómeder,

fenyőktől beárnyékolt vízpart.

 

Nem akarok többet

az ablakokkal foglalkozni.

Törje ketté a hajad hullámzása

a nyarat.

 

Forrás: Szegedi Egyetem, 2010. május 10.

 

*

 

Hegedűs Anna: Nem véletlen

 

Aznap ott térdelve elgondolkoztam.

Hány forró egyesülés,

elhidegült kötődés,

férfiakarat,

női fondorlat,

makulátlan szerelem,

meddőnek hitt könyörgés

eredménye vagyok én...

Évszázadok, évmilliók láncolata

hátam mögött,

előttem a légüres tér,

de egy valamiben ma biztos vagyok:

nem véletlen,

bizony sehogy sem lehet véletlen,

hogy én itt vagyok!

 

Forrás: SZTEmagazin, Szeged, 2016. március 21.

 

 

SZTEinfo – Összeállította: Ú. I.

Illusztráció: SZTE Klebelesberg Könyvtár


További verses összeállításaink:

Versek a havasi esküvőn és Az őrült majom függelékeként

Az SZTE „Vers délben” programsorozatáról a magyar költészet napja alkalmából

József Attilától József Attiláig – Fölidézhető költemények, szavalatok az SZTE „Vers délben” program-sorozatából

Egyetemisták és professzorok a Dugonics téri szerkesztőségekben és kávéházban


Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek