A médiaforradalmakhoz igazodva meg-megújuló, de a személyes találkozás varázsát mindvégig megőrző tudományos ismeretterjesztésben a 19-20. század nagy jelentőségű tudás-sokszorosító mozgalmát és alrendszerét kell látnunk. Kialakulását azonban csak úgy érthetjük meg, ha felismerjük, hogy a modern tudományművelés intézményi világának és standardjainak, a hivatásszerű tudományművelésnek a 18. század végétől elinduló, a 19. század végén felgyorsuló létrejötte az elsődleges oka. Hiszen korábban a tudomány “mindenkié” volt – vadászé, paraszté, szőlősgazdáé, molnáré, kézművesé, alkimistáé, nyomdászé, bányászé, orvosé, építészé. A tudóscéh létrejöttével és az új eredmények iparszerű termelésével kialakuló ismerethiányt megfelelően ellensúlyozta a közérthető és izgalmas, tömeges tudásközvetítés.

S mire már végképp üzleti ágazattá vált volna az egykori ismeretterjesztő misszió, az Internetet maga mögött tudva óriási fejlődésnek indult az állampolgári tudomány. A hobbytudósokból és Öveges professzorokat ámulva hallgató nézőkből professzionális amatőrök (Pro-Ams) lesznek.

Felkészültségük és motivációjuk olyan tudományos vállalkozásokba viszi az érdeklődőket, ahol már nem pusztán a tudások fogyasztásának alanyai, hanem az új tudások létrehozásának fontos és aktív fogaskerekei. S mi van, ha ezt már az iskolában megkezdik? A szemünk láttára nyílik meg az élethosszig tartó kutatás (lifelong research) világa.

Mindenkit szeretettel várunk!