2024. december 21., szombat

Szegedi Tudományegyetem

József Attila Tanulmányi és Információs Központ

Hírek

SZTE TIK Hírarchívum

SZTE TIK 2012. március

Nobel ülésszak I.: Dux Szent-Györgyiről, Sakmann a döntés sejtbiológiai alapjairól

2012. március 24.

A Szent-Györgyi-konferencia hivatalos megnyitója után, március 22-én a C-vitamin felfedezőjének életútját követhettük végig, majd következett az első Nobel-díjas vendég plenáris előadása.

Cikk nyomtatás

Link küldés

A szegedi egyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központja (TIK) kongresszusi termében március 22-én kora délután hivatalosan is kezdetét vette a Szent-Györgyi Albert- konferencia. Nyitóbeszédében Szabó Gábor, a házigazda Szegedi Tudományegyetem rektora arról szólt, hogy az universitas egyike a magyar kutató-elitegyetemeknek. Mint ilyen időről időre be kell mutatnia legfrissebb kutatási eredményeit a tudományos közvéleménynek. Alapvetően ebből a célból született meg a mostani tanácskozás ötlete, ehhez kapcsolódott Szent-Györgyi Albert Nobel-díjának hetvenöt éves jubileuma. A kutatóegyetem – fogalmazott – csakis nemzetközi szinten értelmezhető, ezért is tartja nagy megtiszteltetésnek, hogy a világ tudományos életének krémje – köztük kilenc Nobel-díjassal – elfogadta az SZTE meghívását. Mindez az akadémikus szerint meggyőző bizonyíték arra, hogy a szegedi egyetem ma is világszerte ismert és elismert, kutatói élő kapcsolatokkal rendelkeznek a vezető nemzetközi tudományos műhelyekkel.

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke következett, aki arról beszélt, hogy a C-vitamin felfedezése mérföldkő volt a tudomány történetében. Ugyanakkor véleménye szerint a szegedi konferencia nemcsak az emlékezésről és az ünneplésről szól, hanem arról is, hogy értékeljük a hazai kutatás jelenét és jövőjét. Arra is felhívta a figyelmet, hogy Szent-Györgyi Nobel-díja különleges üzenetet hordoz a magyarság számára: azt üzeni, hogy a legínségesebb, a legrosszabb, a legnehezebb időszakokban is érdemes az oktatásba, a tudományba fektetni. Szent-Györgyi Albert öröksége máig hat a szegedi egyetemen, különösen az orvosi és a természettudományi fakultáson – erről már Vécsei László, az SZTE Általános Orvostudományi Kar dékánja szólt. A mai SZTE-s kutatók – így az akadémikus – az egykori rektor szellemi unokáinak tekinthetők.

A megnyitót követő első Nobel-ülésszakban Szent-Györgyi életútját, munkásságát, legfontosabb eredményeit ismertette Dux László, az SZTE ÁOK Biokémiai Intézet professzora, illetve Helmut Sies professzor (Düsseldorf). Dux László – aki azt az intézetet vezeti, melyet egykoron Szeged Nobel-díjasa – magát az ünnepeltet idézve „a 20. század elveszett gyermekeként” mutatta be a tudóst. Vázolta kutatásait, a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseit (ezekért részesült a legrangosabb tudományos elismerésben, az orvosi-élettani Nobel-díjban), az izommozgással, az izomkutatásokkal kapcsolatos eredményeit, illetve a rákkutatásban betöltött szerepét. Előadásából az is kiderült, hogy Szent-Györgyi aktívan részt vett a közéletben, az emberi jogok harcosa és meggyőződéses humanista volt, aki egyebek mellett kormányzati megbízásból a második világháború vége felé közeledve titkos tárgyalásokat folytatott a britekkel Magyarország esetleges kiugrásáról. A szovjet befolyás növekedését követően 1947/48-ban aztán végleg el kellett hagynia hazáját, további munkásságának jelentős része az amerikai Woods Hole-i tengerbiológiai laboratóriumhoz kötődik. Ezekről az évekről, évtizedekről adott képet Helmut Sies, aki magával ragadó, szuggesztív, dinamikus előadóként, valamint szókimondó emberként festette le Szent-Györgyit.

A konferencián részt vevő kilenc Nobel-díjas kutató közül ezt követően elsőként Bert Sakmann lépett a katedrára. A floridai Max Planck Intézet professzora az egyedi ioncsatorna működésének vizsgálatáért, az úgynevezett patch-clamp elektrofiziológiai technika kidolgozásért és alkalmazásáért kapta meg 1991-ben a (megosztott) orvosi-fiziológiai Nobel-díjat. Szegeden ezúttal legújabb eredményeit mutatta be, melyeket a legmodernebb sejtszintű idegrendszeri, elektrofiziológiai és anatómiai módszerekkel nyertek munkatársaival közösen. Rágcsálók bajuszérzékelő sejtjeit vizsgálták a sötétben való tájékozódást elemezve. Arról gyűjtöttek információkat, hogyan tudja a központi idegrendszer az egyes érzületeket olyan jelekké alakítani, melyeket utána fel tud dolgozni. Négyrétű viselkedésmodellt felállítva tájékozódtak a döntéshozatal mechanizmusáról, annak sejtbiológiai alapjairól.

SZTEpress

További híreink:

Konferenciák II.: Antitestek, EMBO-előadás és Tbc-világnap

Szegeden lombosodhat a Tudományok Fája

Nobel ülésszak V.: Osztódó sejtek, kikristályosított fehérjék

Konferenciák I.: Gőzerővel megindult a tanácskozás-sorozat

Szenvedély kell a tudományhoz – középiskolások faggatták a Nobel-díjasokat

A Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete (MOE) kérdezett Ole Petersentől

Nobel ülésszak IV.: „A természettudományos munka jó móka”

Nobel-díjas szegedi díszdoktort avattak a Szent-Györgyi-tanácskozáson

Elhúzták a Nobel-díjasok nótáját

Nobel ülésszak II.: vírusos fertőzésekről és az élet „hajtóanyagáról”