Dr. Pogány Magdolna, a kar dékánja beszédében elmondta: "Bármilyen volt is az elméleti, gyakorlati oktatás, a felkészülések, a vizsgázás megélése, az biztos, hogy nem kevés változáson estünk át, estek át az elmúlt években. Mindennek az egyik legnagyobb értéke, a legmaradandóbb élménye az volt, hogy hosszabb-rövidebb időszakon át együtt éltünk. Ezáltal személyes életünk, emberi történetünk közössé vált. Közös történetet írtunk, ami csak a mienk. Megírtuk munkával, sok-sok küszködéssel, csalódással és örömmel, komoly sikerekkel, s szerencsére, nemegyszer humorral. Eközben átéltük: együtt dolgozni nem mindig könnyű, de érdemes. A történet közös, de mindannyian másként olvassuk. Máshogy olvastuk, amikor történt, máshogy olvassuk most, és máshogy fogjuk olvasni az 5., 10., vagy akár remélhetően az 50 éves találkozókon."

A dékán fontosnak tartotta elmondani, hogy: "Kérem, soha ne feledjék, hogy a kliens, a beteg, a gondozott, státusz egy sajátos élethelyzet. E mögött egy ember, egy család, egy egzisztencia van. A korrekt és stabil szakmai tudás szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy jól, megbízhatóan dolgozzanak, hiszen ez csak a mit kell tennünk kategóriába tartozik. Szükséges még az is, hogy átérezzék annak felelősségét, hogy hogyan teszik a dolgukat. Az emberek testi, lelki és szociális szükségleteinek figyelembe vétele nem függhet attól, hogy Önöknek milyen napjuk, kedvük, anyagi megbecsültségük van."

A végzett hallgatók létszáma a következő módon oszlott meg az egyes szakok között:
Ápoló szak: 20 fő
Gyógytornász szak: 46 fő
Szociális Munkás szak: 13 fő
Védőnő szak: 23 fő
Szülésznő Felsőfokú Szakképzési szak: 13 fő
Képi Diagnosztikai és Intervenciós Asszisztens Felsőfokú Szakképzési szak: 3 fő