A KÖTET SZERZŐJE ÉS KÖNYVÉNEK ÜZENETE A 21.SZÁZAD EMBERÉHEZ

– Kogutowicz Károly és a Szegedi Alföldkutató Bizottság széleskörű és önzetlen gazdaságfejlesztési tevékenysége mögött az a hozzáállás mutatható ki, hogy a tudósok munkájukkal igyekeztek viszonozni a város lakosságának az egyetem 1921-es elhelyezése kapcsán hozott példátlan áldozatvállalását. 1920 májusában 800 szegedi tanyai gazda írt alá egy memorandumot a száműzött kolozsvári egyetem Szegedre helyezése érdekében, majd két hónappal később 10 ezer dél-alföldi személy írt alá hasonló memorandumot. A magyar történelemben egyedülálló ez a széleskörű társadalmi megmozdulás az egyetem érdekében. A professzorok tudományos munkájukkal ezt a gondoskodást és pártfogást igyekeztek a maguk eszközeikkel meghálálni, amikor tudásukat a dél-alföldi gazdaság fejlesztése érdekében hasznosították – összegezte kutatómunkájából eredő tapasztalatait Vajda Tamás, a 95. Ünnepi Könyvhét keretében tartott, A Szegedi Alföldkutatás története. A Szegedi Alföldkutató Bizottság és az Alföldi Tudományos Intézet története (1928–1949) című könyvének bemutatóján. A könyvet az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet intézetvezetője, Dr. Pál-Molnár Elemér által vezetett GeoLitera Kiadó adta ki és elsőként 2024. április 26-án, a Földrajz Szeged 100 program keretében került a szakmai közönség elé.

A kötet szerzője 2004. július 1. óta az SZTE Levéltár igazgatója, történész-levéltáros. 1994–1999 között a JATE történelem–földrajz szakán tanult. A szerző 15 év kutatómunkáját összegezte művében, mely alatt 7000 szegedi és országos napilapcikket dolgozott fel a 20. század elejétől 1949-ig terjedő időszakból. A korabeli források alapján részletes kép rajzolódott ki a Szegedi Tudományegyetemen 1923–1949 között zajló unikális multidiszciplináris kutatási programról, mely az Alföld gazdaság- és területfejlesztését célozta.

A kötet gazdaság-, egyben tudománytörténeti kuriózum, hisz bemutatja azt a két világháború között a Szegedi Tudományegyetem természet- és bölcsészettudományi tanszékeinek együttműködésében zajló, mai napig egyedülálló kutatási programot, mely új utakat nyitott az Alföld gazdasági fejlődésében, és jelentősen mérsékelte az ekkor zajló gazdasági világválság hatásait. A 21. századi olvasók számára is megszívlelendő alapelv a kötet hátsó borítóján olvasható: „A tudás vet, a nemzet arat”.

A KUTATÓTÁRS, A JELEN FÖLDTUDÓSÁNAK VÉLEMÉNYE A KÖNYVRŐL

A szerzővel az Ünnepi Könyvhét alkalmából rendezett könyvbemutatón Dr. Szilassi Péter egyetemi docens, az SZTE TTIK FFI oktatója beszélgetett.

–A kötet egy hazánkban páratlan területfejlesztési sikertörténet összegzése. 100 éve Szeged és környékének gazdasága romokban hevert. A Trianoni határ miatt a város gazdasági vonzáskörzete jelentősen zsugorodott. Olyan területektől esett el a város, melyek kulcsfontosságúak voltak a helyi ipar (például a szalámigyár, textilipar) számára. A Szeged környéki mezőgazdaság is mélyponton volt, ezt súlyosbították a természeti csapások, a belvíz és az aszály. Szeged és környéke gazdasági talpra állításában elévülhetetlen érdemei voltak a Szegedi Tudományegyetem földrajzprofesszorának, Kogutowitz Károlynak. Az ő kezdeményezésére indult meg az a magyar tudománytörténetben páratlan Alföldkutató program, mely számos természet- és társadalomtudomány - szociológia, néprajz, földrajz, biológia, kémia - jeles egyetemi képviselőinek összefogásával valósult meg. A kötet lapjain megelevenednek ennek az egyedülálló gazdaságélénkítő sikertörténetnek a főbb állomásai; a tanyai kisvasút, a fehér-tói halgazdaság kialakítása, az exportra termelő homoki gyümölcsösök fejlesztése. Egyik kortársa szerint Kogutowitznak aranyból kellene szobrot állítani. Ez a könyv, ha nem is aranyszobor, de méltó emléke egyetemünk oktatóinak, a város és a környező táj gazdaságfejlesztéséért tett munkálkodásainak – mondta Dr. Szilassi Péter.

TUDOMÁNYOS ALAPOK KLEBELSBERG ALFÖLDFEJLESZTÉSI PROGRAMJÁHOZ

A kötet meggyőző képet nyújt arról, hogy az 1928–1949 közötti évtizedekben a szegedi földrajzosok vezetésével az egyetem mind a négy karának és dél-alföldi gimnáziumi tanárok, múzeumi szakemberek százainak bevonásával széleskörű multidiszciplináris kutatások történtek az Alföld természet- és társadalomtudományi felmérésére. Az eredmények alapján gazdaság- és társadalomfejlesztési programok indultak állami támogatással gróf Klebelsberg Kuno miniszternek köszönhetően. Ennek keretében kb. félmillió gyümölcsfacsemetét osztottak ki a Szeged környéki tanyai gazdáknak. Az elavult mezőgazdasági termelési struktúrát gyökeresen átalakították. Ennek elemei voltak:meteorológiai előrejelző hálózat kiépítése,

• rádiós időjárás előrejelzések Szeged központtal,
• korai zöldség- és gyümölcstermelésre való átállás támogatása,
• baromfitenyésztéshez kapcsolódó tanácsadás a kistermelők körében,
• a homoktalajok termőképességének növelése állati és műtrágya felhasználásával, vetésforgóval,
• öntözési és belvízvédelmi társulások szervezése, belvízelvezető csatornahálózat kiépítése,
• gyümölcsexport fokozása érdekében gyümölcskiállítások és -vásárok egybekötve a szabadtéri előadásokkal,
• tanyasi kisvasút kiépítése, mezőgazdasági áruk külföldi piacokra való eljutásának megszervezése,
• fehér-tói halgazdaság kialakítása, halexport megszervezése.

A kötet jelentősége, hogy bemutat egy olyan tudományosan megalapozott, két évtizeden át sikerrel megvalósított komplex területfejlesztési programot, amelynek jótékony hatásai még manapság is érzékelhetők. Ez ösztönzőleg hat a mai földrajzosokra, terület- és településfejlesztési szakemberekre is. Egyben pedig a szegedi geográfiai iskola történetének első két évtizedét is megismerteti az olvasókkal.

A 95. Ünnepi Könyvhét programsorozatának elemeként 2024. június 18-án, kedden az SZTE Klebelsberg Könyvtár földszinti AudMin előadójában Szilassi Péter beszélgetett Vajda Tamással, az SZTE Levéltár igazgatójával, a könyv szerzőjével. A közönség hallhatott a tanulmány elkészülésének kulisszatitkairól.

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A KÖNYVBEMUTATÓRÓL

–Hogyan dolgozott fel 7000 cikket, mi volt a metodika?

–A cikkek összegyűjtése volt nagyobb munka. Amikor elkezdtem, még nem volt Delmagyarchív, nem volt adt.arcanum.com, sem hungaricana.hu portál. A könyvtárakban kellett napilapok köteteinek százait átlapozni és a fontos cikkeket fotózni, szkenneltetni vagy jegyzetelni. Az elkészült digitális fájlokat az újságok címe, a napi dátum és az oldalszám alapján elnevezni és mappákba rakni. Ahogy gyűltek a cikkek, egyre több és több téma rajzolódott ki. Gyakran előfordult, hogy az újabb témák és a felmerülő időpontok miatt többször is át kellett nézni egy-egy kötetet, hogy minden lehetséges és érdekes adatot sikerüljön összegyűjteni a korabeli hírlapokból. Számos kolozsvári, szegedi és szentesi napi- és hetilap azóta sincs digitalizálva, ezeket mind egyenkénti átnézéssel pásztáztam cikkek után kutatva.

– Izgalmas a borítófotó. Mi a története?

– A borítófotó a Szeged határában 1937 tavaszán kibontakozó tragikus belvizek idején készült. A Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltárában fennmaradt egy fotóalbum, amely az akkori állapotokat tükröző képeket foglal magában. A dél-alföldi belvizek elleni védekezés a Szegedi Alföldkutató Bizottság tevékenységében kiemelt szerep volt mind a belvizek és árvizek, mind pedig az aszály elleni küzdelem. A fotót azért tartottam érdemesnek a címlapra, mert véleményem szerint jól jellemzi, milyen körülmények között járták a kiterjedt tanyavilágot az Alföldkutatók.

– Mi volt a legnagyobb meglepetés a könyv elkészítése közben?

– Számomra maga a bizottság működésének kiterjedtsége, szerteágazó jellege és országos volumene volt a legnagyobb meglepetés. A kedvező szegedi eredmények alapján 1931-re gróf Klebelsberg Kuno miniszter a debreceni egyetemen és a budapesti műegyetemen is felállított Alföldkutató bizottságokat és azoknak az együttes ülését Szegeden tartották, ahol a tudósok egyeztették kutatásaik tematikáját. Klebelsberg miniszter a tudományos kutatást végző bizottság mellett felállította az Alföldi Bizottságot, amelyben országos, vármegyei és helyi politikusok és közigazgatási szakemberek foglaltak helyet. Ez a bizottság a tudományos eredmények alapján az Alföld területfejlesztési programjait koordinálta. A két bizottság, tudományos kutatók és politikusok között Klebelsberg idejében harmonikus kapcsolat volt.

–Mennyire volt komplex az akkori tudósok látásmódja, mennyire nevezhetőek interdiszciplinárisnak az adott kor kutatásai?

–Amíg 1942 végéig Kogutowicz Károly koordinálta ügyvezetőként az alföldkutatást, addig valóban inter- vagy még inkább multidiszciplináris kutatások zajlottak. Az egyes tudományterületek figyelembe vették egymás eredményeit, ösztönzőleg hatottak egymásra. A fizikusok, botanikusok, zoológusok, geológusok, etnográfusok, nyelvészek, régészek, történészek, orvosok és jogászok egyaránt az alföldi jelenséget, ennek a régiónak vagy nagytájnak a természeti, társadalmi jelenségeit tanulmányozták. A közös kutatásokat közös konferenciák, közös publikációk követték, az együtt gondolkodás olyan gazdasági programok megvalósulását segítette elő, amik a térség javát szolgálták.

–Milyen hatásuk volt?

–A korabeli szegedi folyóiratok (Föld és Ember, Széphalom, Népünk és Nyelvünk) és a bizottság kb. 80 saját kötete széles körben tette ismertté az eredményeket. A tudományos eredmények alapján megszervezett területfejlesztési program pedig több mint 1 millió ember termelési körülményeit javította.

–Mennyire vannak jelen annak a korszaknak az eredményei a mai kutatásokban, tudnak-e alapul szolgálni?

–A bizottság folytatásaként 1943-ban felállított Alföldi Tudományos Intézet 1949-es felszámolása, megszüntetése után gyökeresen kiirtották a szegedi egyetem oktatóiból azt az aktív, kezdeményező szerepet, ami 1943-ig jellemezte Kogutowicz Károlyt és követőit. Az utóbbi években egyes elemek ismét megjelennek a geográfusok között, ismét egyre aktívabb szerepet töltenek be a területfejlesztésben. A kötet talán segít visszanyerni a geográfia egykori szerepét.

MARADTAK MÉG NYITOTT KÉRDÉSEK A KORSZAKKAL KAPCSOLATBAN

A szegedi geográfia 1945–1957 közötti történetéből érdemes kutatni Prinz Gyula tudományos munkásságát, de abban az akkori politikai kényszer miatt széleskörű területfejlesztésről szó sem lehetett. A mostani kötet nem lezárja, hanem inkább tovább katalizálja az 1923–1949 közötti korszak szegedi geográfiai iskolája történetének kutatását. A szegediek kisugárzó hatása még sok kecskeméti, debreceni, békéscsabai, orosházi, szentesi, hódmezővásárhelyi és budapesti helyszíni kutatást igényel és az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban is vannak még további bevonható hagyatékok, amelyek újabb kötet megszületéséhez járulhatnak hozzá.

Lévai Ferenc

Fotó: Kovács-Jerney Ádám