Hogyan lesz egy szegedi egyetemistából közel 4000 követővel rendelkező bookTuber? – kérdeztük Bognár Edmondtól. Az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar másodéves magyar szakos hallgatója elárulta.

Külön mappában a pozitív kommentek

– Általános iskolás voltam, amikor az első Instagram bejegyzésemet készítettem a karácsonyra kapott telefonommal, a karácsonyra kapott könyvemről. Akkoriban még nem volt ennyi olvasásnépszerűsítéssel foglalkozó oldal, de amikor rátaláltam a neten a #bookstagram közösségre, létrehoztam egy új profilt, az Edmond könyvkuckóját, amelynek mára több mint 5000 követője van – emlékezett vissza a magyar szakos egyetemista, aki olyannyira belelendült az olvasmányélmények ajánlásába, hogy saját YouTube csatornát is indított. Miután belépett Szabados Ágnes, az SZTE alumnája NIOK csoportjába (Nincs Időm Olvasni Kihívás), még többen követték be, mára pedig a TikTok-on is oszt meg tartalmakat 4500 követőjének.

– Sokszor kapok olyan visszajelzéseket, hogy általam kerültek közelebb egyes könyvekhez, főként klasszikusokhoz, aminek nagyon örülök, mert ez vált az elmúlt években a missziómmá. Az, hogy emberek miattam olvasnak, és hatással vagyok rájuk, valami eszméletlen nagy dolog – vallja Edmond, aki külön mappába válogatja a pozitív kommenteket a gépén, nehezebb napokon ezek adnak neki erőt. Havonta 5-10 könyvet olvas el, a romantikus történetektől kezdve a pszichológián át a történelemig. Az olvasnivalók pedig szeptembertől csak még tovább duzzadnak majd az egyetemi kötelezőkkel.

Nem volt divat az olvasás

– A mi családunkban nem volt divat az olvasás, én vagyok a kakukktojás. A szüleim megmosolyogták, amikor karácsonyra könyvet kértem – hallottuk Czibolya Mariettától. Az SZTE Alma Mater önkéntesének könyvajánlóit több mint 11 ezren követik az Instagramon.

– Gyerekként egy iskolai papírgyűjtésről „loptam” el egy kötetet. A címe: Négy kislány és sok kis állat volt. Talán azért tetszett meg annyira, mert három lánytestvérem van és állatbolond vagyok. Hívogatott a borítója. Kicsentem a halomból és hazavittem. Csak olvastam és olvastam. Meghatározó élmény volt ez számomra – hallottuk Mariettától, aki elárulta: a kötelezőkkel az iskolában azonban hadilábon állt. Egy időre fel is függesztette hobbiját, amelyhez lelki nehézségek miatt talált vissza. Az olvasmányai ugyanis sok lelki terhet oldottak benne. Kiszakították a valóságból, és sokat tanult belőlük.

– Célom, hogy olyan emberek is rájöjjenek, hogy ők is szeretnek olvasni, akik otthonról nem ezt a szemléletet hozzák – mondta Marietta.

Randi helyett Harry Pottert olvasott

A szülészeti klinikára is könyveket vitt magával Lázárné Csernus Anikó, az SZTE Alma Mater munkatársa, aki az egyik randevúját is lemondta. Helyette inkább olvasott.

– Akkor jött ki a Harry Potter 7. része. Muszáj volt otthon maradnom! A fiú persze nem értette, így nem volt nehéz kimondanom: nekünk nincs közös utunk – mesélte nevetve Anikó. Nosztalgiával emlékszik vissza a közösségi média oldalak berobbanása előtti világra, amikor még az egyik szegedi moziban dolgozott, és az akkor magyar szakra járó kolléganője ajánlataiból szemezgetett. – Gonda Zsuzsi, a Délmagyarország későbbi újságírója rengeteget olvasott. Sosem csalódtam a javaslataiban – mondta Anikó, aki a mozi után az egyetemi szórakozóhelyen, a SZOTE Klubban dolgozott pultosként. Szabad perceiben, két rendelés között ott is mindig könyv volt a kezében.

– Naponta száz oldalt olvasok el. Első hallomásra soknak tűnik, de reggel 15 oldal a trolin, délután hazafelé ugyanennyi, ebédidőben 20, este pedig 50. Mindig lehet időt szakítani az olvasásra, telefonnyomkodás helyett – fogalmazott Anikó, aki az SZTE Alma Mater Facebook oldalán hetente megjelenő könyvajánlót ír SZTE-s szerzők tollából származó művekről. Minden héten mutat egy könyvet, amelyre érdemes odafigyelni.

Az SZTE Állam-és Jogtudományi Kar jogász szakán végzett Kovács Annabella, aki mára két tündéri kislány anyukája. Instagram oldalán és blogján olvasmányélményei mellett gyönyörű fotókkal és ínycsiklandó receptekkel találkozhatunk.

Fotó: Kovács Annabella

Annabella elvégezte az „Előbb fotózunk, aztán eszünk” kurzust, amely ötleteket ad az ételfotózással kapcsolatban. „Egy édesszájú örök gyerek vagyok. Még mindig ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel szeretem belevetni magam egy új könyvbe, mint 11 évesen a Harry Potter első részébe: azóta imádok olvasni. Még mindig elhiszem, hogy 14 évesen egy ifjúsági magazinban kitöltött pályaválasztási teszt szerint számomra az írói, újságírói munka a megfelelő szakma – annak ellenére, hogy a lányok születése előtt ügyvédként dolgoztam, és az írás csak menedékként szolgált. És még mindig ugyanúgy imádom a házi kosztot, mint mikor vasárnaponként a konyhában anyával és a nővéremmel közösen főztünk vagy mikor a nagymamám beállított egy tepsi házi süteménnyel. És ezt a szeretetet – az olvasás, az írás, az evés és a sütés, főzés iránti szenvedélyemet szeretném ötvözni ebben az oldalban” – olvasható blogján.

Fotó és szöveg: Bobkó Anna