- Kezdjük a legelején. Mesél kicsit a gyermekkoráról?

- Szegeden születettem, de Sándorfalva mellett nőttem fel. Az apukám erdész volt, az erdészházban laktunk, ami valaha Pallavicini Sándor őrgróf majorságához tartozott. Óriási ajtók, ablakok, cserépkályhák. A gyerekkorom mesevilágban zajlott, hol királykisasszonynak, hol állatszelídítőnek, hol meg Vicuskának képzeltem magam - a falubeli gyerekekkel ezerszer eljátszottuk az Egri csillagokat. Tizenhét évesen költöztem végleg Szegedre. Nem volt egyszerű megtalálni a helyem, megérteni, hogy a városi emberek metakommunikációjára jobban kell figyelni, ha tudni szeretném, hogy valójában mit is akarnak közölni. Az erdészházban és az erdőben nem volt mellébeszélés, minden élmény, játék és megszólalás igazi, letisztult és teljes volt.

- Mit csinál, amikor nem kultúrával foglalkozik?

- Akkor is a kultúrával foglalkozom. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a munkám egyben a hobbim is. Szabadidőmben színházba, kiállításokra, hangversenyekre, fesztiválokra járok. Szakmai ártalom, hogy amikor elolvasom egy kortárs író regényét vagy megnézek egy előadást, kiállítást, rögtön arra gondolok: de jó lenne a szerzőt elhívni, bemutatni Szegeden. Mostanában korábbi hiányosságomat is pótlom: esténként főzök. Szeretek utazni, kirándulni, kerékpározni. Ha van egy kis szabadidőm, rögtön keresek egy erdőt magamnak. Csak sétálgatok a fák között és szemlélődöm. Ez kapcsol ki igazán.

- Ki tud kapcsolni teljesen, vagy a „civil” Tajti Gabi is folyamatosan szervezkedik?

- Na igen... Szeretném néha elengedni magam, hogy ne én legyek a társaságban a programszervező, de aztán mégsem hagyom. Pedig olyan jó lenne, ha valaki megmondaná, hogy most ezt vagy azt csináljuk, ha kicsit szervezné az életemet. De mindig nekem kell az organizátornak lennem!

- Említette, hogy szívesen főz. Melyik ország konyhaművészete áll legközelebb Önhöz?

- Talán a könnyű olasz konyha, ami nemcsak a tésztát, pastát, parmezánt, paradicsomot jelenti. De semmiből nincs kedvenc... „mindenevő” vagyok. Nagyon örülök, ha vendégül láthatom a barátaimat. Ők viszont nem mindig örülnek, mert nem vagyok nagy főzőzseni, de udvariasan és megértően elfogyasztják, amit készítek. Legutóbb például romantikus mazsolás csirkét. Hozzáteszem: nem tudok recept szerint főzni, magam kreálom a fogásokat. Fantáziadolgokat készítek, amiknek fantázianevet adok. Elkezdem - de nem feltétlenül tudom, hogy mi „sül ki” belőle. Függ attól, hogy milyen hangulatom van, milyen zenét hallgatok, vagy mit olvasok. Van úgy, hogy olvasok egy verset és elküldöm a barátaimnak azzal az üzenettel: Tessék, ma este ehhez fogok főzni. Szerintetek milyen íze lehet? Ha Ady, nyilván valami vörös hús, ha Kosztolányi, akkor könnyű tészta és desszert, ha kortárs, na, akkor izgulnak csak igazán…

- Melyik a legjobb „ízű" vers?

- Versekben sincs kedvenc, de bármikor örömmel olvasom Kosztolányi, Dsida Jenő, Szabó Lőrinc, Hervay Gizella, Radnóti, Weöres, Pilinszky verseit. Amikor például nehéz döntést kell hoznom, megállok a könyvespolc előtt, leemelek egy kötetet és beleolvasok ott, ahol kinyílik. Üzenetként értelmezem a versszakokat. Ha rájuk hallgatok, mindig jól döntök.

- Így már érthető, miért lett az idei Őszi Kulturális Fesztivál egyik érdekessége a Vers délben. Mely kulturális programok állnak legközelebb a szívéhez?

- Minden művészeti ágból próbálok valami aktuálisat kínálni, de elsősorban a színház a szívügyem. Az idei fesztiválon például Bálint András Heltai Jenő naplójából szerkesztett estjét hamarabb láthatta a szegedi közönség, mint a Radnóti Színházban a bemutatót.

- A 12 dühös ember produkciós vezetője. Mit adott Önnek a darab, a közös munka?

- Kiválóan modellezi ez a projekt a munkámat: egy remek ötlet alapján a semmiből építettük fel ezt az előadást, közben közösséget kovácsoltunk és az egyetem jó hírét is öregbítettük. A 12 dühös ember érdekessége, hogy civilek játsszák az esküdteket: ügyészek, bírák, joghallgatók, egyetemi oktatók. Tavaly kirobbanó, országos sikert aratott és idén is hatalmas érdeklődés övezte. Szinte mozgalommá nőtte ki magát ez a különleges kezdeményezés.

- Gondolt rá, hogy játsszon is benne?

- Nem, habár nem áll tőlem messze a szereplés. Régebben zenéltem, zongorázni, gitározni, énekelni tanultam. Tizenévesen volt egy zenekarom, saját pódiumműsorom, és itt-ott megjelentek verseim, írásaim. Minden művészeti ágba belekóstoltam kicsit, de éreztem, nincs meg bennem a talentum. Viszont szerettem volna a művészetek körül létezni, ezért úgy gondoltam, ha nem művelem, akkor szervezem és megteremtem a közeget, a lehetőséget másoknak. Örülök, hogy így döntöttem, művésznek lehet, hogy középszerű lettem volna, a kultúraszervezésben viszont megtaláltam a helyem.

- Vannak olyan befutott előadók, akiknek az Őszi Kulturális Fesztivál biztosított először bemutatkozási lehetőséget?

- Biztos nem a legelső fellépésük volt, de a fesztiválok és az egyetemi zenei versenyek sokaknak nyújtottak lehetőséget, akár már egyetemistaként a bemutatkozásra. Például Medgyesi Zoltán, Cser Krisztián, Szélpál Szilveszter operaénekesek, Fülei Balázs zongoraművész, Tandi Flóra joghallgató, akinek azóta több saját lemeze jelent meg. A Fool Moon vokálegyüttes, Szirtes Edina Mókus és még sorolhatnám.

Fotó és szöveg: Bobkó Anna

További részletek a Szegedi Egyetem magazin lapcsaládhoz tartozó Szegedi Egyetem Magazin 2015. számában.

További cikkek a Szegedi Egyetem Magazin 2015. számából:

Berényi Antal: „Ha van egy jó ötleted, próbáld megvalósítani!”

Terjednek a dizájnerdrogok a fiatalok körében

Matematikai modell Ebolára

Kun Emma: „Minden álmunk, rémálmunk egy darab kék pixelen van”

A siker titka az elhivatottság

A rálátás kreatívabbá tesz

ELI-ALPS: A lézeres kutatás jövője

„Lazán, de tudatosan kell élni az egyetemi éveket”

Ösztöndíjprogram és gyakornoki lehetőségek a Bonafarm Csoportnál

Goodwill Pharma - Szent-Györgyi Albert szellemiségében

Gyakornokból kolléga – egyenes az út a makói ContiTechnél

Az SZTE-ről is várja a jövő informatikusait az EPAM

Made by you! - Szakmai gyakorlat és karrierlehetőség az Unilevernél

Helikopter-leszálló az SZTE klinikai központján

A C-vitaminnal kezdődött minden

Skills központ: egyedülálló a magyar oktatásban

Virtuóz az egyetemen

A tudománynépszerűsítő misszionárius

Magyar politikusok: igen a Facebookra, nem a Twitterre