Mi kell a sikerhez? Erről kérdeztük az RTL Klub ifjú műsorvezetőjét, Szabados Ágit.

– Imádtam Szegeden tanulni – jelentette ki Szabados Ágnes, amikor az egyetemi éveiről kérdeztük. – Alapszakon kommunikációt tanultam a bölcsészkaron, mesterszaknak viszont politikatudományt választottam a jogi karon. Ennek hála, alaposan megismerhettem az egyetemi miliőt és összehasonlíthattam a Szegedi Tudományegyetem két karának a hangulatát is.Hogy Mi kell a sikerhez? Hogyan jutottam el odáig, hogy az RTL Klub hétvégi híradójának műsorvezetője legyek? Az egész úgy indult, hogy szakot kellett választani az SZTE BTK kommunikáció és médiatudomány szakán – kezdte sikertörténetét Szabados Ági. – A televíziózás mellett döntöttem. Egy igen aktív gyakorlati év után felajánlották, hogy menjek el a szegedi városi televízióhoz nyári munkára. Éltem a lehetőséggel, és belecsöppentem a tévézés világába. Reggeltől estig dolgoztam, és igyekeztem a szakma minden fortélyát ellesni. Örültem, hogy ősztől a VTV-stúdióban maradhattam, de már mint rendezőasszisztens – mondta. Hozzátette: azért is érdemes a vidéki médiumoknál dolgozni, mert rengeteg és sokféle feladatot kap a kezdő is, így aztán sokat lehet tanulni.

– A rendezőasszisztensi szerepkör mellé idővel riporteri és hírolvasói feladatok is társultak a VTV Szeged stúdiójában. Mégis váltottam: dolgoztam egy ideig az akkor induló SzegedCafénál, majd pedig jött az ajánlat a SportKlubtól – vázolta a fordulatokat. Elárulta: – Bár érdekelt, de nem tudtam sokat a sportról. Igencsak zavart volna azonban, ha próbálkozás nélkül hagyom ezt a lehetőséget elmenni. Egy olyan videóval jelentkeztem, amibe a „szegedi életérzést” is belecsempésztem.

– A SportKlubnál két évig dolgoztam, mint hírolvasó és szerkesztő-riporter, sőt, saját műsorral is jelentkeztem. Akkor kínálkozott az új lehetőség: az RTL Klubnál hírolvasót kerestek D. Tóth András mellé. Végül engem választottak. Azóta is élvezem a munkát, sőt, a műsorvezetés mellett riporterként is megmutathatom, mit tudok – mesélte lelkesen és lelkesítően sikertörténetét Ági, a szegedi egyetemről startoló tehetség.

„Rózsaszín ködbe burkolózni”

- A szegedi kommunikációs képzés gyakorlatias: korán meg lehet tapasztalni, milyen a valóságban, élő műsorban hírt olvasni, hogyan kell riportot készíteni – tette mérlegre a hallgatói éveket Szabados Ági, aki olyan szakmát választott magának, amiben örömét leli. Ezt alapozzák meg az olyan alaptantárgyak, amely ellen a kezdők „lázadoznak”, pedig olyan alapműveltséget adnak, amelyre egy riporternek később nagy szüksége van. Például akkor, amikor műsorvezetőként kérdez, vagy amikor őt kérdezik, mert az országos kereskedelmi csatorna munkatársaként „celeb” lett. Olyan közismert személy immár Ági, akit a táncos múltjáról és hobbijáról, de a szerelméről is faggatnak, hogy aztán azt írják róla: „imád rózsaszín ködbe burkolózni”…

Recept?

Szabados Ági receptje: „Egyetemistaként a szórakozáson túl önmagunk megismerésére is időt kell fordítani, és tenni kell a sikerért. Például akár ingyen, önkéntes gyakornokként dolgozni, pusztán a tapasztalatszerzésért. A sikerért tenni kell, figyelni a lehetőségekre, mert a lehetetlen nem létezik.”

Őszi Tamás

Fotó: Bársony Bence

További részletek a Szegedi Egyetem magazin lapcsaládhoz tartozó Szegedi Egyetem Magazin 2015. számában.

Terjednek a dizájnerdrogok a fiatalok körében

Matematikai modell Ebolára

Kun Emma: „Minden álmunk, rémálmunk egy darab kék pixelen van”

A siker titka az elhivatottság

A rálátás kreatívabbá tesz

ELI-ALPS: A lézeres kutatás jövője

A tudománynépszerűsítő misszionárius

Ösztöndíjprogram és gyakornoki lehetőségek a Bonafarm Csoportnál

Goodwill Pharma - Szent-Györgyi Albert szellemiségében

Gyakornokból kolléga – egyenes az út a makói ContiTechnél

Az SZTE-ről is várja a jövő informatikusait az EPAM

Made by you! - Szakmai gyakorlat és karrierlehetőség az Unilevernél

Helikopter-leszálló az SZTE klinikai központján

A C-vitaminnal kezdődött minden

Skills központ: egyedülálló a magyar oktatásban

Virtuóz az egyetemen

Ételfantáziák versekre

Magyar politikusok: igen a Facebookra, nem a Twitterre