Szegedi Tudományegyetem TUDÁSPORTÁL

Amikor Darwin születésének 200. és a Fajok eredete megjelenésének 150. évfordulóját ünnepeljük, a szokványos biográfikus visszatekintés helyett egy olyan problémát választottunk ki, melynek megoldása Darwinnak is nagy gondot és saját bevallása szerint egész elméletére veszélyt jelentett, ez pedig nem más, mint a társas rovarok terméketlen kasztjainak kialakulása. A kérdés feltevése pedig nagyon egyszerű: hogyan alakulhattak ki terméketlen élőlények az evolúció során, amikor az evolúció fő mozgatója éppen az utódok számában mérhető rátermettség növelése. Tegyük azonban fel, hogy a sterilitás valamilyen szempontból kedvező jelleg, de akkor ezt miként képesek átörökíteni az egyedek, ha egyszer terméketlenek. Darwin a maga zsenialitásával korának biológiai gondolkodását messze meghaladva megsejtette, hogy a természetes kiválasztás nem csak egyedeken, hanem élőlények csoportjain, tehát magasabb egységeken is működik.

 

Ez a világos látásmód azonban nem vált szakmai közkinccsé a társas élet értelmezésében. Az első nagy koncepciócsokor a naiv szuperorganizmus elmélet köré köthető. A szuperorganizmus elmélete W. M. Wheeler amerikai biológustól származik, aki a múlt század második évtizedének elején körvonalazta azt és 1928-ban megjelent társas rovarokkal foglalkozó művében fejtette ki. Eszerint a társas rovarok kolóniái és a fejlett, soksejtű élőlények szervezete között kvázi homológia van, ez pedig elsősorban az ivari és testi sejtek illetve az ivaros és terméketlen egyedek párhuzamában jelenik meg. Wynne-Edwards 1960-as évek elején egy ugyancsak naiv, de sok figyelemre méltó tényre is rávilágító csoportszelekciós elmélettel állt elő, mely szerint az állatok populációik fennmaradása érdekében korlátozzák szükségleteiket és mintegy megegyezés alapján feladják szaporodóképességüket.

 

A nagy áttörést W. D. Hamilton rokonszelekciós elmélete jelentette. Aki a társas rovarok legtöbbször rokon egyedek alkotta kolóniáiban a szaporodóképesség „önzetlen” felhagyását a kedvezményezettekhez fűződő rokoni kapcsolatokkal és ennek megfelelően génjeik hasonlóságával, tehát genetikai állományuk fennmaradásával magyarázta. Hamilton elméletét további csoportszelekciós koncepciók követték (jellegcsoportok, populációk, sőt életközösségek közötti szelekció). A későbbi bizonyítékok alapján viszont kitűnt, hogy a rokonszelekció csak mintegy lehetőséget biztosít a társas élet kialakulásának, de annak nem kielégítő magyarázata. A magasan szervezett, euszociális életmód kialakulásához számos egyéb viselkedési, ökológiai és filogenetikai kényszer, hajtóerő is szükséges.

 

Az időközben, főleg E. O. Wilson munkássága gyümölcseként kialakult tudomány, a szociobológia a rovarok társas viselkedésének számos izgalmas területének részleteit tárta fel, ilyen a szociálparazitizmus, a rabszolgatartás, állatok gondozása, növénytermesztés, „drogfogyasztás”, stb. Az újabb kutatások a társas rovarok váratlanul magas intelligenciáját és a földi biológiai sokféleség fenntartásában játszott meghatározó szerepüket is bizonyítják.