2017-2018-1

TO-MAGTSZV02-2

_Szeminárium, _Gyakorlati jegy

TO-MAGTSZV, Szabadon választható tárgyak

TO-MAGTSZV, Szabadon választható tárgyak 2.

Összehasonlitó Irodalomtudományi Tanszék (BTK Bölcsészettudományi Kar)

heti 2.00

2

15

nincsenek

A lírai hang megszólított másikának, vagyis napjaink terminológiája szerint: a lírai „te”-nek a vizsgálata mindezidáig elsősorban az alkalmazott metaforák tematológiai kutatását, valamint a szerelmi líra évszázados hagyományaihoz való viszonyulás módjának leírását jelentette (nem beszélve a kérdés tárgyalását olykor szinte teljesen uralma alá hajtó biográfiai-megjelenítő olvasás kényszeréről, a költői életrajzhoz tartozó ún. múzsákról és ihlető személyekről szóló információk elemzésbe való bevonásánáról). Az is közismert, hogy a lírai én, vagyis a lírai hang önbejelentését nyilvánosságra hozó és megjelenítő irodalmi fenomén vizsgálata, különféle retorikai megnyilvánulásait és ezzel összefüggő ontológiai aspirációit figyelembe véve, a modern irodalomelméleti gondolkodás sokat vizsgált problémája. Ezzel szemben bizonytalanabbul válaszolhatunk a kérdésre: ki vagy mi rejtezik a lírai „te” neve alatt? A szerelmi líra, mely szüntelenül ennek az én és te közötti távolságnak a beszéddel/beszédben való áthidalására tör, nagyszerű alkalmat kínál arra, hogy részletesebben megvizsgáljuk a vers megszólított-vágyott másikának, a „te”-nek az alakját, lehetőségeit, státuszát. A szerelmi költészet hagyományában egyszerre érhető tetten a műfaj retorikus ajánlataihoz való alkalmazkodás igénye és a téma szubverzív természetéből következően a mindenkori kultúra és beszéd terében megképződő oppozíciók lebontásának szándéka (én-te, szerelem-szexualitás, kultúra-természet stb.). Mindezek együttesen bontják ki a „te” és rajta keresztül, persze az „én” versbe kódolt antropológiáját.