– Végzős tanéved töltöd a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán. Miről szól a kutatómunkád, amivel az Országos Tudományos Diákkörön második, az OTDK Workshop Agrárszekción első helyezést kaptál?

– Az őzek populációját igyekeztünk felmérni több évre visszamenőleg, ehhez pedig egy olyan retrospektív módszerre volt szükségünk, melyből a régmúlt populáció változásait is figyelembe vehettük. Ezzel a helyenként, illetve időszakonként jellemző jelentős létszámcsökkenéseket is megfigyelhettük az állományban.

– Egy ilyen folyamat bemutatásához milyen információk szükségesek?

– Két adatból, a bakok koreloszlását, valamint a trófeabírálati eredményeket leíró információkból dolgoztunk. Ezeket az Országos Vadgazdálkodási Adattárból kértem, majd elkezdtem számolni, s az eredményt összevetettem az állományt jellemző különböző paraméterekkel. A számításokban a konzulensem, dr. Majzinger András segített, majd ezekből az eredményekből igyekeztünk egy reális, köztes adatot megkapni, amely a valódi létszámra utalhat, mivel sokszor eltérés mutatkozik a bejelentett létszámokhoz képest, főleg a suták esetében.

– Mi okozhatja a létszámcsökkenést?

– Például a különböző járványok. Vagy a suták és bakok létszámának eltérése, hiszen jóval több suta maradt, mint bak. Ebből az adatból arra következtethetünk, hogy hazánkban, hasonlóan Bajorországhoz, a trófeaközpontú vadászati kultúrának ez az eredménye.

– Erre a trófeaközpontú vadászatra „nevelik” az SZTE MGK hallgatóit is?

– Igen. Persze ehhez a szigorú szabályok betartása, illetve megfelelő előismeretek is szükségesek. Külön kurzusaink szólnak erről, ilyen például a Vadászetika és a Trófeabírálat is. Itt, az SZTE hódmezővásárhelyi karán megtanuljuk elemezni az elejtett bakok agancsát, azok állapotát felmérjük.

– A közvélekedésben milyen a vadászat megítélése?

– Nagyon rosszul ítélik meg ezt a munkát. Többen azt mondják, hogy a vadészok „kíméletlenül gyilkolnak”, pedig ez korántsem igaz. Néha a vadászok több jót tesznek a környezetért és a biodiverzitás megőrzéséért, mint ahogyan azt az emberek el tudnák képzelni. Ez egy kicsit ellentmondásosnak tűnhet, de ha belegondolunk, hogy egy invazív faj létszámát csökkentjük azért, hogy egy őshonos faj „túléljen”, azonnal értelmet nyer számunkra ennek a jelentősége.

– Milyen terveid vannak?

– Még egyelőre nem döntöttem el, hol helyezkedem el, de nagyon érdekesnek találom a vadőri munkát, egyúttal maga a vadászat is vonz.

További részletek: a Szegedi Egyetem Magazin lapcsaládhoz tartozó SZTEminárium című ingyenes hallgatói magazin 2019 – 2020 / 1. számában, amely letölthető az SZTE Hírportál SZEM aloldaláról.

Szöveg: Sípos Lilla

Fotó: Móczár Dóra

További cikkek a SZTEminárium 2019 - 2020 /1. számából:

A derékfájdalom és a rekeszizom állapota összefügg – Finta Regina ÚNKP ösztöndíjas kutatása

A Junior EB-től a Világjátékokig az SZTE JGYPK gyorsasági görkorcsolyázó hallgatója

Tapasztalatszerzés diploma előtt

Energiatermelő kerékpárt készítettek a Mérnöki Kar oktatói

Intelligensek-e a növények?

A forradalom és az 1956 utáni megtorlás a MEFESZ-alapító egykori szegedi egyetemista emlékeiben

„A jó zenét minden formában szeretem.”

A jövő mobilalkalmazása zenészeknek

Kabaré és dráma is szerepel a Szegedi Egyetemi Színház műsorán

Fenntartható-e a divat?

Észak-Macedóniát fedezték fel a Mérnöki Kar oktatói és hallgatói

Egy mai tini az 1700-as években – interjú Gimesi Dórával, az Időfutár írónőjével