Samodai Bence János végzős hallgató az SZTE Bartók Béla Művészeti karon. Szeretett hangszerén, trombitán 9 évesen kezdett játszani és ideje legnagyobb részét ma is ezzel tölti. Előadóművészként első helyezést ért el a 42. Rézfúvós, és Ütőhangszeres Országos Versenyen 2019-ben, Debrecenben. Az utóbbi három évben több alkalommal játszott a Szegedi Nemzeti Színházban zenészként. Közreműködött a Donizetti: Szerelmi Bájital a János király és a Tóték című előadásban. William Shakespeare: Rómeó és Júlia művében a Szegedi Szabadtéri Játékokon színpadi zenészként lépett fel. A 10th International Music Competition kamara versenyen Szives Mártonnal duóban első helyet értek el. Az SZTE Talent ösztöndíj két kategóriájában is kapott ösztöndíjat, bronz illetve ezüst fokozatot. Részt vett az Internationnal Trumpet Compétition for Junior Trumpet players versenyen Bulgáriában, ahol első helyezést ért el. Az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasa.

- A barátai eltökélt, kitartó embernek ismerték meg. Ki vagy mi motiválja?

- Olyan családban nőttem fel, ahol mindenki legalább hobbi szinten zenél. A drága nagymamám zongoratanár és kórusvezető. Nagyon céltudatos és eltökélt mindenben amit csinál. Azt hiszem ezt a tulajdonságomat tőle örököltem. Mindig jelen volt az életemben a zene, annak szeretete és a trombitálás öröme mindig motivál és előre visz. A mindenkori mestereim nagy hatással voltak rám. A jelenlegi tanáromat, Boros Józsefet még gyerekként ismertem meg egy zenetáborban. Nagy összhangban dolgozunk együtt a mai napig, nagyon hálás vagyok neki.

- Nemrég elkezdett tanítani a Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Milyen érzés egyetemistaként tinédzsereket tanítani?

- Imádok tanítani. Szeretek foglalkozni tinikkel, ösztönözni őket és példát mutatni. Azt hiszem a tanítás nekem való munka. Jól szót értek a fiatalabbakkal, talán ez is a családomra vezethető vissza. Hatan vagyunk testvérek és legidősebbként sokat foglalkoztam a kisebbekkel. Most is nagyon jó a kapcsolatom velük. A HÖOK mentorprogram keretében tíz fiatal egyetemistát mentorálok.

- Több kamaraformációban is közreműködik. Meséljen ezekről!

- Ebben a félévben két tevékeny kamaraformációban zenélek. Nagyon különböző a kettő stílusa. Dóbisz Áronnal orgona és trombita duót alkotunk. Főként Szegeden és környékén lépünk fel, templomokban. Ez kapcsolódik az ÚNKP kutatásomhoz, melyben a trombitajáték szerepét kutatom a régi zenében, illetve azt vizsgálom, hogy a trombita irodalom hogy épült fel a régi zenétől indulva napjainkig. Fontosnak tartom, hogy ne csak gyakorlati, hanem elméleti szempontból is foglalkozzunk a saját hangszerünkkel. A másik kamarám Szives Mártonnal egy ütőhangszeres és trombita duó. Azért érdekes, mert ilyen összeállítás ritkán fordul elő Magyarországon illetve világszerte. Csak kortárs darabokat játszunk. Az Őszi Kulturális Fesztiválon előadtuk egy magyar zeneszerző Dubrovay László három tételes művét, ami kifejezetten trombitára és ütőhangszerekre íródott. Sok kihívással néztünk szembe a darab tanulása során de nagy élmény játszani. Előadtuk Békéscsabán, Szegeden és a Művészetek Palotájában is.

Tagja egy néhány éve alakult zenekarnak a Suncity Brassnek. Szívügye a popzene is?

- A jó zenét minden formában szeretem. A Suncity Brass pop zenéket alakít át még izgalmasabb előadássá. Válogatás után átdolgozzuk a zenéket, stílusokat vegyítünk és végül egy különleges produkcióvá alakítjuk. Nagyon kreatív folyamat és ezt szeretem benne. Mindenkinek megvan a szerepe a zenekarban. A próbák mellett, sok megbeszélést tartunk, ahol a produceri munkák mellett, marketingről beszélgetünk, stratégiai döntéseket hozunk. Még edzeni is együtt járunk.

- Ha sorrendbe kellene állítania a tanítást, a könnyűzenei karrierjét és a klasszikus zenei munkásságát, hogy alakulna a lista?

- Nincs sorrend. A zene szeretete nem csak a klasszikus zenére vagy csak a popzenére irányul. Van jó zene és rossz zene. A jó zenével szeretek foglalkozni. Nem kérdés, hogy a klasszikus zenei tanulmányaim a kiinduló pont, de szeretek egyszerre több mindent csinálni. Többször játszottam big bandban is, mint a Chameleon Jazz Band. A jazz szintén nagyon más világ. Nem korlátozza egyik a másikat, sőt ezek egyvelege ad sok izgalmat, ami nekem nagyon tetszik. Nem szeretek unatkozni.  Anyukám mindig azt mondja, hogy csak a buta ember unatkozik. Ebben van valami igazság.

- Arra lennék kíváncsi, ha ennyi mindent csinál, hogy elég 24 óra egy napban?

- Valójában, nagyon rosszul szervezem meg a dolgaimat. Sokszor kések el innen-onnan. Legutóbb a Szeged tévéből sikerült majdnem elkésnem, mikor is felhívtak, hogy kisfiam te merre vagy? Hirtelen nem tudtam, hogy hol kellene lennem. Azóta, igyekszem erre odafigyelni. Minden ötletemet, gondolatomat leírom, később pedig rendszerezem őket. A telefonomba felírok minden fontos eseményt, lehetőséget.

- Milyen lehetőségekre gondol?

- Nagy szerencsém van, hogy itt tanulhatok Szegeden, itt lehetek egyetemista. Sokan nem tudják, milyen sok programot szerveznek nekünk, milyen ösztöndíjakra lehet pályázni, mint például az Új Nemzeti Kiválósági Program vagy a Sófi József Ösztöndíj. Ezeket fel kell kutatni és meg kell ragadni. Ezzel kapcsolatban szerveztünk egy kari rendezvényt az SZTE Művészeti karon, tavaly novemberben, ahova három előadót hívtunk meg. Gyivicsán György az önmenedzselésről beszélt, Szabó Norbert arról, hogy az elektronikus eszközöket hogyan lehet integrálni a zeneoktatásba. Meghívtam még Szives Mártont, aki az élő példa arra, hogyan lehet az egyetem alatt kihasználni azokat a lehetőségeket, amik egy hallgató számára adottak. Nagyon sokan el vannak veszve az egyetemen, nemcsak, hogy nem használják ki a lehetőségeket, de nem is tudnak róluk. Talán ezzel a rendezvénnyel tudtunk egy kis szikrát ültetni a fejekben, amelyek nagy lánggá lobbanhattak.

További részletek: a Szegedi Egyetem Magazin lapcsaládhoz tartozó SZTEminárium című ingyenes hallgatói magazin 2019 – 2020 / 1. számában, amely letölthető az SZTE Hírportál SZEM aloldaláról.

SZTEinfo: Higi Csilla

Fotó: Albel Róbert és Szilágyi Ferenc

További cikkek a SZTEminárium 2019 - 2020 /1. számából:

Az őzeket számolta a vadőrnek vagy vadásznak készülő vásárhelyi egyetemista

A derékfájdalom és a rekeszizom állapota összefügg – Finta Regina ÚNKP ösztöndíjas kutatása

A Junior EB-től a Világjátékokig az SZTE JGYPK gyorsasági görkorcsolyázó hallgatója

Tapasztalatszerzés diploma előtt

Energiatermelő kerékpárt készítettek a Mérnöki Kar oktatói

Intelligensek-e a növények?

A forradalom és az 1956 utáni megtorlás a MEFESZ-alapító egykori szegedi egyetemista emlékeiben

A jövő mobilalkalmazása zenészeknek

Kabaré és dráma is szerepel a Szegedi Egyetemi Színház műsorán

Fenntartható-e a divat?

Észak-Macedóniát fedezték fel a Mérnöki Kar oktatói és hallgatói

Egy mai tini az 1700-as években – interjú Gimesi Dórával, az Időfutár írónőjével