SZTE magazin

IMG_3525

Mester és tanítvány

Szeged és az egyetem 1980-as évekbeli hangulatát is fölidézi a Vera, Grecsó Krisztián legújabb regénye. A hosszabb és rövidebb próza, a versek, a színházi munkák és a film-forgatókönyvek, a dalok, de az újságcikkek világában is otthonosan mozgó írót, Grecsó Krisztiánt, az SZTE bölcsész öregdiákját a siker titkáról is kérdeztük Vera című regénye szegedi ősbemutatóján.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– Máig jó a viszonyom a volt tanáraimmal. Mindenekelőtt Ilia Miska bácsival, akit nagyon szeretek… Kovács András tanár úrnál írtam a szakdolgozatomat. Olasz Sándorról szintén csak jót tudok mondani. Mikola Gyöngyi óráira is szívesen emlékszem, akárcsak Szilasi László régi magyaros szemináriumaira, amelyek óriási hatással voltak rám. Ötvös tanár úr sem maradhat ki a felsorolásból… Mi még rajongtunk az oktatóinkért, mint az istenekre, úgy néztünk fel rájuk – jellemezte tanáraihoz fűződő viszonyát Grecsó Krisztián, akit az elhallgatások mögötti titkok írójának is nevezhetünk.


IMG_3505


„Jusztika, a nagymamám a példaképem [...] Csongrádon három örök barátot szereztem [...] Szegeden jöttem rá, hogy bármeddig húzom, előbb-utóbb muszáj felnőttnek lennem” – írja a grecso.hu honlapon biográfiája „Lényeges verziójában” arról, amit a „Hivatalos verzióban” azzal intéz el, hogy „Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron [...] Általános iskoláit szülőfalujában végezte, utána a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. [...] A József Attila Tudományegyetem magyar szakát 2001-ben fejezte be.”


– Nagyon jólesik, hogy az Eötvös-kollégiumban, ahol egykor én is éltem, Szántai Márk vezetésével egy csoport foglalkozik a munkáimmal. Azért is örömmel tölt el, mert mindig ott munkál bennünk az érzés: „senki nem lehet próféta a saját hazájában”. Épp ezért fontos nekem, hogy szegedi hallgatókkal és tanárokkal is jó a viszonyom. Szilágyi Zsófia professzor is úgy kell nekem, mint egy falat kenyér: okos, remek szervező, tudja, miként kell ezeket a srácokat összeterelni és egyben tartani, mert erősítik, húzzák föl egymást. Márkkal szoktunk találkozni Pesten is: leülünk, beszélgetünk, én is kérdezem őt a dolgairól. Komoly és alapos tanulmányt írt például a Tánciskoláról. Az a regényem nagyot bukott, de Márk dolgozata segített abban, hogy visszakerüljön a könyv a megfelelő polcra – mutatja be, miként válik a tanítványból mentor, illetve, mit jelent egy írónak, ha műve tananyaggá, munkássága pedig kutatási témává kezd válni az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Irodalomtudományi Doktori Iskolában. – Szerkesztőként is átéreztem ezt. A tanítványok pimaszul és hályogkovács módjára tesznek meg olyan dolgokat, amiket tíz év múlva már nem mernek. Ez a pimaszság új utakon indítja el azt is, akit kritizálnak.

Az első, 2002-es Faludy-díjjal kezdődő, majd a József Attila-díjjal folytatódó, és a 2019-ben átvett Bárka-díjig tartó úton született művek műfaji változatossága, a grecso.hu naptárában nyomon követhető tematikus estek sokasága, a szerkesztőségbeli és színházi aktivitás sem takarja el Grecsó személyét, aki biográfiája „Lényeges verziójában” bevallja: „Szeretem a jó bort, a lassú napokat, és pihentetni a szemem.”


IMG_3676


– A sértettség luxusát ne engedjék meg maguknak! Ne hagyják magukat megbántani – üzeni a sikeres író egykori iskolái mai diákjainak. – Minden pálya eleje a kudarctűrő képességről szól, hiszen senkinek sem érdeke, hogy egy ifjú ember éppen ott, azon a pályán induljon el, és ott legyen valaki. Ez a kudarctűrő képesség sokszor fontosabb, mint hogy az illető tehetséges-e vagy sem. A pálya elején meg kell edződni lelkileg. Az életben is az számít, hogy lélekkel bírjuk-e…


Szöveg: Újszászi Ilona

Fotó: Bobkó Anna

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés




SZEM_2019_HUN_borito SZEM_2019_ENG_borito

klinika_magazin_2019_osz
SZEM_magyar_borito_2018_2SZEM_angol_borito_2018_2

SZEM_borito_HUN_2018 SZEM_2018_cover_eng