Az előadás hangsúlyozottan jogi „fazonú”, tehát a boszorkánysággal mint jogtörténeti jelenséggel foglalkozik. A címben jelzett per kiemelkedő jelentőségét az a tény adja, hogy Magyarországon egyetlen perben itt, Szegeden ítéltek 1728. június 26-án egyszerre a legtöbb, mintegy tucatnyi embert halálra (viva cremetur). Kivégzésükre a valószínűleg azóta róluk elnevezett Boszorkányszigeten került sor. Itt lobbant fel az a három máglya, ahol a hat férfit és hat nőt elevenen elégették. A 40. esztendejében járó Légrádiné Malmos Katalinnak előbb fejét vették, Végné Koncz Sára kivégzését pedig elhalasztották, mivel gyermeket várt. Őt és Bogadussánét 1729. március 7-én égették el, miután fejüket vették.
 Az eljárás jogtörténeti summázata az, hogy a magyar jogi szemlélettől teljesen idegen, a nyugati kultúrában gyökeret vert, hozzánk német közvetítéssel érkező boszorkány-felfogás érvényesült egy dicstelen, mondhatni koncepciós perben.