– Nagyon jólesik ez az elismerés, főként, hogy számos szakmai díjat követően nekem ez az első, ráadásul igen magas állami kitüntetésem. Úgy gondolom, legelsősorban az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar élén végzett hatéves munkámat ismerték el ezzel – kezdte a beszélgetést az akadémikus.

– 2006-ban Falkay György professzortól vette át a kar irányítását. Milyen utat tettek meg az utóbbi két ciklusban?

– A gyógyszerészkar akkor is jól működött, ugyanakkor a változásokra szükség volt, s rá is kényszerültünk az átalakuló körülményekhez való alkalmazkodás miatt. Jelentős pozitívumnak számított, hogy 2009-től bevezették a doktori címet a gyógyszerészetben is, ezért nagyon sokat harcolt a szakma.

– Együtt járt ez a gyógyszerészképzés átalakításával is?

– Hivatalosan nem írták elő, hogy bármit változtatni kellene az anyagon, de mi úgy döntöttünk, modernizálunk: elsősorban a betegközpontú képzés felé tettünk igen komoly lépéseket. Másrészt ennek szellemében alakítottuk át a záróvizsgát is. A korábbi szigorlatszerű számonkérés helyére kezdeményezésemre olyan rendszer lépett, melynek lényege, hogy a gyógyszerészjelölt a szintetizáló képességéről tegyen tanúbizonyságot, azaz ha beáll a patikába, a beteget a gyógyszerrel kapcsolatos minden információról tájékoztatni tudja. Vallom egyébként, hogy csak a minőség adható el, s az oktatásban és a kutatásban is ezt az elvet igyekeztünk érvényesíteni.

– A kutatásban milyen eredményeket tudtak elérni?

– Jómagam kutatóalkat vagyok, s úgy érzem, ezt sikerrel sugároztam át kollégáimra is. A gyógyszerészkar jelentősen előrelépett kutatási aktivitását tekintve az utóbbi években, a változás pedig a PhD képzés szigorú szakmai kritériumaival párhuzamosan történt.

Dékáni tevékenységem talán legnagyobb érdemének azt tartom, hogy a GYTK-t az ÁOK és a TTIK mögött az egyetem tudományos szempontból meghatározó fakultásának tekintik, miközben hallgatói és oktatói létszámunk arányaiban nem olyan hatalmas. Mindez maga után vonta, hogy összegyetemi szinten is jelentős szerepet tudtunk játszani a pályázatokban, sok gyógyszerkutatási jellegű pályázatot adott be és nyert is a GYTK.

– Sikerült fejleszteniük az ipari kapcsolatokat is?

– Igen, amiben jelentős szerepet játszott az egyes tanszékvezetők, kutatók ez irányú aktivitása. Dékánként igyekeztem segíteni, gyorsítani ezt a folyamatot. Fontosnak tartottam, hogy oktatási együttműködést kössünk a különböző gyógyszergyárakkal, hiszen ez a további mélyebb kapcsolatok előszobája.

– Mely jelentős vállalkozásokat tudták megnyerni a szegedi gyógyszerészkar ipari partnerének?

– Büszkén mondhatom, hogy a magyarországi gyógyszergyárak ott állnak mögöttünk. Az egyetlen igazán magyar gyár, a Richter Gedeon vezetése Bogsch Erikkel az élen kiemelten támogatja a Szegedi Tudományegyetemet, illetve a gyógyszerészkart. Bár nem ugyanekkora volumenben, de a külföldi tulajdonú vállalatokkal, a sanofi-aventis csoporthoz tartozó Chinoinnal, valamint a Tevával és az Egisszel is kooperálunk, s feltörekvő kisebb cégekkel is felvettük a kapcsolatot. A nagy gyárak örömmel fogadják és támogatják hallgatóinkat, a legjobbakban munkát is ajánlanak később. A Ricther és a Chinoin három-négy PhD-ösztöndíjjal is segít bennünket. Meg kell ugyanakkor jegyeznem, a gazdasági válság és megszorítások nem tettek jót, a szakképzési hozzájárulás megszüntetése például hatalmas érvágást jelentett a GYTK-nak az oktatásfejlesztésben, másrészt a recesszió miatt is maradnunk kell a jelenlegi épületünkben, melyet már régen kinőttünk.

– Miért lenne fontos, hogy új otthont kapjon a gyógyszerészkar?

– Különböző cégek folyamatosan keresnek bennünket fejlesztési javaslatokkal, nagyobb projektötletekkel, ám sajnos bizonyos szinten túl nem tudunk vállalni új feladatot. Előbb-utóbb ez komoly problémákkal fog okozni, hiszen nem vagyunk a 21. századnak megfelelő szinten felszerelve például biztonságtechnikai szempontból. Bár az előző két ciklusban nem sikerült ezen a téren komolyan előrelépnünk, mégis eredménynek tartom, hogy az egyetem tudatában benne van, és rektor úr is támogatja azt az elképzelést, hogy új épületbe költözhessen a GYTK. Ha lesz lehetőség pályázatra, ott vagyunk a sor elején, ráadásul ipari partnereink már kinyilatkoztatták, hogy támogatják a beruházás önrészét.

– Dékáni tisztségének befejeztével melyek most a legfontosabb feladatai, céljai?

– Egyrészt az eddigieknél is aktívabban leszek jelen a gyógyszerkémiai intézet oktatási és kutatási munkájában, másrészt a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának tagja, illetve az orvosi bizottság elnöke lettem, amire komoly kihívásként tekintek. Igyekszem aktív maradni, amennyire csak tőlem telik.