SZTE magazin

Tajti_Gabriella

Ételfantáziák versekre

Ha az egyetem étel lenne, Tajti Gabi lenne benne a fűszer. Aki csak ismeri, tudja: az SZTE Kulturális Irodájának vezetője - jelenség, a szó legpozitívabb értelmében. Beszélgetésünk során kiderült: Gabi recept nélkül főz fantáziafogásokat, amelyeket aszerint alakít, amilyen verset olvasott éppen. Szerinte Adyhoz vörös hús dukál, Kosztolányihoz egy könnyű tészta. Ha aznap kortárs volt terítéken, akkor izgulnak csak igazán a barátai…

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

- Kezdjük a legelején. Mesél kicsit a gyermekkoráról?

 

- Szegeden születettem, de Sándorfalva mellett nőttem fel. Az apukám erdész volt, az erdészházban laktunk, ami valaha Pallavicini Sándor őrgróf majorságához tartozott. Óriási ajtók, ablakok, cserépkályhák. A gyerekkorom mesevilágban zajlott, hol királykisasszonynak, hol állatszelídítőnek, hol meg Vicuskának képzeltem magam - a falubeli gyerekekkel ezerszer eljátszottuk az Egri csillagokat. Tizenhét évesen költöztem végleg Szegedre. Nem volt egyszerű megtalálni a helyem, megérteni, hogy a városi emberek metakommunikációjára jobban kell figyelni, ha tudni szeretném, hogy valójában mit is akarnak közölni. Az erdészházban és az erdőben nem volt mellébeszélés, minden élmény, játék és megszólalás igazi, letisztult és teljes volt.

 

- Mit csinál, amikor nem kultúrával foglalkozik?

 

- Akkor is a kultúrával foglalkozom. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a munkám egyben a hobbim is. Szabadidőmben színházba, kiállításokra, hangversenyekre, fesztiválokra járok. Szakmai ártalom, hogy amikor elolvasom egy kortárs író regényét vagy megnézek egy előadást, kiállítást, rögtön arra gondolok: de jó lenne a szerzőt elhívni, bemutatni Szegeden. Mostanában korábbi hiányosságomat is pótlom: esténként főzök. Szeretek utazni, kirándulni, kerékpározni. Ha van egy kis szabadidőm, rögtön keresek egy erdőt magamnak. Csak sétálgatok a fák között és szemlélődöm. Ez kapcsol ki igazán.

 

- Ki tud kapcsolni teljesen, vagy a „civil” Tajti Gabi is folyamatosan szervezkedik?

 

Névjegy


Tajti Gabriella Szegeden született, a Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumba járt, majd a JGYTF-n lett művelődésszervező és okleveles andragógus. A bölcsészkaron kulturális menedzser szakképesítést szerzett. Első egyetemi munkahelye a JATE klub volt, klubtitkár, klubvezető-helyettes, programvezető pozícióban dolgozott. A JATE, majd az SZTE Kulturális Irodát 1998 óta vezeti. Az Őszi Kulturális Fesztivál kitalálója és főszervezője immár 20. éve.

- Na igen... Szeretném néha elengedni magam, hogy ne én legyek a társaságban a programszervező, de aztán mégsem hagyom. Pedig olyan jó lenne, ha valaki megmondaná, hogy most ezt vagy azt csináljuk, ha kicsit szervezné az életemet. De mindig nekem kell az organizátornak lennem!

 

- Említette, hogy szívesen főz. Melyik ország konyhaművészete áll legközelebb Önhöz?


- Talán a könnyű olasz konyha, ami nemcsak a tésztát, pastát, parmezánt, paradicsomot jelenti. De semmiből nincs kedvenc... „mindenevő” vagyok. Nagyon örülök, ha vendégül láthatom a barátaimat. Ők viszont nem mindig örülnek, mert nem vagyok nagy főzőzseni, de udvariasan és megértően elfogyasztják, amit készítek. Legutóbb például romantikus mazsolás csirkét. Hozzáteszem: nem tudok recept szerint főzni, magam kreálom a fogásokat. Fantáziadolgokat készítek, amiknek fantázianevet adok. Elkezdem - de nem feltétlenül tudom, hogy mi „sül ki” belőle. Függ attól, hogy milyen hangulatom van, milyen zenét hallgatok, vagy mit olvasok. Van úgy, hogy olvasok egy verset és elküldöm a barátaimnak azzal az üzenettel: Tessék, ma este ehhez fogok főzni. Szerintetek milyen íze lehet? Ha Ady, nyilván valami vörös hús, ha Kosztolányi, akkor könnyű tészta és desszert, ha kortárs, na, akkor izgulnak csak igazán…


- Melyik a legjobb „ízű" vers?


- Versekben sincs kedvenc, de bármikor örömmel olvasom Kosztolányi, Dsida Jenő, Szabó Lőrinc, Hervay Gizella, Radnóti, Weöres, Pilinszky verseit. Amikor például nehéz döntést kell hoznom, megállok a könyvespolc előtt, leemelek egy kötetet és beleolvasok ott, ahol kinyílik. Üzenetként értelmezem a versszakokat. Ha rájuk hallgatok, mindig jól döntök.

 

- Így már érthető, miért lett az idei Őszi Kulturális Fesztivál egyik érdekessége a Vers délben. Mely kulturális programok állnak legközelebb a szívéhez?

 

- Minden művészeti ágból próbálok valami aktuálisat kínálni, de elsősorban a színház a szívügyem. Az idei fesztiválon például Bálint András Heltai Jenő naplójából szerkesztett estjét hamarabb láthatta a szegedi közönség, mint a Radnóti Színházban a bemutatót.

 

- A 12 dühös ember produkciós vezetője. Mit adott Önnek a darab, a közös munka?

 

- Kiválóan modellezi ez a projekt a munkámat: egy remek ötlet alapján a semmiből építettük fel ezt az előadást, közben közösséget kovácsoltunk és az egyetem jó hírét is öregbítettük. A 12 dühös ember érdekessége, hogy civilek játsszák az esküdteket: ügyészek, bírák, joghallgatók, egyetemi oktatók. Tavaly kirobbanó, országos sikert aratott és idén is hatalmas érdeklődés övezte. Szinte mozgalommá nőtte ki magát ez a különleges kezdeményezés.

 

- Gondolt rá, hogy játsszon is benne?


 Előre és visszatekintés a 20. alkalmából

Tajti Gabi az Őszi Kulturális Fesztivál két évtizedét úgy értékeli: bizonyos, hogy sok ezer rendezvény, számtalan emlékezetes este és pillanat, csodálatos emberek barátsága, a közönség közösséggé formálása estéről estére – ez mind-mind az elmúlt húsz év. Szerinte ma már nincsenek szigorú kategóriák, stílusok, inkább eszközök, alkotási módszerek, szemléletek, folyamatos útkeresés és átalakulás van. A kultúra szervezőinek és befogadóinak a feladata pedig az alkalmazkodás. Ennek ellenére továbbra is úgy gondolja: meg kell tanítani a közönséget látni, hallani. Szeretné, hogy az egyetemi hallgatók tanulmányaik alatt művészeti versenyeken vennének részt, hogy a mindennapjaiknak természetes igénye és része legyen a tárlat-, a színház, a koncertlátogatás.

- Nem, habár nem áll tőlem messze a szereplés. Régebben zenéltem, zongorázni, gitározni, énekelni tanultam. Tizenévesen volt egy zenekarom, saját pódiumműsorom, és itt-ott megjelentek verseim, írásaim. Minden művészeti ágba belekóstoltam kicsit, de éreztem, nincs meg bennem a talentum. Viszont szerettem volna a művészetek körül létezni, ezért úgy gondoltam, ha nem művelem, akkor szervezem és megteremtem a közeget, a lehetőséget másoknak. Örülök, hogy így döntöttem, művésznek lehet, hogy középszerű lettem volna, a kultúraszervezésben viszont megtaláltam a helyem.


- Vannak olyan befutott előadók, akiknek az Őszi Kulturális Fesztivál biztosított először bemutatkozási lehetőséget?


- Biztos nem a legelső fellépésük volt, de a fesztiválok és az egyetemi zenei versenyek sokaknak nyújtottak lehetőséget, akár már egyetemistaként a bemutatkozásra. Például Medgyesi Zoltán, Cser Krisztián, Szélpál Szilveszter operaénekesek, Fülei Balázs zongoraművész, Tandi Flóra joghallgató, akinek azóta több saját lemeze jelent meg. A Fool Moon vokálegyüttes, Szirtes Edina Mókus és még sorolhatnám.



Fotó és szöveg: Bobkó Anna

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés

SZEM_2019_HUN_borito SZEM_2019_ENG_borito

AlmaMater_Magazin_2019_telAlma_mater
Szteminarium_2019klinika_magazin_2019_osz