Jubilál az egyetemi sajtó: 90 éve jelent meg az első szegedi egyetemi újság, a következő szemeszterben lesz 60 éve, hogy napvilágot látott a Szegedi Egyetem. Az évfordulós leltárkészítést azzal indítottuk, hogy a SZEM előző számában fölvillantottuk: Szent-Györgyi Albert miként kötődött a diáksajtóhoz. Most az első egyetemi lapokat tesszük nagyító alá.

„Lesz már (… az) egyetemi ifjúságnak sajtó orgánuma, mely által a maga érdekeit a nagyközönség előtt megvédheti s azok iránt érdeklődést kelthet” – fogalmazza meg küldetését a Kolozsvárott alapított Egyetemi Lapok. Az Egyetemi Kör hivatalos lapja 1897. október 2-án megjelenő számában bemutatja az első ottani egyetemista lányt, a matematikai és természettudományi karon tanuló Weisz Margitot. De más témájú írásai miatt is szolgáltat érdekes adalékokat a kortörténethez. Az universitas históriájának fontos dokumentumait dolgozza fel az SZTE Klebelsberg Könyvtár egyetemi gyűjteménye, melynek vezetője, Ráczné Mojzes Katalin mutatja: az erdélyi gyökerű szegedi egyetem első diáklapja: az Új Élet, amely a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete gondozásában látott napvilágot.

– Politikai, társadalmi és kritikai lapként határozza meg önmagát az Új Élet. Az eleinte hetente, majd kéthetente jelentkező egyetemi újság annak köszönheti létét, hogy a laptulajdonos Longi István főszerkesztő átadta a kiadás jogát a Trianon után Szegedre menekült kolozsvári egyetem székely ifjúságának – összegzi az első vezércikk lényegét Ráczné Mojzes Katalin. A főszerkesztővé előlépő Kolozsváry-Borcsa Mihály érdeme is – feltehetően –, hogy a professzori kar több tagja publikál, szerepet kap a színvonalas újságban.

Márki Sándor, Erdélyi László, Horger Antal, Györffy István írása mellett például Menyhárt Gáspár rektor a hallgatók létszámáról nyilatkozik. Változatossága, sokszínűsége mellett állandó gondolata az Új Élet szinte minden írásának: az Erdély utáni vágy és az egyetemhez való vonzódás. Például? Itt az „Erdélyi gondolat” az 1922. november 15-i számból: „Messze a kéklő hegyektől, messze a zúgó erdők sejtelmes szavától, itt a síkalföldön, ahol a kunhalmokat nevezik hegyeknek, él Erdély sok számkivetett fi a, aki úgy menekült az Alma Mater kebelére, mint ahogy a gyermek húzódik anyjához a vihar idején.”