„Sose növünk fel” – ezzel az állítással nyitotta meg Gyarmati Sándor, a Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium tagja a hálózati társadalom és az internet kapcsolatát, elemező konferenciájukat. Milyen hatással lehet az egyre digitalizálódó világ a mai fiatalokra? A kérdésre nem csupán a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói keresik a választ. A mai fiatalok az új materiális értékek és a válságtársadalmak posztmaterializmusa együtt van jelen a 21. században – véli Jancsák Csaba, az SZTE JGYPK adjunktusa. A globalizáció univerzális értékeket teremtett, ám a mai ifjak már maguk példaképei. Ezt a jelenséget Prónay Szabolcs, az SZTE ÁJTK tanársegéde fejtette ki: a fiatal életszakasz, amely identitásépítésre szolgálna, ma már egy bizonytalan korszak. Ezt megerősítette Mátyus Imre, az SZTE BTK tanársegédje: a digitális technika „domesztikálásával” megváltozott a viszonyunk a találmányokhoz: életünk részeivé váltak a kütyüink. A világot immár mediatizált tapasztalatok alapján értelmezzük, képernyők és monitorok beiktatásával dolgozzuk fel az élményeket, állítunk elő tartalmakat. „Megfordult szerepben” vannak a mostani egyetemisták és tinédzserek, hiszen ők mutatják meg szüleiknek, mi hogyan működik, ők mondják meg, mi a trendi, és a fiatalság kultuszának térnyerésével ők válnak ideállá. Azonban ezt a terhet az „y” és „z” generáció úgy kénytelen viselni, hogy a digitalizációnak és az internetnek köszönhetően kitáruló világban, a megnyíló chat ablakok kereszttüzében bezáródnak, majd megoldás nélkül maradnak a konfliktusok – magányos utazókká lettünk a digitális univerzumban – fogalmazott Prónay Szabolcs.

A közösségi média foglyai

Tömegek szörföltek az interneten már a kilencvenes években is. A web 2.0 hozta el az egyéni felhasználók térnyerését: a blogokkal, videó megosztókkal bárki amatőr tartalomszolgáltatóvá válhatott. Azonban 2012-ben a közösségi média korát éljük. A felhasználói tartalmak expanziójával egyúttal a médiagazdaság, mint rendszer erőforrásaivá váltunk, hiszen mi is tudunk médiatermékeket előállítani: a személyes blogok hírportálokhoz illeszkednek, az internetre feltöltött videók előtt reklámok jelennek meg, közösségi oldalainkon készült profilunkat ezrek is figyelemmel kísérhetik. A közösségi média megjelenése kommunikációs kényszert hozott magával. A folyamatos információáramlással és áramoltatással az önreprezentáció igénye helyett az önmediatizáció jelensége uralkodott el: az általunk publikált tartalmak segítségével tesszük magunkat értelmezendővé. Ugyanolyan szabályrendszerhez kapcsolódunk, mint a társadalom, s ugyanolyan komplex digitális lényként próbálunk megjelenni, mint amilyenek az „offline” világban vagyunk. Ám magunk internetes leképezésének, profiljaink irányított kialakításának veszélyei is vannak. Nem kell a függőségig elmennünk ahhoz, hogy káros hatással legyen a technikához való ragaszkodás életünkre. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően – Mátyus Imre szerint – életbe lép a „szűrőbuborék” elmélet: mivel a rendszer válogatott, profilunkhoz idomított tartalmakat és ismerősöket közelít felénk – gondoljunk csak a keresők működésére vagy a közösségi oldalakon „kikopó” elhanyagolt barátainkra – kevesebb lehetőségünk marad kritikákkal szembesülni, veszélybe kerül az egészséges önreflexió megléte, s könnyen igazzá válhat: „az vagy, amit kiposztolsz.”

Multitasking mindenkor

Egyes elméletek a technikához való viszonyuk szerint három csoportra osztják a társadalmat: az „x” generáció, azaz a harminc éven felüliek korlátozott módon élnek a fejlesztések előnyeivel; míg az egyetemista korúak, a 20 és 30 év közöttiek már „digitális bennszülöttnek”nevezhetőek. Az „y” generációból a hálózati társadalmak „polgárai” kerülnek ki, a náluk fiatalabbak azonban szinte okos telefonnal a kezükben tették és teszik meg az első lépéseiket, ők alkotják a „z” generációt. Székely Levente, az Excenter Kutatóközpont kutatási igazgatója szerint az internet könnyű elérése és mindenhol, mindenkor jelenléte a multitasking jelenségét is magával hozta. Azzal, hogy egyszerre több ablak van nyitva minden böngészőben, szól a zene tanulás közben, két lapozás között még „lájkolunk” gyorsan egyet, vagy TV-nézés közben elolvassuk az RSS-en keresztül érkező híreket, hatalmas mennyiségű információ áramlik folyamatosan felénk. Egyes felmérések szerint a fiatalok napjához 7-7,5 órát ad hozzá digitális tevékenységük, amelyhez nagyban hozzájárul, hogy a 21. században már minden elérhető egy kijelzőről. A most egyetemista korúak már beleszülettek az információs társadalomba: a médiahasználat mára elérte csúcsát, ám általa a felhasználók kiszolgáltatottsága is növekedett. A World Internet Program kutatásai szerint egy felhasználó minél fiatalabb, annál több tevékenységet végez egyszerre. Folyamatos a háttér kommunikáció az azonnali üzenetváltó programokkal, ezért még az olyan komolyabb tevékenység, mint a tanulás vagy a munka sem megy már az internet kizárásával. Azonban az ember egyszerre csak két dologra tud odafigyelni. Ezért a multitasking megterheli a kognitív rendszert, ráadásul a digitális eszközök ezen felhasználóinak már az agyszerkezete is más az „x” generációéhoz képest. Ellenben azt a mai napig nem tudjuk biztosan, milyen hatással lehet a gyermekekre és szocializációjukra ez a jelenség, hogyan fog a „z” generáció – ilyen koncentrációs nehézségekkel – helytállni majdan a munkaerőpiacon, s milyen szociális hálót lesz képes – az online felületektől függetlenül- magáénak tudni.