– A Majó Zoltán nevéhez kötődő, most záruló Tudássétány projekt egyik részlete, a Dóm téri felújított egyetemi épületek átadási ünnepségén derült ki, hogy eredendően matematika fizika szakos hallgatóként került Szegedre. Azóta befutott pályája: modell?

– Mivel a közgazdaságtan nagyon sokszor épít matematikai és természettudományos ismeretekre, a magam részéről úgy éltem meg, hogy „szerves fejlődéssel” kerültem a szegedi gazdaságtudományi karra. Ám a tanítványok már egy másik generációhoz tartoznak, hiszen a 90-es évek után születtek, így nekik nincs rendszerváltás élményük, de van uniós tapasztalatuk. Míg én abból a kis faluból, ahol születtem, elvágytam a nagyvárosba – Szegedre, Budapestre –, addig a mai fiatalok mentális térképén már Európa a cél, vagyis más léptékben gondolkodnak.

– Az ilyen inspiráló különbségek miatt ragaszkodik ahhoz, hogy főigazgatói munkája mellett is oktathasson?

– Feltöltődöm a diákok között. Továbbra is nagyon szeretek tanítani! Szívügyem a távoktatás, amit megszervezhettem és máig irányítok az SZTE Gazdaságtudományi Karán. Bár az oktatással párban járó kutatáshoz szükséges időt mostanában nem tudom a heti munkarendembe beszorítani, de arra büszke vagyok, hogy a főigazgatóságom első szakaszában a közvetlen szakmám, az emberi erőforrás-gazdálkodás, s azon belül is az elektronikus erőforrás- gazdálkodás témakörében írt könyvfejezet 2012-re megjelent a CompLex Kiadó által gondozott kötet egyik fejezeteként.

– „Nagyprojektek” cím alatt kézzel írt felsorolás olvasható egy táblán a főigazgatói dolgozószobájában. Hány ilyen tábla készült már?

– Félévente újítom a listát. Tavasszal más feladatok szerepeltek a felsorolásban.

„Kipipálhattam” például az intézmény szervezeti életében fontos munka teljesítését: a beszerzési folyamatok átalakítását, melynek eredményeként ma minden beszerzésünk nyilvánosan látható az SZTE honlapján, s ezzel példát mutattunk más nagy egyetemeknek. Mára teljesített kiemelt projektként említhetem a gazdasági és műszaki főigazgatóság fölépítését és internetes megjelenését, ami ég és föld 2010-hez képest!

– Vagyis sikereket is el lehet érni az újabb és újabb gazdasági megszorítások közepette – lehet „gúzsba kötve táncolni”?

– Igen. „Csárdást” járni: „egyet előre, kettőt vissza”… De komolyra fordítva: a megszorításoktól függetlenül is több olyan program indult az egyetemen, ami növelte a hatékonyságot. Így például az épületgazdálkodás, ami az üzemeltetésben és az energiafelhasználásban hozott javulást. Beruházási programjaink eredményeként az ország legnagyobb teljesítményű naperőmű rendszere működik majd heteken belül a szegedi egyetemen, mert minden lehetséges épületünk tetejét befedtük – hálózatosan – napelemekkel.

Nagyon büszke vagyok arra is, hogy olyan régi problémákat, mint például a raktározás vagy a – korábban 3-4 kenyereskosárnyi számlát „termelő”, mintegy 20 ezer témaszámból álló „ alszámla rendszerként” fölépülő – számviteli rendszerünk ügyvitelét elektronizáltuk. E hatékonysági lépéseket várta el tőlünk a kormány.

– Az eredményes vezetői teljesítményhez jó munkatársak is szükségesek. Kikre támaszkodik az SZTE műszaki és gazdasági főigazgatója?

– Elsősorban a helyetteseimre és az irodavezetőimre. Munkaszervezetünk két „fontos embere” közül az egyik a főmérnök: Rovó István régóta meghatározó szereplője a szegedi egyetem életének. A munkám másik meghatározó személyisége a gazdasági helyettesem, Tácsi Ildikó. Mindketten emberfeletti munkát végeztek az elmúlt évben. Külső támogatottságomban a legfontosabbnak azt tartom, hogy Szabó Gábor rektor úrral rendkívül jó a munkakapcsolatunk és a munkamegosztásunk is, így aztán a ciklusunk felénél járva elmondhatom, hogy – bár véleménykülönbségek adódtak köztünk – érdemi vitánk nem volt. Ebben szerepet játszik a rektori kabinet vezetője, Braxmair Zsófia is, aki harmonikussá tette a két egyetemi centrum közti együttműködést: az intézmény jobb és bal lábaként haladunk előre.

– Az újesztendőben milyen feladatok kerülnek a főigazgató „nagyprojektjeinek” élére?

– A klinikai megaberuházás, amit le kell zárnunk egy óriási volumenű költözéssel és egy 265 ágyas magkórház beindításával. Tovább kell vinnünk a zöld egyetem koncepciót is, mert újabb innovációs fejlesztés előtt állunk. A táblámra kerül, hogy az egyetem gazdálkodási rendszerét újratendereztessük. Ha pedig az egyetemi költségvetést nézem, akkor azt mondhatom: aki azt hitte, az idei év a legnehezebb, az tévedett, mert 2013 kihívása egy olyan óriási mértékű forráskivonás, amelynek az ellensúlyozására tehető lépések egyelőre nem láthatóak teljes körűen.

– Mit tesz azért, hogy ilyen körülmények között mégis derűs ember maradhasson?

– Futok! No, nem a problémák elől, hanem a sikerélményért. A reggeli és esti futóedzéseimmel mára elértem, hogy félmaratoni távon veszek részt versenyeken. Édesapám mondta nekem, hogy mindig kellenek olyan sikerek, amelyek „kézzelfoghatóak”. Számomra a futás ilyen: ha a rám váró havi átlag 100 kilométerből legyűröm a 6-8 kilométeremet, az siker, és ez a következő naphoz erőt ad!