Különleges felelősség irodalmat tanítani vagy a szépírásról szólni olyan városban, ahol az első magyar nyelvű regény született. Ha irodalmi ügyben nem történik más Szegeden, mint hogy

Dugonics András megírja az Etelkát, akkor valószínűleg könnyebben fejezné ki háláját a város, mert minden alkalmas hely és szervezet a piarista szerzetesre és művére irányítaná a figyelmet, s talán akkor a városlakók többsége is ismerné a művet. De itt ennél sokkal több dolog történt irodalom címszó alatt, s így meg is oszlik a figyelem.

Azt természetesen számon tartja a közvélemény, hogy Szegedhez kötődik József Attila és Radnóti Miklós néhány nagyon fontos éve, vagy hogy a Juhász Gyula, Móra Ferenc, Tömörkény István nagy hármasa nélkül ez a város nem lenne az, ami. De például Kálmány Lajos népdalgyűjtéseiről, néprajzkutatói munkásságáról már jóval kevesebbet hallani, holott a néhai plébános munkássága nélkül nem úgy alakul Móra, majd Bálint Sándor életpályája, de még az egyetem néprajzi tanszékének íve sem.

Bálint Sándort kezdjük elfeledni. A boldoggá avatásáról nem lehet hallani, állítólag nincs pénz az életmű minden darabjának olaszra fordítására. Ráadásul ott van a kiadatlan napló, aminek publikálásával fordulatot vehetne az életmű megítélése, mivel ez valódi szépirodalom. Az a kis részlet, amit az örökös megvillantani engedett, arra utal, hogy a mű a Sík Sándor, Rónay György, Pilinszky János, Vasadi Péter nevével fémjelzett szerzői gárda nyomvonalát járta be, azaz a szöveg vallomásos, Istent kereső, mélyen személyes irodalom.

Most, hogy az örökös, Bálint Péter elhunyt, fejet hajtván emléke előtt azon is gondolkodnia kellene a városnak, hogyan lehetne kiadni ezt a művet. „ A legszögedibb szögedi” hagyatéka jó kezekben van a Móra Ferenc Múzeumban, de ez a gyűjtemény nem teljes a napló nélkül.

Meggyőződésem, hogy a Szegedi Tudományegyetemnek, a bölcsészkarnak, az illetékes tanszékeknek közös felelőssége, hogy a városi és a megyei önkormányzattal, a kormányhivatallal, a múzeummal, az egyházmegyével és még néhány jószándékú szervezettel és magánszeméllyel össze fogva gondoskodnia kell e rendkívül fontos mű kiadásáról, és talán a kézirat közgyűjteményben történő elhelyezéséről is.

Bálint Sándor fél évvel volt idősebb József Attilánál. Érdekes, hogy mégsem szoktunk úgy gondolni rájuk, mint kortársakra. Tavaly augusztus 24-én József Attilára gondolva Odorics tanár úr szervezésében néhányan emléksétát tettek Szegedről Makóra. A találkozási pont Bálint Sándor szobra volt Alsóvároson, a templom előtt. Innen indultak.