Idén nyáron a szegedi Móra Ferenc Múzeum három helyszínre is elhozza az ókori Egyiptom világát múmiákkal, hieroglifákkal és rengeteg más kiállítási tárggyal. Az Egyiptom múltjával való kapcsolat a kiállításoknak hála tehát igen erős. Ám mi a helyzet a jelennel? Vajon milyen kapcsolatai vannak a Szegedi Tudományegyetemnek Kairóval, és milyen lehetőségeik vannak a hallgatóknak? Erről és még sok másról kérdeztük Zimonyi Istvánt, aki amellett, hogy az SZTE BTK Középkori Egyetemes Történeti Tanszékének egyetemi tanára, öt évig volt Kairóban kulturális tanácsos.

Magyar Tanszék Kairóban

„2007 és 2011 között vezettem a magyar intézetet Kairóban” – emlékezett vissza Zimonyi István az Egyiptomban töltött éveire. „Ekkor már az Ain Samsz Egyetemen tanított egy magyar lektor, mivel ott minor szakként a tanulók a magyart is felvehették. Innen jött az ötlet, hogy Ain Samsz egyetemén nyithatnánk egy Magyar Tanszéket” – osztotta meg velünk az ötlet eredetét. „Egyiptomról tudni kell, hogy kulturális nagyhatalomnak számít az arab világban. Egy ottani Magyar Tanszéknek azért lenne nagy jelentősége, mert a magyar irodalom, történelem és kultúrtörténetet legkiemelkedőbb munkáit arabra lefordítva nemcsak Egyiptomot, de az egész arab világot el tudnánk érni kulturális szempontból” – magyarázta nekünk. Az egyiptomi Magyar Tanszék előkészületei egyébként jól haladnak, a legutóbbi megállapodások megkötése óta a két egyetem között „élő a kapcsolat”, ahogy Zimonyi István fogalmazott. A leendő intézmény működésével kapcsolatban megtudtuk, hogy nem itthonról kiküldött szakemberek fogják vezetni, hanem olyan arab hallgatók, akik Magyarországon szereznek PhD-t. „Épp a napokban volt egy történeti PhD-védésünk, amelyben Abdallah nevű kollegánk a két világháború közötti magyar-egyiptomi kapcsolatokat dolgozta fel. Emellett pedig soron következik egy hölgy, aki Kosztolányi és Juszuf Idrísz műveit hasonlítja össze” – mesélt a Magyar Tanszék leendő oktatóinak munkájáról Zimonyi István.

Gyümölcsöző kulturális kapcsolat

A Magyarország és Egyiptom között lévő tudományos és oktatási kapcsolat egyáltalán nem nevezhető új keletűnek. „A 60-as 70-es évek Magyarországa azt a célkitűzést kapta, hogy az egyiptomi tudományt támogassa. Ennek következtében közel hétszáz egyiptomi szerzett diplomát vagy kandidátusi fokozatot hazánkban” – tudtuk meg Zimonyi Isvántól. „Ezek a hallgatók pedig a következő generációban kulcspozíciókba kerültek. Kákosy László professzor úr ásatásai is úgy kezdődtek, hogy a nála kandidált (mai szóval élve PhD-zett) egyiptológus később a Legfőbb Régészeti Hivatal igazgatója lett, és felajánlotta a mentorának, hogy végezzen Egyiptomban ásatást. Azóta magyar régészek mind a mai napig rendszeresen végezhetnek ásatásokat a nagy múltú arab országban” – mutatott rá arra, hogy a kellő odafigyelés és befektetett energia milyen gyümölcsöző interkulturális kapcsolatokhoz vezethet.

Egyiptom érdekes és kalandos

Zimonyi Istvánnak a Kairóban töltött hivatali ideje alatt a kultúra megismerésén túl rengeteg érdekes kalandban is része volt. Az egyik ott tartott magyar konferencia alatt tört ki a forradalom, és neki kellett felelnie a meghívott vendégek épségéért és probléma nélküli hazajuttatásáért. Mindezek ellenére azt vallja, hogyha valaki nem kereste a bajt, és kerülte a nagyobb tömeget, akkor semmi problémája nem adódott. Az egyiptomiakat igen kedves, jó humorú és kommunikatív embereknek írta le. Kulturális különbségek persze adódnak. „Egyszer egy arab színtársulatot felkértünk, hogy játssza el Örkény Macskajáték című darabját. A helyi színészek ennek eleget is tettek, de a darabba betettek két macskát, és azok szerelmi életét hasonlították az emberéhez” – elevenített fel egy történetet Zimonyi István, utalva arra, hogy egy másik földrészen egészen másképp viszonyulhatnak az emberek a magyar kultúrához, ami sokszor furcsa helyzeteket eredményezhet.

Őszi Tamás