54 éves férfi beteg 2004. december végén bal emlőjében borsónyi terimét tapintott, mely miatt citológiai mintavétel történt.

Citológia: C2 eredményt, gynecomastiát, valamint epithelialis hyperplasiát írt le és a terime sebészi eltávolítását javasolta.

A beteg kifejezett kérésére a műtét csak 2005.03.04-én történt meg,ahol az intraoperatív szövettan IDC-t igazolt. Ezért a műtét alatt bal oldali mastectomia és bal oldali ABD (axilláris blockdisszekció) mellett döntöttek a sebészek a szakmai protokollnak megfelelően. A műtéti preparátumból készült szövettan: IDC, Grade II. (1. ábra) pT1 (13 mm), pN0 (0/14), ER: 70%, PR: 40%, cerb-B2: negatív tumort írt le.

Ezt követően a betegnek klinikánk ambulanciáján posztoperatív sugárkezelést ajánlottuk fel, amit a beteg elutasított, valamint adjuváns hormonterápiát indítottunk (tamoxifen) a betegnél, amit csak 3 hónapig folytatott. Ezt követően a beteg évekig nem vett részt a kötelező onkológiai gondozásban.

2008.12.04-én a beteg klinikánk gondozójában megjelent egy mellkas CT eredménnyel, mely multiplex pulmonalis (20-30 mm) metastasisokat, mediastinalis és hilaris lymphadenomegáliát (17-25 mm) igazolt. A betegnek szubjektív panasza nem volt. A staging vizsgálatként elkészített has-kismedencei CT (2008.12.16.), valamint csontizotóp vizsgálat negatív volt. 2008 decemberében palliatív hormonterápiát (tamoxifen) kezdtünk a betegnél. A kezdeti regressziót követően 2009.11.18-án készült mellkas CT további pulmonális progressziót írt le, ezért a hormonterápiát leállítottuk.

A betegnek felajánlottuk egy nemzetközi vizsgálatban való részvételt, melyet elfogadott, ezért a beválasztáshoz a study protokollnak megfelelően 2009.12.08-án ismételt mellkas CT, has-kismedencei CT és csontizotóp vizsgálat történt. Mellkas CT: multiplex tüdőáttéteket (legnagyobb 29 mm), valamint hilaris és mediastinalis lymphadenomegaliát (21-35 mm) igazolt (2. ábra, 3. ábra). A többi képalkotó eljárás disszeminációt nem igazolt. Panaszként dyspnoe jelentkezett a betegnél, ECOG státusza: 1. volt. Palliatív kezelését 2009.12.15-én a klinikai vizsgálat keretében megkezdtük bevacizumab-capecitabin kezeléssel.

A beteg kontroll képalkotó vizsgálatait 12 hetente végezzük. Az első re-staging vizsgálat 2010.03.02-án történt, mely a mellkasi státuszban 21 %-os regressziót írt le (4. ábra, 5. ábra).

A következő képalkotó vizsgálat 3 hónap múlva további 7,8 %-os javulást mutatott, ezt követően készült mellkas CT vizsgálatok stable disease állapotot jeleztek (százalékban mérhető változás nem jött létre). Többi képalkotó vizsgálata továbbra sem jelezett egyéb helyen metastasist. 2011.04.26-i mellkasi státusz az alábbi képeken látható (6. ábra, 7. ábra).

A beteg jelenleg is ebben a klinikai vizsgálatban vesz részt, 26 ciklusnyi kezelésen van túl. A kezeléseket az alábbiak szerint 3 hetente kapja: bevacizumab 15 mg/kg iv., 60 perc alatt. A capecitabint 1-14. napig szedi 2x2000 mg dózisban, majd 1 hét szünet van a tabletta szedésében. A kezelés megkezdése óta ciklushalasztás, dóziscsökkentés nem történt a betegnél. A kezelés mellékhatásaként enyhe (Grade I.) tünetek jelentkezdtek: bevacizumab mellékhatásaként - hypertonia, orrvérzés, capecitabin mellékhatásaként – hand-foot syndroma (HFS) (8. ábra). A beteg egyebekben panaszmentes, ECOG státusza 0, autómosóban fizikai munkát végez, és normális életet él.

Ennél az esetnél látható, hogy a kezelés igen hatásos (2012. szeptemberében is „betegség stabilizáció”), jól tolerálható, kevés mellékhatással jár, stabil betegség hosszú távon is fenntartható.

Összeállította: Dr. Dobi Ágnes