Az immunterápia a szervezet saját természetes védekező rendszerének serkentésével törekszik a rák féken tartására, illetve leküzdésére. Az immunterápia közvetlen célja az immunreakciókban természetesen résztvevő fehérvérsejtek minél erősebb aktiválása, illetve segítése.

Az immunterápia egyik irányzata az aktív vagy specifikus immunizáció. Ennek lényege, hogy a beteget a saját daganatából készített vakcinával oltják be, így próbálván megtanítani az immunrendszert a rákos sejtek felismerésére.

Az immunterápia másik módszere az ún. passzív immunterápia, amikor a beteg immunrendszerének támogatása az elsődleges cél, többnyire kívülről bejuttatott anyagokkal.

Az immunterápia egyik legígéretesebb formája, amikor nagy specificitású (a rákos sejtekhez nagy hatékonysággal kötődő) ún. monoklonális antitesteket állítanak elő. Az így előállított antitestekhez sejtmérgeket, sőt sugárforrásokat kapcsolhatnak. Az antitestek e halálos szállítmányokat egyre precízebben juttatják célba, ezáltal a daganatsejteket elpusztítják.

Az immunterápia különböző formáit a daganatok gyógykezelésében rendszerint nem egyedül, hanem a hagyományos kezelések kiegészítéseként alkalmazzák. Az immunterápia az eddigi tapasztalat szerint azáltal fejti ki leginkább jótékony hatását, hogy a sebészi, sugaras vagy kemoterápiás kezelés után visszamaradt, rejtett rákos sejteket segít elpusztítani.

Az immunterápia mára egy még újabb, napjainkban kialakuló terápiás eljárásmód, az ún. biológiai terápia részévé vált. A biológiai terápia nem csupán az immunrendszer védekezési reakcióit, hanem a rákos megbetegedéssel kapcsolatban a szervezetben fellépő valamennyi biológiai válaszreakciót úgy igyekszik befolyásolni, hogy azokat a rákos megbetegedés leküzdésének, terjedése megfékezésének szolgálatába állítsa.

A biológiai válaszreakció ilyen módosítását jórészt a szervezetben bizonyos körülmények között amúgy is képződő, tehát természetes anyagok, vagy azok szintetikus úton előállított változatának adagolásával igyekeznek elérni.

(Forrás: daganatok.hu)