Máskor szerényebb céllal, csak arra alkalmazzák, hogy a daganatnövekedést kontroll alatt tartsák és ezáltal meghosszabbítsák a beteg életét, vagy enyhítsék a fájdalmát. A sugárterápia - hasonlóan a sebészi terápiához - akkor alkalmazható legeredményesebben, ha a rákos daganat kiterjedése még csak a szervezet egyetlen helyére, körülírt területére korlátozódik.

A sugárterápia napjainkban a daganatos betegek kezelésében a második leggyakrabban alkalmazott terápiás eljárás. Körülbelül a daganatos betegek fele részesül kezelése során valamikor besugárzásban.

A sugárkezelés lényegét nagy energiájú ionizáló sugárzás gyógyító célú alkalmazása képezi. A sugárzás az örökítő anyag (DNS) károsítása révén gátolja a sejtosztódást. Ez a folyamat azonban nem szelektív, és mind az ép, mind a daganatos sejteken egyaránt érvényesül. Tekintettel azonban, hogy a daganatokban általában nagyobb az osztódásra készülő, vagy osztódásban lévő sejtek száma, a daganatoknak a normál szöveteknél rendszerint nagyobb a sugárérzékenységük.

Az utóbbi évtizedekben rendkívül nagy előrehaladás történt a ráksejtek és normál szövetek sugárérzékenységének és sugárérzékenységében mutatkozó különbségeknek megértése terén. A sugárterápiának új technikája és stratégiája alakult ki, amelyek új és hatásosabb sugárforrások kifejlesztését tették lehetővé. Ennek eredményeként ma már nagy dózisú besugárzás irányítható a mélyen fekvő rákos szövetekre is, a normál szövetek minimális sugárhatásnak való kitétele mellett. Ennek következtében a besugárzást bizonyos rákféleségek esetében elsődleges gyógymódként is egyre gyakrabban és eredményesebben alkalmazzák önmagában is, pl. méhnyakrák, bizonyos fej-nyaki rákok, gégerák stb. esetében. Sebészi és kemoterápiás kezeléssel kombináltan pedig még kiterjedtebb alkalmazást nyer.

Bizonyos esetekben a besugárzást a rák sebészi kezelése előtt is alkalmazzák, a daganat nagyságának csökkentése céljából, hogy azt ezáltal műtétre inkább alkalmassá tegyék és egyben csökkentsék annak esélyét, hogy a műtét során ráksejtek szóródjanak szét a szervezetben.

A besugárzás történhet külső sugárforrásokból, de történhet a beteg szervezetébe, például magába a rákos szövetbe behelyezett belső sugárforrásból.

Az orvos a daganat típusa, elhelyezkedése szerint meghatározza a szükséges besugárzás dózisát és azt, hogy milyen adagokban adják le és hány kezelésre lesz szükség. Így alakul ki a besugárzási terv, melynek kialakítása olykor néhány napot is igénybe vesz. Ennek birtokában kezdődik meg a beteg sugárkezelése.

A sugárkezelés tartama alatt az orvos a beteget gondosan követi. Ellenőrzi a besugárzásra adott válaszreakciókat, szükség esetén tervmódosításokat hajt végre, alapvetően fontos azonban, hogy a beteg minden előírt kezelésen időben megjelenjen, hogy az előírt sugárkezelés zavartalan végrehajtásából számára a legtöbb előny, haszon származzék. Egy-egy kezelés késedelmes elvégzése vagy kiesése a sugárkezelés hatékonyságát nagymértékben csökkentheti.

Külső sugárforrásként szolgáló készülékekkel történő sugárterápia során rendszerint hetenként öt kezelést végeznek és a sugárkezelés 6-7 hétig tart. A szükséges sugárdózist kisebb adagokba elosztva adják le a besugározandó területre (frakcionált sugárterápia).

Maga a besugárzás fájdalmatlan és egy elkülönített szobában, az ún. besugárzó helyiségben fekvő, vagy ritkábban ülő helyzetben történik. Egy-egy alkalommal néhány percig tart. A besugárzás alatt mozdulatlanul, minél nyugodtabban kell feküdni, hogy a sugárzás csak azon területeket érje, amelyeket szükséges, továbbá, hogy minden alkalommal ugyanazon területet érje a sugárzás. A légzést a besugárzás alatt nem kell visszatartani. A besugárzás tartamára a beteg egyedül marad a szobában, a besugárzó készüléket a szomszédos, sugárvédett helyiségből távirányítással vezénylik a beteget folyamatosan megfigyelik. Jóllehet a beteg egyedül érezheti magát, de a kezelő személyzettel hangosbeszélőn keresztül folyamatos érintkezésben marad.

Maga a besugárzás zajjal nem jár és semmilyen érzést nem vált ki a betegnél.

A külső sugárforrásból történő besugárzás nem igényel feltétlenül kórházi bentfekvést. A szükséges sugárdózisokat járóbeteg-rendelés keretében is megkaphatja a beteg. A besugárzástól teste, szervezete nem válik radioaktívvá, tehát a napi sugáradag megkapása után hazamehet és családtagjaival nyugodtan érintkezhet.

A belső besugárzás a sugárterápia olyan formája, amelynél radioaktív anyagot tartalmazó tűket, tubusokat közvetlenül a rákos szövetben vagy annak közvetlen környezetébe helyeznek el. Ez folyamatos követést és kórházi benttartózkodást igényel.

A besugárzás mellékhatásainak kezelése és enyhítése

A besugárzásoknak mellékhatásai is vannak, melyek leggyakrabban a besugárzott területet érintik. A kezelőorvos és ápoló személyzet felvilágosítja a beteget a várható mellékhatásokról és arról, hogy hogyan kezelje azokat.

A leggyakoribb mellékhatások a fáradékonyság, a bőr- és nyálkahártya-elváltozások és az étvágyvesztés. Ezek bármilyen testrész besugárzása kapcsán kialakulhatnak. Más mellékhatások viszont specifikusan egyes testtájak kezelésével kapcsolatban lépnek csak fel.

A sugárkezelés legtöbb mellékhatása megfelelő kezeléssel és/vagy étrenddel ellenőrzés alatt tartható. A mellékhatások rendszerint a kezelés befejezése után néhány héten belül elmúlnak. Vannak azonban egyes olyan mellékhatások is, amelyek tovább tartanak. Sok betegnél viszont egyáltalán nem mutatkoznak mellékhatások.

Fontos, hogy a beteg a besugárzás alatt minél többet pihenjen, hiszen a szervezet a besugárzás folyamán a szokásosnál több energiát használ fel és veszít, ezért a besugárzásban részesülő beteg igen fáradtnak érezheti magát. Ez a fáradtság a kezelés befejezése után még 4-6 hétig is eltarthat.

Fontos, hogy a beteg jól táplálkozzék, táplálkozása kiegyensúlyozott legyen, hogy a súlyvesztést megelőzze.

Ha a betegben a kezelés során bármilyen kérdés felmerül, célszerű, ha azt orvosával vagy a besugárzást végző technikussal, nővérrel minél előbb megbeszéli. Ők azok, akik a kezeléssel kapcsolatban fellépő mellékhatásokról, azok célszerű ápolásáról, az otthoni kezelés módozatairól gyakorlati hasznú tanácsokat tudnak adni.

Bőrpanaszok

Sugárkezelés kapcsán a besugárzott bőrfelületen előbb-utóbb jelentkeznek a sugárzás hatásai: a bőr vörössé, sérülékennyé, majd barnásan elszínezetté válik, olyan, mintha erősen napbarnított lenne. Egyidejűleg igen száraz lesz, és bőrégés érzése jelentkezik. Az orvos vagy nővér által ajánlott kezelésmódot alkalmazzuk a kellemetlen tünetek enyhítésére.

Különös gondot kell fordítani a bőr besugárzott területének ápolására. A besugárzott bőrfelülettel nagyon tapintatosan, gondosan bánjunk, mosakodáskor langyos vizet és neutrális (semleges) szappant használjunk, ne dörzsöljük, vakarjuk és különösen vigyázzunk arra, hogy meg ne sértsük az érzékeny területeket. Nem helyes sem hideg, sem meleg borogatás vagy jégzacskók felhelyezése. A kezelés alatt hintőporok, krémek, dezodorok, parfümök használata is kerülendő, néhány hétig még a kezelés befejezése után is. Azt, hogy milyen bőrápoló szerek alkalmazása célszerű, legjobb, ha orvosával beszéli meg a beteg.

Fontos, hogy a besugárzásban részesülő beteg kerülje szűk, szoros ruházat használatát, különösen a besugárzott terület felett. Fontos, hogy laza, bő, puha, vászon fehérneműt viseljen a beteg.

Leukoplasztot, ragasztószalagot ne alkalmazzunk a besugárzott bőrfelületre. Ha a besugárzás borotvált területet érint, az orvos vagy nővér tanácsát kell követni, hogy mikor lehet újra borotválkozni. Ilyenkor is célszerű villanyborotva használata, mert azzal kisebb a bőrsérülés kockázata.

A besugárzott bőrfelületet a napsugárzástól is óvni kell: a besugárzott terület közvetlen nap- vagy UV-sugárzásnak évekig nem szabad kitenni. A test, ill. bőr egyéb területeinek "napoztatásával" kapcsolatban is óvatosnak kell lenni. Célszerű, ha orvosától megkérdezi, hogy napsugárzás ellen milyen fényvédő krémet vagy rázókeveréket használhat. Legalább 15 faktorszámú fényvédő termékek használata kívánatos. Szabadban való hosszabb tartózkodás esetén a fényvédő krémet gyakrabban alkalmazza a besugárzott beteg még akkor is, ha bőre már teljesen gyógyultnak látszik.

A besugárzás okozta bőrreakciók többsége a kezelés befejezése után néhány héten belül elmúlik. Az esetek egy részében azonban a besugárzott bőr tartósan sötétebb marad, mint a besugárzást megelőzően volt.

Táplálkozási problémák

A besugárzás által okozott számos mellékhatás étkezési, emésztési problémákkal jár, holott a betegnek nagyon jó táplálkozásra lenne szüksége. Nagyon fontos ugyanis, hogy a besugárzás alatt ne veszítsen súlyából. Különösen fehérjében, vitaminokban és kalóriában gazdag ételek fogyasztása kívánatos, esetenként még kalóriadús tápszer fogyasztása is indokolt lehet.

Ha történetesen rágásnál vagy nyelésnél jelentkező fájdalom akadályozná a beteget táplálkozásában, pépes és folyékony élelmiszerek fogyasztása ajánlatos. Gyümölcspüré, tej, turmix, gyümölcsturmix fogyasztása hasznos.

A sugárkezelés mellékhatásaként jelentkező étvágytalanság ellenére is törekedni kell a betegnek, hogy jól táplálkozzék, testsúlyát megőrizze. Ennek érdekében álljon itt néhány hasznos tanács.

A beteg egyen, amikor éhes, ne csak étkezési időben. Egyen többször, kis adagokat a nap folyamán, a három fő étkezés helyett. Egyen változatos ételeket. Közismert, hogy a bor és a sör növeli az étvágyat. Ezért kérdezze meg orvosát, fogyaszthat-e alkoholt, vagy nem. Vannak ugyanis olyan kezelési formák, amelyeknél nem engedhető meg az alkoholfogyasztás, mert az súlyosbítja a mellékhatásokat. Előfordul, hogy az étvágytalan beteg folyadékot nagy mennyiségben kíván és tud fogyasztani. Ilyenkor célszerű, ha az italokat tejporral, joghurttal, mézzel kalóriadúsabbá tesszük.

Mellkast érő röntgenbesugárzás esetén nyelési nehézség alakulhat ki: a nyelés fájdalmassá válhat, a beteg némelykor úgy érzi, mintha valami a torkán akadt volna. A száj- és torokszárazság is nehézzé teheti az étkezést. Számos módja van annak, hogy az előbb említett nehézségeket leküzdjük, vagy legalább is enyhíteni tudjuk.

Célszerű ilyenkor ízletes, könnyen ehető ételeket készíteni. Meg kell próbálni az étel állagát folyadék, mártások hozzáadásával megváltoztatni, lágyabbá tenni. Kerülni kell az erősen fűszerezett és a száraz, durva ételeket. Fontos, hogy az ételeket igen apróra vagdaljuk. Célszerű több folyadékot fogyasztani, mert az elősegíti a nyál és nyákképződést. Komolyabb nyelési problémával orvoshoz kell fordulni, aki gyógyszert és speciális folyékony gyógytápszert tud felírni a nyelési problémák enyhítésére.

Szájproblémák

A fej-nyak régiót érintő besugárzás szájnyálkahártya-gyulladást, szájszárazságot, nyelési nehézséget és hányingert válthat ki.

Fontos, hogy azon betegek, akik fej-nyak tájékra irányuló besugárzásban részesülnek, különös gondot fordítsanak a fog- és szájápolásra.

Rendkívül fontos, hogy a fej-nyak régió besugárzásában részesülő beteg ne dohányozzék és alkoholt se fogyasszon, mivel azok szárítják és izgatják az amúgy is gyulladt szájnyálkahártyát.

Kerülni kell az erősen fűszerezett és durva, rágós ételeket, így a nyers zöldségeket, kekszeket, dió és mogyoró-féléket. Kerülendők továbbá a cukros sütemény és kekszfélék, rágcsálásra szolgáló falatkák.

Különös gonddal kell a szájat és fogakat tisztítani, célszerű kamillás szájöblítő használata. A kereskedelmi szájvizek azonban - alkohol és mentoltartalmuk miatt - izgatóan hathatnak a szájüreg gyulladt nyálkahártyájára. Fogmosásnál puha, az érzékeny, gyulladt ínyeket nem sértő fogkefék használata ajánlatos, a fluortartalmú fogpaszta használata csökkentheti a fogszuvasodás kockázatát. Az egyszerű sós-szódabikarbónás szájöblítő víz igen hasznos. Ennek elkészítése: fél kávéskanál só, fél kávéskanál szódabikarbóna 1 liter vízbe.

A fej-nyak régiót érintő sugárkezelés esetén célszerű az összes szükséges fogászati kezelést a sugárterápia megkezdése előtt elvégeztetni, mert a besugárzás után a szájnyálkahártya gyulladása miatt fogászati munkák nem, vagy csak igen nagy óvatossággal végezhetők. A fej-nyak régiót érintő sugárkezelésben részesült beteg erről fogorvosát feltétlenül tájékoztassa, ha valami okból mégis fogászati kezelésre szorul.

Gyomorpanaszok, hányinger, hasmenés

A has és a gyomortájék besugárzása gyomorbántalmat, hányingert, hasmenést válthat ki. Ezek gyógyszeresen befolyásolhatók, célszerű tehát orvoshoz fordulni e panaszokkal.

A besugárzás után émelygés jelentkezhet, ilyenkor legjobb néhány óráig nem enni. Egyébként általában a betegek üres gyomorral jobban tűrik a sugárkezelést, mint tele gyomorral. Ha az émelygő érzés, hányinger néhány órán belül nem szűnik, célszerű az orvos által előírt hányáscsillapító gyógyszert bevenni. Ezt még akkor is érdemes szedni, ha már úgy érzi a beteg, hogy nincs szüksége rá. Némelyeknél érzelmi okokból már a kezelés előtt, sőt annak gondolatára fellépnek az émelygéssel járó gyomorpanaszok. Ilyenkor gyümölcslé, pirítós vagy kekszfélék fogyasztása enyhíthet a panaszokon.

A sugárkezelés kapcsán kialakuló gyomorpanaszok diétával, bizonyos táplálkozási módok bevezetésével is enyhíthetők. Az ezzel kapcsolatos tanácsok a következőkben foglalhatók össze.

Egyen a beteg gyakran, de egyszerre csak kis mennyiséget. Lassan táplálkozzék és gyakran igyék, kerülje el sült és magas zsírtartalmú ételek fogyasztását. Étkezések közben fogyasszon hideg italokat, minden étele enyhén fűszerezett legyen és legjobb, ha szobahőmérsékletűek vagy csak mérsékelten hűtöttek. Ha a gyomorpanaszok súlyosak, célszerű egy időre teljesen folyékony diétára szorítkozni.

A hasat érő röntgenbesugárzás kapcsán jelentkező másik mellékhatás a hasmenés, amely rendszerint a kezelés után 3-4 hét múlva lép fel. Ezzel kapcsolatban a kezelőorvos gyógyszerrel és diétára vonatkozó tanácsokkal látja el a beteget. Tapasztalat szerint hasznos az alábbi ajánlások követése: fogyasszon a beteg a hasmenés felléptekor kizárólag folyékony táplálékot, gyenge teát, gyümölcslevet, erőlevest. Leginkább az alma és őszibaracklé válik be e célra. A magas rosttartalmú ételek fogyasztása kerülendő, mert az görcsöket és gázképződést okoz. Ne fogyasszon tehát a beteg nyers gyümölcsöt, zöldségféléket, kávét, babot, káposztát, sem pedig durva őrletű lisztből készült kenyeret, édességeket és fűszeres ételeket. Táplálkozzék viszont gyakran és egy-egy alkalommal fogyasszon kis mennyiségeket. Kerülje a tej- és tejtermékek fogyasztását, mert a belekre azok is irritáló hatásúak.

A hasmenés enyhülésekor a beteg áttérhet kis mennyiségű, alacsony rosttartalmú táplálékok, rizs, banán, almapüré, krumplimüré és alacsony zsírtartamú sajt, valamint pirítós fogyasztására. Fontos hogy a hasmenéses periódus alatt a betegnél megfelelő káliumpótlás történjék, mert a hasmenéssel sok káliumot veszít a szervezet. Ez banán, krumpli, barack fogyasztásával érhető el, de a káliumvesztés gyógyszeresen is pótolható, az orvos tanácsai szerint.

Hólyag- és vizelési panaszok, a nemi szerveket érintő panaszok

Ismét más jellegű mellékhatások jelentkeznek, ha a sugárterápia a medence tájékra irányul. A korábban említett emésztési zavarok enyhébb formában ilyenkor is jelentkezhetnek, emellett húgyhólyag-izgalmak léphetnek fel, amely gyakori vizelési ingert vagy éppen gyakori vizelést eredményez. Ennek ellenére a bőséges folyadékfogyasztás enyhítheti a hólyagpanaszokat. Súlyosabb vagy tartósan fennálló panaszok esetén az orvos megfelelő gyógyszert ír fel a beteg kérésére.

Kismedencét érő besugárzással kapcsolatban a nemi szerveket, ill. szexuális funkciókat érintő mellékhatások is jelentkezhetnek. Ezek egy része nem tart sokáig és a kezelés befejezése után elmúlik, kialakulhatnak viszont hosszantartó vagy akár állandó károsodások is. A kezeléssel járó ilyen irányú kockázatot rendszerint a kezelés megkezdése előtt megbeszéli az orvos betegével, de természetesen a beteg is kezdeményezheti ezt.

A sugaras kezelés kihatással lehet a fogamzó-, illetve megtermékenyítő-képességre. Mindenképpen elkerülendő, hogy az ivarérett nő a sugárterápia folyamán teherbe essék. A sugárkezelés alatt és azt követően az orvosa által ajánlott ideig fogamzásgátlókat kell szednie.

A medencére irányuló besugárzás következtében egyébként nőknél a menstruáció megszűnhet és más menopauzás tünetek is kialakulhatnak. A kezelés hüvelyégést, viszketést és hüvelyszárazságot válthat ki. E tüneteket jelezni kell az orvosnak, aki gondoskodik a panaszok enyhítését célzó megfelelő kezelésről.

Férfiaknál a medencére irányuló besugárzás - miután a heréket is érheti bizonyos sugárhatás - csökkenti a herében termelt spermiumok számát, mozgékonyságát, megtermékenyítő képességét. Ilyen jellegű besugárzás esetén egyébként sem célszerű a gyermeknemzés, a sugárhatásra a spermiumokban esetleg fellépő, kiszámíthatatlan károsodások miatt. Ha a besugárzandó férfibeteg kora és családtervezési elgondolásai miatt aggódik a besugárzás következtében várhatóan kialakuló csökkent nemzőképessége miatt, célszerű a sugárzás megkezdése előtt gyűjtött sperma spermabankban való elhelyezése, tárolása, mesterséges megtermékenyítésre történő későbbi felhasználás céljára.

Ami a szexuális kapcsolatokat illeti, medencére irányuló besugárzásban részesülő nők esetében nem tanácsos a besugárzás alatt nemi életet folytatni, mert az igen fájdalmas lehet. A kezelés befejezése után néhány héttel kezdheti meg a besugárzott beteg a nemi élet folytatását.

Legtöbbször sem a nőknél, sem a férfiaknál nem következik be a sugárterápia hatására olyan változás, károsodás, amely a későbbiekben akadályozná őket a szexuális élet örömeinek élvezetében.

(Forrás: daganatok.hu)