A fiatal nőbeteg azért jelentkezett pszichológiai konzultációra, mert előző nap a sugárterápiás kezelése során pánikroham (palpitatio, izzadás, remegés, légszomj, hiperventilláció stb.) jelentkezett nála. A kezelést ezért nem is lehetett folytatni, és azt a páciens kezelőorvosa másnapra halasztotta.

A pszichológiai konzultáció napján a beteg újra megpróbálta felvenni a kezelést, de ismét érezte a fenti tüneteket. A pszichológiai konzultáció az empatikus, elfogadó légkör megteremtésével kezdődött, ahol a beteg szabadon beszámolhatott élményeiről. Ezt követően úgynevezett félelemhierarchiát állítottunk fel a beteggel. Ennek során rangsorolnia kellett a kezeléssel kapcsolatos félelmeit a legsúlyosabbtól a legenyhébbig. A szorongásos tünetek alábbi okait nevezte meg (a legerősebbtől kezdve):

1. A kontroll hiánya. Nem tud elmenekülni a helyzetből.
2. Egyedül marad a kezelés alatt.
3. Nincs elég információja a kezelés menetéről.
4. Szégyenérzet a pánik miatt

A 4. okot (szégyenérzet) a segítő team (orvos, asszisztensek, pszichológus) empatikus, elfogadó magatartása csökkenteni tudta. A betegnek az osztály pszichológusa elmagyarázta, hogy az ehhez hasonló pszichés nehézségek előfordulhatnak a kezelés során, ezeket éppúgy meg kell oldani, mint magát a kezelés kivitelezését, és ez is a terápia részét képezi.

A 3. okot úgy semlegesítette a gyógyító team, hogy a beteg lehetőséget kapott, hogy kérdéseket tegyen fel a kezeléssel kapcsolatban az illetékes orvostól. Ez a konzultáció a beteg informálása mellett más szempontból is fontos volt. Ismét azt láthatta, hogy odafigyelnek rá, komolyan veszik a problémáját, empatikusak vele szemben. Az információval együtt a beteg helyzettel kapcsolatos szubjektív kontroll érzete is jelentősen megnőtt.

Az 1. ok kapcsán elmondtuk a betegnek, hogy törekedni kell a kezelés megszakítás nélküli kivitelezésére, de végső esetben kontrollálni tudja a szituációt, és kérheti annak leállítását.

A 2. okot az sugárterápiás asszisztensek tudták orvosolni. A kezelést nem folyamatosan, hanem több szakaszban hajtották végre. Így amikor az lehetséges volt, az egyikük mindig bement a pácienshez a sugárterápiás helységbe, hogy jelenlétével támogassa őt. A beteg ezekben a helyzetekben röviden beszámolhatott az aktuális érzelmi állapotáról is.

A fenti stratégiákkal a gyógyító team elérte, hogy a beteg szorongása csökkenjen, és a további kezeléseket is könnyen fel tudja venni. A bemutatott eljárások a kezelést kísérő pánikrohamok prevenciójában is hatásosnak bizonyultak.

***

A beteg agorafóbiával társuló pániktünetei további pszichológiai konzultációt igényeltek. A páciens beszámolójából kiderült, hogy a kontrollvesztés, a helyzetből való menekülés képtelensége mint érzés elsősorban életének egy adott szakaszától datálható. Ebben a periódusban a páciensnek az egyik súlyosan beteg hozzátartozóját kellett segítenie. Emiatt munkateljesítménye romlott, olykor hibázott is munkájában. Végül fegyelmi eljárást indítottak ellene, ezalatt igen megalázóan bántak vele, ráadásul munkahelyének elvesztését is kilátásba helyezték. A beteg elvesztette kontrollérzetét, sebezhetővé, szorongóvá vált. Betegségét is éppen ebben az időszakban diagnosztizálták.

A pszichológiai konzultáció először a munkába való visszaállás nehézségeinek feldolgozására és megoldására irányult. A konzultáció további része főként a fent leírt negatív tapasztalatok kognitív újra strukturálást, a kontroll érzetének visszaállítását szolgálja. A beteg ennek során fokozatosan felismerte, hogy pánikrohamai, fóbiás tünetei, valójában a fent leírt kritikus életeseményeknek a szimbolikus manifesztációi.

Összeállította: Dr. Hamvai Csaba