A 73 éves nőbeteg 2005-ben vette észre a jobb emlő tumorát. Klinikai vizsgálattal a jobb emlő külső negyedeinek határán 2 cm-es, mobilis kemény csomó volt található a mellkasfal előtt. A jobb axillában körülbelül 2 cm nagyságú nyirokcsomó volt tapintható. Széles excisio történt axilláris blokk disszekcióval. Szövettani eredmény: invazív duktális carcinoma, grade 3, pT2 (22 mm), érinvázió, pN2 (4/11) ER: 90%, PR: 40%, HER2: 1+, posterior rezekciós szél: 0,1 mm. A műtét után kemoterápiát (6 ciklus CMF) és posztoperatív sugárkezelést kapott (operált emlő és nyirokrégiók: 25x2 Gy, tumorágy boost: 8x2 Gy).

A beteg legközelebb 3 év múlva jelentkezett klinikánkon vizsgálatra, amikor felmerült, hogy a jobb emlő és a jobb felső végtag krónikus duzzanata, fájdalma hátterében vénás thrombosis és/vagy daganatos recidíva áll. Elmondta, hogy a sugárkezelés után körülbelül egy évvel egyre fokozódó kéz illetve végtagduzzanat jelentkezett, fájdalommal. Fizikális vizsgálattal a jobb felső végtag lymphoedemája, a vállövnek megfelelően tágult vénás kollaterális hálózat látszott, az emlő kemény tapintatú volt. Doppler ultrahang vizsgálat a jobb felső végtag subcutan szöveteinek oedemája és tágult kanyargós vénái mellett a v. subclavia szabályos keringését mutatta, a jobb felső végtag mélyvénás keringése végig megtartott volt, de a v. cephalica és basilica feltehetőleg kompressziójuk miatt nem volt felismerhető. Mélyvénás thrombosis nem volt igazolható. Daganat kiújulás sem volt igazolható.

Két évvel később panaszai fokozódásáról, és a jobb kar izomerejének csökkenéséről számolt be, mely miatt gyógyszeres kezelést kapott. A korábban leírt eltérések, a lágyrész hegesedés jeleinek fokozódását észleltük. Egy év múlva a tünetek további fokozódása miatt önellátásra képtelenné vált (1/a. ábra). Emellett a jobb kéz rohamszerű elfehéredéséről is beszámolt. Status: a kéz ujjai sápadtak, kontraktúrában rögzültek. A jobb felső végtag oedemás, mozgása beszűkült és paretikus. Az emlő zsugorodott, az ellenoldalinál lényegesen kisebb, és a hónalj felé elhúzott, állománya fibrotikus, a mellkasfal lágyrészei páncélszerűen feszülnek. Mellkasi CT-vel a besugárzott régiónak megfelelően kiterjedt lágyrész és tüdő fibrosis látszott (2. ábra, 3. ábra). Kivizsgálást végezve tumor recidíva sem lokoregionálisan, sem távoli áttétként nem igazolódott, az eltérést kifejezett késői sugárkárosodással magyaráztuk, és felmerült a beteg fokozott egyéni sugárérzékenysége is. Fibrosis-gátló terápiaként 2x1200 mg pentoxyfillint és 100 mg E-vitamint adtunk, melyet azóta is, immár 2 éve szed.

A rendszeres ellenőrzések során beszámolt panaszainak fokozatos csökkenéséről: fájdalma megszűnt, a korábbiakkal ellentétben fájdalomcsillapítót nem szed. A jobb felső végtag duzzanata csaknem teljesen megszűnt, a vénás kollaterális hálózat eltűnt, izomereje javult (1/b. ábra). Mellkasi CT-n az eltérések jelentősen javultak (3/b. ábra). Egyéni fokozott sugárérzékenység lehetősége miatt genetikai vizsgálatokat végzünk.

Összeállította: Dr. Kiscsatári Laura