44 éves nőbeteg 2002-ben észlelte a bal mellében a csomót. Fizikális vizsgálattal a bal emlő felső negyedeinek határán egy kb. 4 cm-es fixált, bőrbehúzódást okozó tumor volt tapintható. Akkor elvégzett komplex emlővizsgálatról, core biopsziáról dokumentáció nem áll rendelkezésre.

2002. április 22-én SZTE Sebészeti Klinikán bal oldali mastectomia és ABD történt. Szövettan: invasiv lobularis carcinoma (pleiomorph tipus) pT2 pN0 (0/12). Onkológiai utókezelést nem kapott. Rendszeres kontrollvizsgálatai történtek.

2004 szeptemberében jelentkezett a beteg ambulanciánkon panaszmentesen, korábban más intézetben történt onkológiai gondozása, ott elvégzett csontkamera vizsgálat a bal femurfejnek megfelelően halmozást írt le. Mellkas röntgen, hasi-kismedencei UH, tumormarker (TM) vizsgálat negatív volt.

Csontvelő scintigraphia (10.20.): A centrális területeken (koponya, medence, gerinc, bordák, sternum) a csontvelő normális radiofarmakon felvétellel ábrázolódik. Csontvelő expanzióra vagy kihelyeződésre utaló jel nincs. A bal femur vetületében trochantertájon az ellenoldali területhez képest körülírt csökkent aktivitáscsökkenés látható. Egyéb csökkent aktivitású terület nem figyelhető meg. Összefoglaló vélemény: A bal femur vetületében trochantertájon, a csontszcintigramon látható kóros csontfolyamatnak megfelelően intramedullaris folyamat szcintigráfiás képe, mely csontmetasztázisnak megfelelhet.

Ortopédiai Klinikán biopszia történt (2005.08.15), mely a korábbi emlőtumor metastasisát igazolta (H.:A daganat megfelelhet az emlő infiltráló lobularis carcinomája áttétének. Cerb-B2:-, ER: 30%, PR: 40%).

A beteg elsővonalú palliatív kezelésként 2005.10.07-2006.02-ig 6 ciklus CEF kemoterápiát kapott. Mellékhatásként Grade II hányinger, Grade II neutropénia alakult ki. Biszfoszfonát kezelésként per os ibandronsav indult. A kezelések mellett csontfájdalmai megszűntek.

Ezt követően palliatív hormonterápiaként letrozole tablettát indítottunk.

2007 júliusában bal csípőfájdalom ismételt fokozódása miatt letrozoleról tamoxifen kezelésre tértünk át.

2011.06.24-én elvégzett kontroll csontizotóp vizsgálat a jobb 2-es bordán és jobb sacroiliacális ízületben új csontáttéteket írt le. Egyéb lokalizációban metasztázis nem igazolódott.

Osseális progresszió miatt 2011.09.30-án mono-capecitabine kezelést kezdtünk. Már az első ciklust követően jelentősen csökkentek csontfájdalmai.

8. ciklust követően grade II hasmenés és Hand-Foot-Syndroma miatt 25 %-os dózisredukciót alkalmaztunk. Az 59. ciklus xeloda monoterápia alkalmával Grade III HFS miatt második szintű dóziscsökkentést alkalmaztunk (50%).

Az ismételt dózisredukciót követően jelenleg panaszmentes a beteg.

Elvégzett staging vizsgálat (csontizotóp) minimális regressziót igazolt. Jelenleg 65. ciklus mono-xeloda kezelését végezzük. A beteg a kezelést minimális, dózisredukcióval kontrollálható mellékhatások mellett jól tolerálja.