logo_zold


BCN_ESO_badge


mamma


facebook-mammamia

40. eset

Heretumorban szenvedő fiatal férfi beteg onkológiai ellátása

Esetbemutatás

A 32 éves férfi betegnél 2012 nyarán a jobb herében észlelt kemény csomó miatt indult kivizsgálás. Staging részeként végzett hasi-UH vizsgálat megerősítette térfoglalás jelenlétét: a jobb here középső harmadában egy 28x33x35 mm-es lobulalt kontúrú, inhomogén szerkezetű, fokozott vascularisatiojú solid területet írt le. Mellkas rtg vizsgálat eltérést nem mutatott. Béta-hCG kinidulási szintje 255.2 IU/l (normál <2.6 IU/L) érték volt, alfa-foetoprotein (AFP) normális tartományban volt.

2012. augusztus 30-án a SZTE Urológiai Tanszéken jobb oldali semicastratio történt. A preparátum szövettani feldolgozása egykomponensű csírasejtes tumort igazolt, konvencionális seminomát, a vizsgálatok alapján rete testis infiltrációval, a tumor legnagyobb átmérője 36 mm volt (pT1, pNx), Ki67: 60%.

A műtétet követően készült hasi-kismedencei CT aortocavalisan egy kb. 12 mm-es nyirokcsomót írt le, egyebütt a retroperitoneumban több kisebb nyirokcsomó ábrázolódott (1. ábra). Urológiai javaslatra ekkor rutin követés indult, melynek során három havonta váltva UH, illetve hasi-kismedencei CT vizsgálat és tumormarker kontroll történt.

A 2014 októberében készült kontroll hasi CT paraaorticusan és paracavalisan több, valamint a musculus psoas mentén, jobb oldalon egy 34x25 mm-es nyirokcsomó metastasist igazolt. A korábbi vizsgálatokhoz képest egyértelmű progresszió igazolódott (2. ábra). A béta-hCG szintje, mely a műtétet követően normál tartományban mozgott, 6.4 IU/l-re emelkedett, AFP továbbra is normális volt. Ekkor onkológiai konzílium történt. Betegvizsgálatot követően laborvizsgálat, illetve mellkas CT történt, mely a mediastinumban távoli áttétet nem igazolt. A kialakult nyirokcsomó áttétek miatt elsővonalas kezelésként három ciklus BEP protokoll szerinti (etoposid + cisplatin + bleomycin) kombinált kemoterápia indult, melyet a beteg 2014. november és 2015. január között kapott meg G-CSF és LMWH védelemben. Mellékhatásként grade I-es hányinger, gyengeség, fáradékonyság jelentkezett.

A kemoterápia befejezését követően elvégzett has-kismedencei CT-n néhány, nem kóros méretű mesenterialis nyirokcsomó került leírásra, egyéb eltérés nem igazolódott. A komplett remisszióra való tekintettel betegünk rutin uro-onkológiai utánkövetése indult, kéthavonta esedékes re-staging vizsgálatokkal.

Betegünk jelenleg panaszmentes, legutolsó kontrollvizsgálatai 2015 júniusában készültek, a tumormarkerek normál tartományban vannak, hasi-kismedencei MRI-n lymphadenomegalia, egyéb kóros eltérés nem igazolódott (3. ábra).

Megbeszélés

Az I. stádiumú heredaganatra való tekintettel (pT1 pNx pM0 S1) az irodalom szerint a szemikasztrációt követően a szoros utánkövetés az adjuváns onkológiai kezelés alternatívája. Adjuváns kezelés nélkül is csupán 15-20% körüli a relapszus aránya (döntően a PAO régióban). A műtétet követően alkalmazott AUC protokoll szerinti carboplatin alapú kemoterápiával is hasonló eredmények érhetőek el mind a relapszusmentes, mind pedig a betegségspecifikus túlélésben. A sokasodó vizsgálati eredmények mindinkább alátámasztják napjainkban a gondos survelliance létjogosultságát az adjuváns kezelés mellett. Az utánkövetéssel lényegesen csökken a késői mellékhatások rizikója, ugyanakkor mindkét módszer mellett az I. stádiumú seminomák esetén 97-100% körüli betegségspecifikus túlélési adatok ismertek az irodalomban, ezért amennyiben a körülmények és a beteg compliance-e megengedi, az utánkövetés az elsőként választandó eljárás ezen betegcsoport esetén.1,2

Források:

  1. Bodoky Gy., Kopper L. – Urogenitális Onkológia, Medicina, 2011., ISBN szám: 978 963 226 355 7
  2. Testicular seminoma and non-seminoma: ESMO Clinical Practice Guidelines for diagnosis, treatment and follow-up