A 39 éves férfi betegnél 2004 nyarán jobb oldali parieto-occipitalis térfoglaló folyamatot detektáltak CT vizsgálattal, mely 2008 augusztusában növekedni kezdett (1. ábra). Az elvégzett biopszia grade II oligodendrogliomát igazolt. A beteg ezt követően definitív dózisú (22x1,8 Gy + 12x1,8 Gy) irradiációban részesült (2. ábra). 2 éven át fokozatos tumor regressziót, és stabil betegséget észleltünk, majd klinikailag stabil állapota mellett készült MR képalkotás 2010 júniusában tumor progressziót mutatott (3. ábra). Ekkor funkcionális MR és diffúzió súlyozott tractographia alapján neuronavigációs éber műtét során a makroszkópos tumor eltávolítása megtörtént. A hisztopatológia ekkor anaplasticus irányba transzformálódó, grade II-III oligodendrogliomát írt le. Posztoperatív 20x1,6 Gy dózisú reirradiáció történt, majd temozolomide monoterápia indult, mely 23 cikluson keresztül folytatódott (4. ábra). Ismételt tumor progresszió miatt 2012 szeptemberében betegünk reoperáción esett át, recidiváló, grade III-IV malignusan transzformálódó oligodendroglioma diagnózisával. A mozgásrehabilitáció mellett bevacizumab monoterápia indult egyedi méltányossággal, melyet 2013 júliusában kontroll MR által leírt subacut bevérzés miatt 4 ciklust követően a beteg kérésére felfüggesztettünk (5. ábra), 10 hónap viszonylagos jó állapot után gyors progresszió, majd 2014.06.27-én exitus következett be.

Következtetés Az individuálisan átgondolt, multidiszciplinárisan egyeztetett kezelések és az egyes modalitásokon belül a legkorszerűbb technika alkalmazása a beteg 10 éves kórtörténete alatt (6. ábra) minimális neurológiai tünetekkel jó életminőséget biztosított (KPS≥70%).

Összeállította: Dr. Végváry Zoltán