47 éves férfibeteg 2014 szeptemberében nagyfokú stridoros légzés miatt jelentkezett az SZTE Fül-Orr-Gégészeti Klinikán. Ekkor urgens tracheotomia történt. Korábban orvosnál nem járt, bár légzési és nyelési panaszai régóta fennálltak, továbbá kb. 20 kg-ot fogyott az elmúlt évben (több mint 25%-os súlyvesztés). Kivizsgálása során kétoldali fixált nyaki nyirokcsomó metasztázist adó, pajzsporcon áttörő, a gége lumenét szinte teljesen kitöltő, gége porcot destruáló tumor igazolódott, mely a nyaki érhüvelyt diszlokálta, infiltrálta (Stádium IVA, T4 N2c M0) (1. ábra: Nyaki lágyrész CT 2014.10.11.).

2014.10.27-én biopsia történt, a szövettani vizsgálat közepesen differenciált laphám carcinomát igazolt. A teljes táplálási akadály miatt nasogastricus szonda került levezetésre.

Multidiszciplináris team (fül-orr-gégész, onkológus, sugárterapeuta) döntése alapján indukciós TPF (Docetaxel, Cisplatin, 5-FU) kemoterápia nem jött szóba a beteg igen gyenge általános állapota miatt. Definitív kemo-radioterápiát kezdtünk (2. ábra: TCT, Besugárzás tervezés), azonban intermittálóan jelentkező, convulsiv, flexiós tónusos görcsökkel járó rosszullétek miatt SBO-ra került, kezelését nem tudtuk folytatni. Ezt követően neurológián obszerválták, epilepszia irányába további vizsgálatok történtek. EEG epilepsziát nem igazolt, a convulsiv rosszullétek hátterében hypoxiás epizódokat véleményeztek. A hypoxiát a nagy kiterjedésű nyaki nyirokcsomó konglomerátum általi carotis sinus baroreceptor kompresszió okozhatta.

Az effektivitás gyorsítása érdekében a frakció dózist 2,5 Gy/nap-ra emeltük, sugárkezelését folytattuk. A besugárzás-tervezés és kezelés folyamán nem tudtuk a protokoll szerint előírt fejtartást (áll kiemelve, nyak lehúzva, maszkrögzítés) alkalmazni, mivel a pozícionálás provokálta a syncopet. Esetében a maszkrögzítéstől is eltekintettünk.

A kezelés hatására obszervációnk 4. napjától convulzív rosszullétet, syncopet nem tapasztaltunk, a beteg általános állapota folyamatosan javult. A nasogastricus szonda segítségével táplálása megoldott volt, kezelésünk ideje alatt testsúlya nem csökkent tovább. A kialakult Gr. I-II. fokozatú sugárkezelés okozta mellékhatásokat, úm. radiomucositist és radiodermatitist lokálisan kezeltük. Ezek miatt a kezelést felfüggeszteni nem kellett, a beteg számára a mellékhatások tolerálhatóak voltak.

Fizikális vizsgálattal kiváló tumor regressziót észleltünk, ezért re-topometriás CT vizsgálatot is végeztünk (3. ábra: re-topoCT: Besugárzás tervezés, dózis-volumen hisztogramm), mely ugyancsak nagyfokú tumor regressziót véleményezett (a GTV 942 cm3-ről 236 cm3-re csökkent).

A jelentős tumorvolumen csökkenés miatt a korábban kivitelezhetetlen PEG-beültetés megtörtént. Ez a beteg számára a megfelelő edukálást követően összehasonlíthatatlanul jobb életminőséget biztosít, emellett per os táplálkozással is próbálkozik, egyelőre még csak folyadék, tápszer formájában, de sikeresen.

Konklúzió: A gyenge állapotú betegek kezelhetőségét, ezáltal a várható túlélés javulását jelentősen befolyásolja a táplálhatóság, melyet mind a kezelést megelőzően, mind a kezelés alatt fontos biztosítani.

Összeállította: Dr. Varga Linda