dolt. Júliusra a fájdalom fokozatosan erősödött, RTG vizsgálat (1. ábra) készült, mely traumás eltérést nem írt le, lokális Diprophos-Diclac terápia indult. Fájdalma nem mérséklődött, ellenben folyamatos dagadás és térdhajlati terime növekedést észlelt, MRI (2. ábra, 3. ábra) készült, mely alapján sürgős biopsia történt. A tibia biopsia szövettana desmoplastikus kis kereksejtes tumort (DSRCT) véleményezett, habár a tumor lokalizációja extrém ritka. A DSRCT agresszív, malignus tumor, kifejezetten rossz prognózissal (median túlélés: 17-25 hónap). Általában a primer tumor a hasüregben alakul ki, peritonealis terjedés az elsődleges, majd limfatikus és hematogén áttétképződés, különösen a májba. Staging vizsgálatai során disszeminált csontérintettséget, limfatikus és pulmonalis metasztázisokat írtak le (4. ábra, 5. ábra). A szakirodalom áttekintését követően 2013.10.14-én VIDE (Vincristine, Ifosfamide, Doxorubicin, Etoposide) kemoterápiás, ill. a disszeminált csontérintettség miatt zoledronsav kezelést kezdtünk. A felvételkor csak segédeszközzel, és igen nehezen mozgott, idejének több mint 50%-át ágyban töltötte, állandó medencefenék, keresztcsonti zsibbadásról, vizelet- és széklet-ürítési panaszokat említett.

A második ciklust követően mozgása sokkal jobb lett, a felvételkor még ágyhoz kötött beteg, eddigre már önállóan, segédeszköz és kisérő nélkül, autóval is közlekedett. A jobb térd mérete az ellenoldalival megegyező, azonban a medencefenék zsibbadás és vizelet inkontinencia változatlanul fennállt. Re-staging CT leleteiben pulmonalis és limfatikus regressziót véleményeztek, azonban a Th. VIII-as csigolya kompressziós törését (6. ábra) írták le, az utóbbi miatt urgens radioterápiát indítottunk. A célterület a topometriás CT-n észlelt thoracalis, lumbalis és sacralis manifesztációk voltak, melyet a lokális kontroll érdekében a jobb térd sugárkezelésével egészítettünk ki, 2013.11.26-2014.01.20.-ig, 60 Gy összdózissal végeztük (7. ábra, 8. ábra, 9. ábra). A kezelés hatására klinikailag és a megismételt tervezési CT-n lényeges képi regressziót, javulást észleltünk.

2014. februárban a jobb lágyékában fájdalmatlan, növekvő nyirokcsomót vett észre. Mivel a limfatikus progressziót a drug holiday-nek tudtuk be, onko-team-en a VIDE kemoterápia újra bevezetése (reindukálása) mellett döntöttünk. A 3. ciklust (2014.02.28.) jól viselte, mellékhatás nem jelentkezett, mozgása ismét javult, inkontinentiája mérséklődött.

2014. március 18-án spontán jelentkezett, családjával egyetértésben azt a határozott döntést hozta, hogy további onkológiai kezelést nem kíván felvenni. Hyperbaricus oxigén, B17 (amigdalin) és alkáli só terápiát kezdett. Az amigdalin és félszintetikus származéka a laetrile ún. cianogén glikozid, melyek a barack, mandula, illetve más csonthéjas gyümölcsök magjában fordulnak elő, és daganatellenes hatásukat nem sikerült igazolni.

2014. áprilistól állapota fokozatosan romlott. Ismét inkontinenssé, parapléggé vált, decubitusai lettek. 2014.05.18-án tüdőgyulladás miatt exitált.

Összeállította: Dr. Varga Linda