Az előadás teológiai szempontokat is figyelembe véve röviden áttekinti a fény szimbolizmusának korai történetét. Korántsem azonos mértékben, de ezek mindegyike megjelenik a későbbi korokban is. A keresztény Európában jellemző volt a fénynek (Napnak) Krisztushoz való kapcsolása, az ő legfőbb attribútuma vagy metaforája lett. A gótikus építészet ideológiai alapja a templomok orientálásában is kifejezésre jutó fénymisztika volt. Purgatórium nappali és éjszakai jeleneteinek leírásakor Dante maximálisan kihasználta a fény közhasználatban is ismertté vált teológiai jelentését.