Egyetemi tanulmányait a Szegeden, Firenzében magyar-olasz szakon (1976), majd ezután ösztöndíjas formában Rómában (1980) és Párizsban (1983) végezte. 1978-ban egyetemi doktori, 1983-ban kandidátusi fokozatot szerzett, 1996-ban habilitált, 2000-ben elnyerte az MTA doktora címet. Több hazai és külföldi szakmai szervezetben töltött/tölt be tagsági vagy elnöki (elnökségi) szerepet: OTKA, MAB, MTA Irodalomtudományi Szakbizottság, AILC (Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtudományi Társaság), Societá Dantesca.

2000 óta a SzTE-BTK Doktori Tanács és az irodalomtudományi Szakbizottság elnöke. 1999-óta az Akadémiai és Springer közös kiadásában megjelenő nemzetközi összehasonlító irodalomtudományi folyóirat főszerkesztője.

1995-1998 között a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatója, 1998-2000 a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, majd ismét a szegedi egyetem professzora. Az Olasz Köztársaság tiszteletbeli konzulja. 2011-2014 az SzTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese.

Fő könyvei: A neoklasszicizmus poétikája (1988), Az ikonológia elmélete (1986), Szimbólumtár (1997), „Silányí időből az örökkévalóba” (1997), Santo Stefano Rotondo (2000), Világirodalom (2005), Dante: Commedia (Codex Italicus 1.2006), Dante. Szó, szimbólum, realizmus a középkorban (2009). 1790 – Határ és szabadság az irodalomban (2012), Nézőpontok (2014).