Az emberi agy csodálatos képessége, hogy a szem által felfogott hatalmas mennyiségű információból, mely az elemi jelek millióit tartalmazza, folyamatosan ki tudja vonni a pillanatnyilag szükséges, lényeges részleteket. Nincs az a számítógép, mely képes lenne hasonló teljesítményre. Az előadás a látórendszeren belül működő párhuzamos adatfeldolgozásról szól. A látás párhuzamos feldolgozásának lényege az, hogy anatómiailag párhuzamosan futó információs csatornákon egyidejűleg történik a látott világ különböző jellegzetességeinek (forma, szín, mozgásirány, sebesség stb.) feldolgozása. Csak a lényeges, adott pillanatban szükséges információ tudatosul, vagy szolgál egyébként éppen nem-tudatosuló működéseket. Az előadásban kísérletet teszünk arra, hogy bemutassuk azokat a sejtszintű működések egy részét, amelyekkel az agy megvalósítja a látott információ tudatos és tudattalan feldolgozását. Ennek egyik módja az, hogy a látott képet nem mozaikkockákként elemzi, hanem azt a térbeli frekvenciáknak megfelelően osztja fel. Az agy az alacsony és magas térfrekvenciáknak megfelelő információt külön-külön értékeli. Ugyanarról a képről vagy vizuális eseményről érkező alacsony és magas frekvenciájú információ teljesen más jelentést hordoz, és más-más agyi struktúrákban képeződik le. Egymástól függetlenül végzi a magas térbeli frekvenciát feldolgozó rendszer a képfelismerést, az alacsony térbeli frekvenciát feldolgozó rendszer pedig a mozgások érzékelését.
A fentiek alapján felvetjük, hogy látásunk egy olyan rendszerhez hasonlítható, mely sokmillió, egymással párhuzamosan kapcsolt, analóg és digitális jeleket is felhasználó, önálló működési egységből áll.