Általános értelemben az jelöli ki a magyar forradalom helyét, hogy rajta kívül soha sehol nem zajlott le totális diktatúra kereteiben hozzá hasonló megmozdulás.

Fő jellemzői: a kezdeményezésbe 2-3 nap alatt bekapcsolódott a társadalom minden rétege, minden településformája és minden generációja. A spontán módon, mégis egyazon mértékek mentén létrejött új szervezetek néhány nap alatt lebontották a mini totális állam egész szerkezetét. Egyúttal elkezdték az új államigazgatási formák kialakítását.

A magyar forradalom megdöntötte a tételt, amely szerint totális diktatúrát nem lehet belülről megdönteni.

E tény jelentőségét a nagy világban nem fogták fel (még az 1980-as években sem). A magyar 1956 nem döntötte meg a mintegy 10 éve formálódó politikai elveket sem a konzervatív kormányzati körökben, sem a kommunista baloldalon, de elhintette a szkepszis elemeit.

Hazai következményei miatt külföldön máig bírálják. Szempontok: túlszaladt a realitás határain, nem volt megfelelő politikai vezetése, Nagy Imre habozott, elvesztette az irányítást. Bizonyíték minderre, hogy W. Gomulkának a mérsékeltebb és ezért Moszkva számára elfogadható programjával sikerült stabilizálnia a lengyel helyzetet.

Ellenérv: a történelemben ritkák az abszolút cezúrák. A forradalmat követő megtorlás nem volt ilyen, és a magyarországi helyzet 1963-tól kezdve jobban alakult, mint a lengyel. Ez nem valaki érdeme, hanem 1956-é.

 

 

Fotóalbum