Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a tudomány azonosítani tudja a gyomornedv összetételét. Végigkísérve ezt az utat felvázolom a vizsgálatok buktatóit, melyek során a kutatók a végső tisztázásig eljutottak. Az idegrendszer szerepének feltárása Pavlol és munkatársai segítségével sikerült. Újabb előrehaladást jelentett a gyomorba jutó táplálék gyomornedv-termelést serkentő hatásának felderítése, mely együtt járt az első hormon, a gasztrin izolálásával és egy új tudományos és klinikai ágazat, az emésztőszervi endokrinológia megszületésével. A szervezetben mindenütt jelenlevő hisztaminnak a savelválasztás mechanizmusában betöltött központi szerepe lehetővé tette a savgátlás és ezzel együtt a fekélybetegség gyógyításának hatékony lehetőségét. A hisztaminnak a savtermelő sejtekhez történő kötődését akadályozó molekulák (H2-receptor gátlók) felfedezése teljesen új fejezetet jelentett a savhoz kötött betegségek, így elsősorban a gyomorfekély gyógyításában. Az utolsó lépést ezen a területen a sejten belüli sósavszintézis kulcspontjának, a proton pumpának és annak gátlóinak és a fekély kiújulást elősegítő baktérium (Helicobacterium pylori) azonosítása és kiirtásának gyógyszeres lehetősége jelentette.

A tudomány e sikeres fejezetének felvázolása során felvillantom azokat a meg megoldandó feladatokat, melyek a gyomorfekély keletkezésének megismerésében még előttünk állnak, és röviden utalok azokra az eredményekre, melyeket a szegedi I. Belklinika kutató csoportjai 1950 és 1990 között elértek.