A sztereotípiák egy adott kultúrkör által előre gyártott koncepciókat fejeznek ki, amelyeket az egyes ember átvesz és amelyek segítségével látja és értelmezi a világot. Szűkebb értelemben egymással interakcióban lévő különböző eredetű embercsoportok feltűnő és tipikus vonásainak szöveges vagy képi kifejezését értik a fogalom alatt. A sztereotípiák erősítik a csoportok összetartását és a csoporttal való azonosulást.

  Sztereotip megállapítások nemcsak népcsoportok tagjairól alkothatók, gondoljunk csak a nőkkel kapcsolatos számtalan szólásra, az anyós- vagy rendőrviccekre stb. A csehül van, cigánykodik-féle kifejezések szempontjából azonban csak az úgynevezett etnosztereotípiák  érdekesek számunkra. Ezeken belül jelentős különbség van ún. auto- és heterosztereotípiák között, azaz a saját csoportunkra és a más csoportokra vonatkozó sztereotip nézetek között.

  Az előadás célja ennek a sok tekintetben kényes, hiszen népcsoportok érzékenységét sértő témakörnek a vizsgálata. Az elméleti kérdések rövid összefoglalásán túl be kívánja mutatni a magyar nyelvben található fontosabb auto- és heterosztereotip nyelvi kliséket (pl. halogatja, mint cigány az akasztást; Adj a tótnak szállást, kiver a házadból!, ill. tokos ’német’, sváb (eredetijének jelentése ’svábbogár’), cigánykodik ’hazudozik’ stb.).