Az előadás nem magyaróra kíván lenni, hanem alkotás-lélektani vizsgálódás. Érdeklődésének középpontjában az a kérdés áll, hogyan keletkezik a társadalom korszaktörténetének és az alkotó egyén élettörténetének a határán a mű. Az elméletnek, amelyet bemutat, tulajdonképpen nincs is más célja, mint hogy kapcsolatot találjon az ember azonossága és teljesítménye között. Ezt a kapcsolatot a pszichológia mindmáig a már ismert logikával, tulajdonságok mentén kezeli: a teljesítmény tulajdonságaiból következtet az azonosított személy tulajdonságára, ebből pedig arra, hogy a jövőben milyen teljesítmények várhatók tőle. A bemutásra kerülő elmélet tulajdonságok helyett viszonyokkal operál, ahogyan azokat az emberek a szociális összehasonlítás és a szociális kategorizáció egymást feltételező folyamataiban feldolgozzák. A feldolgozás úgy valósul meg, hogy amilyen az identitások viszonyának a formája, ugyanolyan lesz a teljesítmények viszonyáé is: akihez hasonlítani akarok, ahhoz túlhangsúlyozása történik annak, hogy hozzá hasonlóan teszem, mondom, gondolom vagy érzem a dolgokat.

E túlhangsúlyozottan hasonló megnyilvánulások (s éppígy a különbözőek, amikor általuk meg akarom különböztetni magam azoktól, akiktől különbözni kívánok) a szociális összehasonlítás és a szociális kategorizáció jelölőivé válnak. Ilyen jelölőkként kezeli az előadás József Attila legkülönfélébb megnyilvánulásait, költői és bölcseleti műveitől mindennapi életvezetésén keresztül testi és lelki betegségének tüneteiig.

Az eladás a bemutatott módszer alkalmazásával megpróbál magyarázatot adni József Attila alkotástörténetének néhány furcsaságára: 

	ezt a közismerten perfekcionsita költőt, aki általában nem adott ki a kezéből írást addig, amíg már nem talált több csiszolnivalót rajta, mi késztette arra, hogy az így előállított remekművek közül számosat utóbb mégis újraírjon?
	bravúros fiatalkori szonettjei után miért hagyta el hirtelen ezt a versformát s tizenkét év szünet után miért tért hozzá éppoly hirtelenül vissza?
	miért hiányzik a Gyömrői Edithez írott versekből tökéletesen a közéleti tematika s miért vannak ilyennel túltelítve a Flórához írott versek?