„Az olvasnivaló könyv soha, semmiféle ketyerével nem helyettesíthető”, mert „tűri, hogy olvasási szokásainktól függő, egyéni nyomot hagyjunk rajta, figyelmeztet (ha túlontúl frissnek és érintetlennek látszik), hogy még nem olvastuk” – állította Umberto Eco Kézikönyvek és olvasnivalók című tárcájában. De vajon az olasz író 1994-es szövegének igazat adhatunk?

Valóban csak a kézikönyvek és enciklopédiák helyettesíthetők multimédiás eszközökkel, és a digitalizáció megkíméli az „olvasnivalót”– legyen az ponyva vagy szépirodalom? Ahhoz, hogy trendeket figyelhessünk meg, szét kell választani a szövegeket megjelenésük szerint, hiszen – ahogy azt az E-benchmark.hu 2010-es felmérése is bizonyítja – köteteket szívesebben vesz kezébe az olvasó. Ám a megkérdezettek ötöde rendelkezik elektronikus könyvvel, 6 százalékuk rendszeresen használja is azt. Ugyanezen kutatás szerint a folyóiratoknál más a helyzet: az elektronikus változatokat az olvasók több mint kétharmada előnyben részesíti, a hetilapok és magazinok vannak csupán jobb helyzetben.

E-book s talán könyv is

A Társadalomkutatási Intézet (TÁRKI) eredményei is beszédesek. Kolosi Tamás szociológus, az intézmény alapítója egy 2002-es kutatásában rávilágított: az elektronikus médiumok és az internet „erőteljes expanziója” ellenére az írott kultúra szerepe megmaradt. Sőt, a könyv egyre inkább a klasszikus műveltség hordozójaként pozicionálja magát a piacon. Annak ellenére, hogy az irodalom helyzetét az értelmiségi, olvasó rétegek romlani látják, egyre több kötet lát napvilágot, szélesedik a megjelenő művek spektruma, és csak kiadott példányaik száma csökken. Ez – Kolosi szerint – a kínálat változatosabbá válását és a piaci egyensúly megteremtését eredményezi.

„Kommentfüggő trollok” és „digitális junkie-k”

– Az internet nem a sátán küldeménye: jól is fel lehet használni, több lehetőséget nyújt az információ terjesztésére – vallja Orcsik Roland, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szláv Filológiai Tanszékének tanársegédje. Ám a költő, műfordító és irodalomtörténész szerint a webkettő hátrányban van a könyvvel szemben. – A sok kattintás bekattanássá válik: mind a szerkesztők, szerzők, mind az álneves kommentfüggő trollok digitális junkie-k lesznek. Az online publikációkkal szemben azonban a publikációk esetében számít az idő, ahogy a befogadásnak és az értelmezésnek, úgy az alkotásnak is ki kell fejlődnie. A költészet, a novella és a dráma ugyan eladhatatlanná vált, az emberek csak a regényeket vásárolják. A tanársegéd azonban lát megoldást a problémára, hiszen az alternatív, civil mozgalmakkal népszerűsíthető a kortárs magyar irodalom – a fesztiválok, felolvasóestek, közönségtalálkozók, a „Veszíts el egy könyvet!” akció vagy éppen a Slam Poetry hozhat eredményt.

Elektronikus könyvtár és elveszett nemzedék

Annak ellenére, hogy Bauer Béla szociológus szerint a társadalomban megfigyelhető egy „elveszett nemzedék” létrejötte, akik a legkevesebb könyvvel rendelkeznek, és az internetet is a legritkábban használják, Bíró-Balogh Tamás szerint a világháló „demokratikusabb” a könyvnél. Az SZTE BTK Modern Magyar Irodalom Tanszékének tudományos segédmunkatársa üdvözli a Magyar Elektronikus Könyvtár és a hozzá hasonló platformok megjelenését, de megbízhatatlanabbnak tartja őket a hagyományos bibliotékákhoz képest.

– A gagyi úgyis eláraszt, ha akarjuk, ha nem. De olyan stratégiát is lehet választani, hogy csak a jól ismert és már bevált dolgokra figyelünk. Még a digitális elitnek és az internet leggyakoribb felhasználóinak és maximum két tucat olyan oldaluk van, amit rendszeresen látogatnak, amit rendszeresen látogat, ennek ellenére – Bauer eredményei alapján – ők azok, akik online tevékenységük mellett a legtöbb könyvvel rendelkeznek. Aktívabb cyber-létük ellenére ők vesznek részt az irodalmi programokon, ők látogatják inkább a színházakat, és ugyancsak ők járnak könyvtárakba – egyelőre.