Osztottunk már meg vicces videókat furcsa figurákról? Lájkoltunk már átszerkesztett fotókat egy-egy sztárról? A közösségi média felhasználóiként naponta találkozhatunk a webkorszak és a reklámvilág különös teremtményeivel, amelyeket valaki egy kicsit másképp látott: hozzákerekítette egy híres fotóhoz a maga gondolatát, vagy éppen új környezetbe ültetett valamely híres figurát.

Megdöbbenésből átalakítás

Ezek az interneten terjedő „elmevírusok” a szakembereket is foglalkoztatják amellett, hogy a web 2.0 felhasználóit ideig- óráig elszórakoztatják.

– A mémek a legkisebb gondolati egységek, amelyek minden kultúrában másolódni képesek – így hangzik Sas István e jelenségről alkotott meghatározása. A Kommunikációs Akadémián oktató reklámpszichológus a Loituma példáján át jellemezte az interneten terjedő mémeket.

Az SZTE-n megrendezett XI. Forum Humanumon, azaz a SzegediPszichológiai Napokon kiderült: a hagymát pörgető mesefigura hírnevét egy finn ódának köszönheti, amelyet egy kórus adott elő a televízióban. Azóta 45 millióan töltötték le a dalt, s 214 videó változatban dolgozták fel. Vajon minek köszönheti sikerét? Egy-egy rendkívüli vagy szokatlan jelenséggel találkozva az internetes felhasználók megdöbbenésüket gyakran az adott tartalom átalakításával kompenzálják: fotószerkesztő programokkal módosítják, vagy egy-egy videóba beillesztve új kontextusba helyezik. A 21. század bárki számára elérhető technikai vívmányai is elősegítik ezt, hiszen a számítógépek és az internet bárki számára elérhetőek. Ráadásul e felszerelésekkel a digitális tartalmak, azaz a képek, hangfájlok és szöveges dokumentumok tetszőleges variálhatóak, átalakíthatóak és remixelhetőek Lev Manovich, az „új média” teoretikusa szerint, így bárki előállíthat belőlük új tartalmakat.

Figurázd ki!

Azonban a mémesedésre alkalmas jelenségek másik, fontos jellemzője a parodizálhatóság is, hiszen enélkül alkalmatlanok lennének a „remake”-ként való újjászületésre. Ezzel szintén együtt jár az utánozhatóság kritériuma, vegyük csak a joghurtreklámból ismerős zokni figurát, Pocakot, akit a közösségi oldalakon a gyomorrontástól a másnaposságig már mindenért „felelőssé” tettek. Azzal, hogy az interneten megjelenő információk azonnal hozzáférhetővé válnak, az aktualitás szintén fontos szerepet kap. A friss hírekre az egyszerű olvasók is hamar rákapnak, így lett a Sandy-hurrikánból a magyar énekesnőt, Szandit kifigurázó geg vagy Barack Obama amerikai elnökből a demotivalo.hu és a 9gag.com állandó sztárja. Magyar „nemzeti” mémekben sem szűkölködünk azonban. Szalacsi bácsi egy tévériportnak hála híressé tette Kocsor falut „a vízbül veszi ki az oxigént” és hasonló bölcsességeivel, míg Fluor, a hip-hop-énekes Mizu? című dala is számtalan „feldolgozást” élt meg.

Ki látja meg először a rendkívülit?

E példákból is jól látszik, hogy az „elmevírusok” a kollektív tudás mellett legalább annyira építenek a humorra és kreativitásra, mindemellett e mindenki által ismert motívumok befogadásához a nyitottság elengedhetetlen. Azonban a Balatonból kihalászott terepjárók képeit nézegetve felmerül a kérdés: ki lehet az ötletgazda, honnan indul vajon az országos, sőt, gyakran világra szóló nevetéshullám? Sas István szerint mindig akad a tömegmédia hírei között vagy a közösségi oldalakon egy jel, amely elég provokatívnak bizonyul az átformáláshoz. Így aki először látja meg a felhasználókra zúduló információrengetegben a „rendkívülit”, s él a web 2.0 lehetőségeivel, az lesz előállítója – feltéve, ha elér mondanivalója a hozzá hasonlóan gondolkodó kritikus tömeghez.