Závada Péter: „Sem a rap, sem pedig a slam poetry nem váltja fel a költészetet”
Telt házas felolvasás a Grand Caféban, hosszan kígyózó sorok a JATE Klub előtt: Szegeden is népszerű úgy az Akkezdet Phiai nevű hip-hop-formáció, mint a slam poetry. A zene, a költészet és az új műfajok határairól Závada Pétert kérdeztük, aki Újonc néven rappel, de kötetet is adott már ki Ahol megszakad címmel.
– A slam poetry egyik meghonosítója hip-hop csapata, az Akkezdet Phiai. A felolvasások gyakori résztvevőjeként hogy látja: milyen trendek jellemzik most a műfajt?
– Nem annyira követnek minket, inkább csak elindítottunk valamit, ami önjáróvá vált. Pécsett például közönségcentrikusabb, szórakoztatóbb a slam poetry, a stand up comedyhez közelít: érthető, befogadható. Mi inkább versesebben műveljük, de megfigyelhető az országban egy teátrális vonal is, ahol a szövegeket gesztikuláció is alátámasztja.
– Szövegeiben gyakran előkerülnek a legkülönfélébb terminus technicusok, vagy éppen irodalmi szaknyelvet használ. Érthető ez egy rapszövegben az igen széles hallgatóság számára is?
– Kicsit önző módon mindig magamnak csináltam a zenét: amikor elkészül egy szám, azt nézem, nekem tetszik-e, mert úgysem tudom megmondani, ki lesz a közönség. Amikor kikerül a szöveg a kezemből, saját életet kezd élni, felesleges lenne erre figyelni. Valakik ezt sznobnak tartják, de én nem akarok semmiféle intellektuális fölényt érzékeltetni: nekem ezek a szavak tetszenek, ezekkel szeretek játszani - olyan szöveget nem írhatok, amit unok.
– Akkezdet Phiai formáció másik tagja, Saiid azt nyilatkozta, hogy önök nem magamutogató emberek. Azzal, hogy az arcuk háttérbe kerül, nem válik kevésbé hitelessé az egyébként kritikus mondanivalójuk?
– Inkább kevésbé hatásos így. De tudják, hogy valódi emberek állnak a zenék és a szövegek mögött, pont attól vagyunk hitelesek, hogy nem adtuk még el az arcunkat, megmaradtunk az underground érában, és nem ültünk fel a médiahypenak.
– Mert Magyarországon létezik underground?
– A külföldi trendet tekintve az országban csak az van. Politikailag-társadalmilag érzékeny szféra ez, amely alulról szerveződik, és általában saját forrásból valósítja meg a kezdeményezéseit. Ezek ránk a mai napig igazak azt leszámítva, hogy több tízezren hallgatják a zenénket, de ettől nem lesz nem underground egy csapat. Ha arra törekednénk, hogy mindenki megértse egyből dalainkat, mint a slágereket, akkor mondhatnánk: átcsúsztunk a mainstreambe.
– Puzsér Róbert videóblogjában azt állítja, hogy „napjaink költői az mc-k… Ha valahol érdemes a költőket keresni, akkor azt nem az Írók Boltjának polcai között kell megtenni, hanem a rap-jameken”. A „Mi a költészet ma?” című bejegyzésében az Akkezdet Phiaira is gondol.
– Nem foglalkoztam tévés karrierje előtt Puzsér munkásságával. Nyilván jólesik ezt hallani, de sem a rap, sem pedig a slam poetry nem váltja fel a költészetet, egymás mellett léteznek. Nem hiszem, hogy ezeket versenyeztetni kellene, vagy egy mércén kellene mérni, mert más műfaji kritériumok jellemzik őket. Emiatt a szakma is megsértődik, bár ez nem baj, mert ilyenkor végre valami történik a kortárs költészetben. Mégsem állítom, hogy mi vagyunk a versírás megmentői, viszont jó, hogy ezek a műfajok csomó fiatalt közelebb hoznak az irodalomhoz.